5.fejezet-Csak egy álom volt....

Itt az 5.feji annyi késés után ,amiért szintén bocsi.Ebbe nem mindegyik rész van benne,amiket az előző bejegyzésben írtam,de a következő kettőben biztosan benne lesznek.Szerintem egy kicsit gáz ez a feji,meg ha úgy vesszük,akkor a hatévesnek nem nagyon kellene olvasgatni,szval valami 18+-os féleséget akrtam összekaparni...Majd ti megmondjátok,hogy sikerült-e:DVárom a megjegyzéseket.Ja.és még valami...Ha azt látjátok,hogy "Seb" vagy "Bastian" akkor azok Sebastian becézései.:D

Jó olvasását!

A fejem...-ez volt az első gondolatom,miután kinyitottam a szemem.Saul...Istenem,felrobbantotta a bombát!Kellemes meleg lehelet érte a fülemet,ahogy valaki megmozdult mellettem,azonnal elfelejtettem mindent,amit eddig mondani akartam.Óvatosan elfordítottam a fejem,hogy lássam Sebastiant,aki még aludt.Mocorogni kezdett,majd az egyik kezét átvetette a csípőmön és úgy kezdett el szorítani,mint aki attól fél eltűnök.

-Tudom,hogy ébren vagy,nyugodtan beszélhetsz...-motyogta.                    

.-Ööö...Öké.-mondtam.-Mi történt?Felrobbantotta?

-Igen...De csak az egyik rudat,még időben le tudtuk állítani,most otthon vannak.

Fújtam egy nagyot.-Szerencsére nem esett bajod.-mondtam meggondolatlanul.

Sebastian felvonta a szemöldökét.-Komolyan?

-Igen.Komolyan.

Ekkor megszólal a telefonja a Love Is Gone-t játszva.-Jesszus,ez milyen régi szám.-mondtam.

-Nem nagyon van időm zenéket töltögetni.-mondta.

-Tudom.Nekem se.

Amikor felvette,Roman és egy máik férfi jelent meg a szobában.

-Minek hívsz fel.ha úgyis jössz?-forgatta a szemét Sebastian.Megjelent még valaki,akinek olyan „halál szaga” volt.De tényleg,kirázott a hideg a csávótól.

-Ők itt.-mutatott a két csávóra.-Buda és Pest.

-Buda és Pest....Hülye...-nézett rá unottan Sebastian.

-Szóval Wolfram és Zebulon.-helyesbített.

-Éppen,most akartunk bemenni a városba megvenni Wolfram Cadillac-jét.Gondoltuk talán Lia is eljöhetne velünk.A csajok imádnak shoppingolni.-tette hozzá.-Na jössz?

-Még mindig itt vagyunk?-kérdeztem,majd kiugrottam az ágyból.Azok hárman vigyorogva eltűntek,én pedig felvettem a ruhákat amiket Sebastian hozott nekem,egy  fehér rövidnadrágot vörös övvel és egy fehér pólót piros PEACE NEON felirattal.Majd felhúztam a kapott piros deszkás cipőt is.A végeredmény egész jó lett.

-Hé,amúgy ezek kinek a ruhái?-kérdeztem.

-Ashley-é,Aaron feleségéé.-mondta.

-Feleség?Wow...-néztem rá meglepetten.-Azt hittem csak 19 évesek vagytok.

Sebatian felnevetett.-Annyinak nézünk ki?

-Nem.

-Én személy szerint ezernyolcszázkilencvenkettő leszek...mennyi is...fél hónap múlva.

A döbbenet kiült az arcomra.-Nos de 1892-nek sem nézel ki.-mondtam vigyorogva.

-Ha-ha.-mutatott szamárfüleket,majd végigsimította az arcomat.-Szűz vagy még?

Teljesen elkerekedtek a szemeim a kérdéstől.Most milyen játékot játszik?-Ahhoz neked mi közöd?

-Szóval igen.-vigyorgott.

-És akkor ki van?-kérdeztem.

-Semmi,csak tudni akartam.Már emeltem a számat.hogy visszaszólok,de végül felemltem a kezeimet és kikerültem.

-Most jobb lesz,ha megyek.-amikor láttam,hogy utánam jön megkérdeztem,hogy miért követ.

-Én is elmegyek.-vonta meg a vállát.Ez egyre jobb lesz...Tehát akkor szökés zéró esély,figyelem elterelés zéró esély.

5 órával később.....

Éppen arra az estélyre vásároltunk,amire kötlező lesz elmennem,valami hülyeség miatt.De egy cseppet sem bántam.

-Nem is igaz!-lökte arréb Roman Wolframot.-Az a piros magassarkú jobban néz ki!

-Ha olyan jól néz ki,hord te!Lia szerintem az a fekete a jobb.-vágott vissza amaz.

Idáig ez ment minden boltba...Komolyan még a fehérnemű boltban is összevesztek,hogy ezt vagy azt vegyem meg.

-Roman,neked nincs ízlésed.-szólt közbe Sebastian.-Szerintem az a lila mindkettőt veri.

-Jézusom...-motyorogtam.-Tudjátok mit?Szerintem először ruhát kéne nézni,és utána cipőt.

-Oké.Tudok egy jó üzletet két utcával feljebb.

Útközben vettünk jégkrémet.

-Ó,ne már.Már megint pirosat kaptam.-nyafogott Roman.-Seb neked kék van!Cserélünk?

-Roman,ne legyél már három éves.-nézett rá Seb.

-De nekem akkor is kell egy olyan kék.-mutatott be neki Roman.

Mikor elértük a boltot Zebulon és Wolfram elmentek szmokingot venni.És összetalálkoztunk a csapat másik felével.Aaronnal,Ry-al,egy ismeretlen fickóval és egy nővel.

-Sziiiaa!-mondta a nő szinte sikoltozva.-Te vagy,Lia,igaz?

-Igen.Te pedig Ashley?

Azonnal megölelt,majd bevonszolt maga után a boltba,a koktél ruhás részleg felé,közben mindenféléről fecsegtünk.Amikor levette a dzsekijét csak akkor láttam meg,hogy a hasa kerekedik.

-Ó,istenem,te terhes vagy?-kérdeztem.

-Igen.-mondta ragyogva a boldogságtól.-A harmadik hónapban vagyok.

-Ez csidálatos.Gratulálok!-mondtam,majd megöleltem.

-Köszönöm!

Megpróbáltam elképzelni magamban egy picike Aaront kék hajjal.Majdnem feltört belőlem a nevetés.

-És kisfiú vagy kislány?-kérdeztem kíváncsian.

-Képzeld kislány!-ugrált örömében.Nagyon örültem Ashley boldogságának.Felpróbáltam egy piros ruhát,aztán megnéztem magam a tükörben,épp amikor Ashley jött ki a próbafülkéből.

-Lia...Ezt meg kell venned!Jézusom,ezt tényleg meg kell venned!-mondta,ahogy közelebb ért.

-Neked pedig azt a pinket!Eszméletlenül jól állna,szerintem!

Gyorsan kifizettük a ruhákat,egy bankkártyáról amit Sean-tól kaptunk.Sean volt az új fickó,akit eddig még nem láttam.

-Akkor most cipőbolt?-kérdeztem.Ashley bólintott,majd elsétáltunk a boltig.Ashley vett egy rózsaszín magassarkút,meg nyakláncokat.Én pedig egy vöröset ami passzolt a ruhámhoz.

-A többiek hová tűntek?-kérdeztem.

-Őszintén?Nem tudom.De szerintem éppen söröznek a LasVegas-ban.Ez egy bár,ahol VIP tagok.

4 órával később.....

Amint összeszedtük a fiúkat a bárból,hazamentünk.Most éppen a kijelölt húsz percemet töltöm a fürdőszobában.Egy kicsit becsíptem két sör és négy feles után,amit versenyre húztunk le Wolframmal,háromszor nyert ő egyszer én.Seb úgy küldött be,hogyha húsz perc múlva nem adok jelet magamról rámtöri az ajtót.Gyorsan fogat mostam,majd felvettem az Ashleytől kapott spagettipántos pizsamát és a rövidnadrágot.Lehunytam a szemem és nagy levegőt vettem miközben kinyitottam az ajtót.Ahogy kinyitottam hátratántorodtam,majd a fenekemre ültem.

-A francba!-Sebastian pontosan az ajtó előtt állt.

-Hé,jól vagy?-segített fel.

-Igen.Csak kiléptem a fürdőből és az adrenalinom a mindenható valagába ugrott,mert te hangtalanul az ajtót bámulod.Röntgen szemeid vannak?

Sebastian felnevetett.-Nem.Nincsnek.Most pedig irány az ágy!

-Várjunk csak!Te parancsolgatsz nekem?

-Dehogy!-emelte fel védekezően a kezét.-Csak hangosan felhívtam a figyelmed,arra,hogy ideje aludni.

-Gyűlöllek.-sanditottam ferdén rá.

-Én imádlak.Az ellentétek vonzzák egymást.-mondta könnyedén.Éppen szólásra nyitottam a szám,de be csuktam.

-Jézus!Odanézz!Nem vágott vissza!-mondta Sebastian gúnyosan.

Befeküdtem az ágyba,hátat fordítva neki.

-Kapcsold le a villanyt és tömd be szád!-morogtam.Abban a percben lekattant a villany,majd suhogást hallottam,aztán éreztem,hogy az ágy besüpped a hátam mögött.Éreztem Sebastian meztelen mellkasát a hátamnak feszülni,és nem tagadom,imádtam az érzést...Aztán hirtelen megfordított,és megcsókolt.

-Hé...?!-próbáltam tiltakozni,de amikor megéreztem a kezét a fenekemen,előjött az Alzheimer kórom,egyszóval mindent elfelejtettem.

-Nem valami olyasmit mondtál,hogy tömjem be a szám?-kérdezte rekedten.Nem válaszoltam,csak még fórróbban csókoltam,majd az extázisban,kicsatoltam a nadrágját.Megharapdálta a fülcimpám,amitől borzongás futott végig a gerincemen.Egy az egyben letépte rólam a ruhát,két kezemet a fejem fölé szorította úgy csókolta a nyakam.Majd lejjeb vándorolt a mellemre,majd a hasamra.Felsikoltottam,amikor megérintett odalent.

-Ez az,hercegnő!-hörögte.-Élvezz a kedvemért!Átfordult így én kerültem felülre.Lassan végisímitottam a hasán az ajkaimmal,amire ő morogva a hajamba markolt.Hamarosan felszínre került domináns természete,mert akármibe kezdtünk bele a végén mindig ő volt felül.

Valamit ügyködött,majd valami jéghideget éreztem a mellkasomon.Egy jégkocka.Éhes szemekkel figyelte a jégkockából leolvadt cseppecskét,ami  egészen a hasamig folyt,egészen a köldökömig,ott eltünt.Bastian nyomott egy csókot,oda ahol eltűnt a csepp.Miközben ő a jégkockát tologatta a testemen,addig én többször is sikoltottam az élvezettől.

-Kicsim...-hörögte.Elmosolyodtam a kedves kifejezés hallatán.-Nem bírom tovább,benned kell lennem.

Bólintottam,majd szélesre tártam a combjaimat előtte.Amint megérztem hatlmas férfiasságát a bejáratnál,ismét önkéntelenül nyöszörögni kezdtem.Amikor belém hatolt,sikítottam,de mostmár a fájdalomtól.Bastian ijedten kihúzódott.-Jézusom,fájdalmat okoztam?-hajolt fölém.-Kérlek,mondj valamit...

-Mostmár...Minden rendben...-nyögtem fel.-Próbáljuk meg újra.Kérlek.

Sebastian fájdalmas arcot vágott majd megint belém hatolt.Ezúttal,csak az engem kitőltő lüktető férfiasságot érztem és a gyönyört.

-Igen...-nyögtünk mind a ketten.Először lassan mozgott,majd egyre gyorsabban...Magamon kívül voltam a gyönyörtől.Amikor a végén a nyakamba vájta a fogait és inni kezdte a vérem elértem a csúcspontot,majd pár másodperc múlva ő is.Sebastian megfeszült,majd rám húzta a takarót,éppen azelőtt,hogy valaki a szobába villant,akinek hosszú fekete haja volt és vörös szemei,egy karóval átdöfte Bastian szívét,én pedig ordítottam vel,majd rátámadtam...

Ebben a pillanatban felébredtem,Sebastian ölelő karjai között.Csak egy álom volt...De olyan valóságosnak tűnt...Mégis...Ekkor megláttam a combomon futó vércsíkot,ami a hüvelyemből folyt

Egy kis ízelítő....

Sziasztok!

Hoztam egy olyasmi ízelítőt,mint amit Fanny97 blogján is láthattok...Mikor már majdnem kész vagyok,logikus,hogy elromlik a gépem....De komolyan....Valakit kinyírok,ha mégegyszer meg kell írnom...Mivel nem mentettem le pendrive-ra se...Jó olvasást!

„A motor egy kerékre állt,majd egy halovány Roman utánzatot láttam,simán átmentem rajta,majd a következőn is,de a harmadikról úgy lepattantam,mint gumilabda az acélfalról...”

„-Roman!Ne hergeld fel!-ordított Wolfram.De akkor már késő volt...”

„A villám keresztülcikázott az égen,a villanással együtt megjelent Sebastian is,vérben úszó szemekkel.Már akkor tudtam,hogy ebből nem lesz semmi jó.De csak tovább ordibáltam,amíg egy egyszerű mozdulattal be nem fogta a szám a szájával...”

„Ó,igen...-nyögtem fel a kéjmámorban.-Kérlek...

-Kérsz?-hallottam Sebastian rekedt hangját.-Mire kérsz,hercegnő?...”

„(Sebastian szemszöge)Követtem őt a tömegen keresztül,be a kis házba ahova tartott,szembe fordult velem,és ekkor az arca lehámlott,én pedig megpillantottam a legszörnyűbb rémálmomat.:Aimee-t.

-Szia,szívem.Jó hogy jössz,kész a vacsi.-szólt azon az ördögien gonosz hangján,majd egy asztalra mutatott,ahol Lia feküdt feltépett torokkal,és vérző csuklókkal,a hátán az amazonok jelével...Ekkor felébredtem,verejtékben úszva,Lia kétségbeesetten kérdezte,hogy mi a baj,de nekem a szó a torkomra forrt.”

„-Ki az az Aimee?-kérdezte Lia.Hezitáltam a válasszal...De végül belekezdtem...”

„Az egész történet után Lia csak felállt,majd elgondolkozva sétálni kezdett.

-Hmm...Van gyenge pontja?Vagy valami ilyesmi?-kérdezte.

-Nem...Őt nem szabad bántanunk...

-Miért?

-Mert ő egy Amazon...Akik képesek arra,hogy kihordják a mi gyerekeinket...”

„Halkan lopóztam le a lépcsőn,érzem,hogy van valaki odakint.Azt gondoltam először,hogy Lia az,de ez lehetetlen,mivel ő éppen békésen alszik az ágyamban.Az idegen torkára szorítottam a késem,majd a szemébe néztem...Ugyanolyan szeme van mint Liának...”

„Spawn?-szólt Lia az idegenhez,aki erre elmosolyodott.Lia a nyakába ugrott miközben nevetett.-Nem hittem,hogy látlak valaha is.

-Hát igen...De csak szülinapom alkalmából jöttem...

-Ó,várj..hányadik is?

-Az ezerkétszázötvennegyedik...-mondta Spawn.

Eltátottam számat,Lia pedig megint megölelte Spawn-t,majd boldog szülinapot kívánt neki...”

Amíg a friss nem érkezik.....:)

Nos,mivel a friss egy kicsit(nagyon) csúszik,úgy gondoltam megosztom veletek a mostani olvasmányaimat.
Ha szereted az akció bombával,és szerelemmel dúsított könyveket,akkor tekerj lejjeb!



Sherrilyn Kenyon:Dark Hunter sorozat

                                                                      Álomszertő:

Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Julian mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképpen, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Julian átkozza azt a napot, amikor büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlennek tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony – oly sok nő közül először – felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti... Sherrilyn Kenyon a paranormális romantikus regények királynője, J.R. Ward, és Charleine Harris mellett a legnagyobb név a műfajban. Az Álomszeretővel induló Sötét Vágyak Vadászai sorozata a műfaj legnagyobb sikersorozata, regényei pedig világszerte több,mint tízmillió példányban fogytak eddig,és uralják a sikerlistákat. Kinley MacGergor néven Magyarországon is népszerű kosztümös romantikus regényeket ír. Katt ide a letöltéshez!

                                                                         Éjféli Vad


Kyrian gyönyörű férfi, kidolgozott izmokkal, aranybarna bőrrel, áradó erotikával, jó humorral, intelligenciával, bátorsággal megáldva… érthető, hogy Amandát elbűvöli, aki nemrég csalódott a nagybetűs szerelemben. A szenvedély kölcsönös, de Kyrian szörnyű titkot rejteget a lány elől. A férfi ugyanis vámpír, egy rettegett Sötét Vadász, aki kétezer éve küzd az aljas démon Desideriusz ellen. Eljött a leszámolás ideje, és Amandával az oldalán talán Kyrian most le tudja győzni a démont, ha elég erős a szerelmük...

SHERRILYN KENYON szinte összes regénye vezette már a New York Times bestsellerlistáját. Az Álomszerető a Sötét vágyak vadásza sorozat nyitókötete, amelyből eddig 29 rész jelent meg külföldön, a műfaj rajongóinak nagy örömére.

„Kenyon a vámpírrománc királynője”
– Publisher’s WeeklyKatt ide a letöltéshez!

                                                                    Végzetes Ölelés

Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot - míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson…

SHERRILYN KENYON szinte összes regénye vezette már a New York Times bestsellerlistáját. A Sötét vágyak vadásza sorozatból eddig 29 rész jelent meg külföldön, a műfaj rajongóinak nagy örömére.

„Kenyon a vámpírrománc királynője”
- Publisher’s WeeklyKatt ide a letöltéshez!

                                                                       Ördögi Tánc(ezt olvasom,most:PZarek-re nagyon-nagyon kiváncsi vagyok!:D)

Zarek kétségkívül a legmagányosabb Sötét Vadász. Évszázadok óta Alaszkában él száműzetésben. Mielőtt vámpírrá változott, római rabszolgaként elképzelhetetlen kínokon kellett keresztülmennie. Minthogy veszélybe sodorta a testvériséget, most társai az életére törnek. Astrid az igazság szűzi nimfája. Ő kapja feladatul, hogy ítélkezzen Zarek felett. A vizsgálat során számos eddig nem sejtett titok is a felszínre kerül, és a gyönyörű Astrid nemcsak a jobb sorsra érdemes embert, de a forróvérű szeretőt is megtalálja a Vadászban... Sherrilyn Kenyon szinte összes regénye vezette már a New York Times bestsellerlistáját. A Sötét vágyak vadásza sorozatból eddig 29 rész jelent meg külföldön, a műfaj rajongóinak nagy örömére. Katt ide a letöltéshez!

Bocsánatkérés+ A következő friss időpontja

Sziasztok!

Először is lesül a pofámról a bőr,mert -ismét-hülye voltam és kitöröltem ezt a blogot.Mindenkitől bocsánatot kérek,aki várta a friss fejezeteket!De most újra aktiválom magam és,folytatom a törit.Nem hiszem,hogy 10-11 oldal hosszúságúak lesznek,de azért majd megpróbálok összekaparni valamit!Szeretnélek megkérni,kedves Olvasó,hogy ha elolvastad a törit,írj egy pár szót komiba.A következő fejezet,25-ére lesz készen.Addig a türelmeteket szeretném kérni!

Még egyszer bocsánat!

Díj Köszönöm Szépen!

Szabályok/Feltételek:

1.Megköszönni a díjat annak akitől kaptam!

2.7 dolgot írni magamról!

3.Kitenni a logót a blogomba!

4.Be kell linkelnem azt aki adta!

5.Tovább kell adnom 7 embernek!

6.Be kell linkelnem őket, és megjegyzést kell hagynom náluk a díjról!

1.Ezer köszi FrufruLilinek!!!!

2.1,Először is imádom a lovakat.
   2,Hip-Hop-os vagyok,egyaránt szeretem hallgatni és táncolni.:)
   3,Szeretek írni és olvasni.
   4,Alkalmi alkoholista vagyokXD
   5,"A szabályok arra valók,hogy megszegjük őket"-ez a mottóm.
   6,Imádok a haverokkal lógni:D
   7,Gyűlölöm a rózsaszínt,a magassarkút,a műkörmöt(egyszer volt,elég is volt:D),amolyan kemény csaj féle vagyok,aki bever egy-kettőt ha kell(meg ha nem akkor is,igaz Fanni?XD).

3.Megvan:)

4.Köszi Frufru! 

5.Akiknek tovább küldöm:
Fanny97
Liz
Cylise  
Eni
Nos ennyi:)

Vérvadászok 4.fejezet

4.fejezet

Eszeveszetten rángatni kezdtem a bilincset,annyira,hogy véresre dörzsölte a csuklóm.Fékezhetetlen düh tombolt bennem.Körülbelül fél óráig tartott az ütközet,de a Axel hangját egyszer sem hallottam,pedig általában hangosan káromkodva harcol.Saulét annál inkább.Mikor minden zaj elhalt,lánccsörgést hallottam aztán Sebastian témfergett be a szobába.A halántékáról egy csíkban szivárgott a vér,de különösebb jelek nem árulkodtak a csatáról.
-Mit műveltél a bátyámmal?!-rivalltam rá.
Kifejezéstelenül rám pillantott és csak bámult.
-Válaszolj már,te dög!-szidtam.Elvigyorodott,aminek hatására kivillantak méretes szemfogai és az ereimben megfagyott a vér.
-Axel igazi lakomát rendezett!-mondta,szemében pajkos fény csillant.Megrökönyödtem...Mozdulni sem bírtam,a torkom kiszáradt.
-Mit műveltél?-kérdeztem rekedten.
-Ó.Én semmit.-adta az ártatlant.-A bátyád kb. ötven emberrel állított ide és sajnálatos módon Ry és Roman nem bírtak a vérszomjukkal.Így hát..kissé...tragikus dolog történt.De Axelnek,Saulnak és annak a vöröskének semmi baja,bezártuk őket egy cellába.
Megnyugtatott,hogy a Vérvadászok alfa csapatának semmi baja,de a többi ember...Úristen!Több mint negyven ember halt meg!Az ő kezük által.A hirtelen jött indulattól vezérelve felkaptam a fekete lámpát az éjjeliszekrényről és Sebastian felé hajítottam.Össze is tört a fején.
Megvakargatta a becsapódás helyét aztán elvigyorodott.
-Mondtam már,hogy imádom amikor ilyen harcias vagy?-röhögött.Na jó,most aztán már tényleg forr az agyvizem!
-Elengednél?-mosolyogtam rá bűbájosan,taktikát váltva.-Mintha azt ígérted volna,hoy megfürödhetek és aludhatok.
Sebastian kételkedve húzta fel szemöldökét,de lassan-nagyon lassan-elindult felém.Tudtam...annyira tudtam,hogy ennek be fog dőlni.Lassan lecsatolta a bilincset a kezemről és az ágyra tette.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Aztán elfordultam és ördögi vigyorral a fürdőszoba ajtaja és egyben a fegyveres szekrény irányába indultam.Nagyon gyorsan kell mozognom,ha sikerrel akarok járni.Amint a szekrényhez értem,feltéptem az ajtaját és egyből megakadt a szemem egy éles szablyán.Kihúztam és Sebastian felé fordultam,aki velem szemben állt addigra.Gyorsan a szívére szorítottam a fegyvert,hogy még véletlenül se jusson eszébe előre lépni.
Diadalmas mosollyal méregettem.
-Utolsó kívánságod?-tettem fel a kérdést az irónia kedvéért.
-Hadd csókoljalak meg.-a tekintete áthatolt rajtam,úgy éreztem mintha a legmélyebb titkaimat is látná.Óvatosan közelebb léptem hozzá még mindíg a szívén tartottam a kardot.
-Eltaláltam a gyenge pontod?Tényleg?A szíved az,ugye?-kérdeztem.
Lassan bólintott,aztán emberfeletti sebességgel kilökte a fegyvert a kezemből,az arcomat két tenyere közé fogta és ajkunk tüzes csókban forrt össze.Éreztem,hogy ezek után képtelen lennék itt hagyni Sebastiant,akinek a keze éppen a fűzőm cipzárjánál kutakodott.Aztán hirtelen beugrott a sok lemészárolt ember akiket ők öltek meg.Felfordult a gyomrom.Zihálva hátráltam két lépést.
-Ez nekem így nem megy.-kapkodtam levegő után.Kigombolta az ingét és a kanapéra hajította.Nagyot nyeltem,az a tökéletes test...Aztán hirtelen megfordult és a hátát bámultam,amin egy nagyon mély vágás húzódott a lapockájától a csípőjéig,keresztbe hasítva a hátát.
-Ööö-jó tudom nem valami értelmes,de csak ezt tudtam kinyögni.
-Tudod...-kezdte Sebastian mély baritonján.-Az első pillanattól kezdve-hogy megláttalak-csak arról álmodozok,hogy megcsókollak és ágyba viszlek.-itt elhallgatott,majd felnevetett.-Ezt most veheted szerelmi vallásnak.Teljesen elnémultam.Aztán végül elpirultam és mindenhova néztem csak rá nem.
-Figyelj...-zavaromban a hajamat csavargattam.-Mondd meg hol van kötszer,fertőtlenítő és vattapamacsok.Ellátom a sebedet.
-Hó-hó!-emelte fel tiltakozóan a kezét.-Arról szó sem lehet!Engem nem láthat el egy embernő.
-Hogy érted ezt?-értetlenkedtem.-Egy...vámpírnő kellene?
Nehézkesen ejtettem ki a szavakat a torkomban egyre csak növő gombóc miatt.-Netán a barátnőd?
Sebastian felhúzott szemöldökkel fixírozta az arcom.
-Nem.-mondta végül.-Nekem nincs barátnőm.-az utolsó szót úgy ejtette ki mintha kínaiul lenne.-Csak nem alacsonyodom le az emberi fajhoz.
Döbbent csend állt be.Hülye seggfej!Mi a francot képzel magáról?Nem alacsonyodik le az emberi fajhoz?Nevetséges!
-Te mindig ilyen pöffeszkedő bájgúnár voltál?-lépdeltem közelebb hozzá.
-Hogy mit mondtál?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad te azt!-adtam az egyszerű választ.-Most pedig,Mr. Tökéletes,ide leül a tökéletes szobájának tökéletes kanapéjára!-mutattam szigorúan a díványra mutatva.
Nem mozdult.Megragadtam a vállát és megpróbáltam lenyomni,kis erőlködés után engedett és lehuppant.
-Kötszerek?-kérdeztem tárgyilagosan.
-Abban a szekrényben.-mutatott a kisebb fegyverraktárára.
Szó nélkül odasétáltam,meg is találtam a pici fehér dobozt ,amire vörös keresztet nyomtattak.
Visszasétáltam,útközben megszemléltem a doboz tartalmát.Minden benne van amire szükségem lehet.
Sebastian kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Amúgy...Nem forr össze magától a seb?-vettem fel a csevegő hangom.
-Ez nem.Ezt a vágást ozmiummal ejtették.Nem forr össze olyan hamar,mintha más fémmel történt volna.Emberi tempóban gyógyulok tőle,időigényes míg a szervezetem kilöki magából.
-Kitalálom:Saul a hunyó.Csak neki van ozmiumos kése.-bólogattam.
-Igen ő volt.-dünnyögte.-Nem sok kellett,hogy összetörjem mint egy ropit.
Lecsavartam a kis barna üveg tetejét amiben az alkoholos fertőlenítőt véltem.Bingó,ez az.Kezembe vettem két vattapamacsot és jól átitattam őket fertőtlenítővel.
-Nem tudom,hogy csípni fog-e,de azért szólok.-figyelmezettem.
Egy vállrándítás volt a válasz.
Rányomtam a nedves pamacsokat a sebre,lassan és óvatosan tisztogatni kezdtem.Sebastian meg sem moccant,csak a dohányzóasztalt bámulta.Miután végeztem teljesen befedtem a vágást puha korongokkal.Aztán a gézt is rácsavartam a felsőtestére,pont a vágásra.A fehér csík keresztbe szelte a mellkasát és a hasát,a hátát.A géz végét egy falatnyi ragasztóval leragasztottam,hogy ne tekeredjen le.
-Kész.-mondtam,már pakoltam is vissza a dobozba.
Komolyan nem értem magamat.Meg kellett volna ölnöm és elfutnom,ehelyett még ápolom is...Valami komoly bajom lehet.
-Hé...-vette ki a kezemből a dobozt.-Most te ülj le!
-De nekem nincs semmi bajom.-mondtam.
-Szép a csuklód.-vigyorgott.
-Jah az semmi.-legyintettem.Aztán haragosan folytattam.-Akkor történt amikor azt hittem lelőttétek Axelt.
-De nem lőttük le.-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Tudom.-nyeltem nagyot.Kérdezés nélkül lehúzott maga mellé és bekötözte a csuklóm.
-Kösz.-mondtam,mikor végzett.
-Á,nem.Én köszönöm!-mosolygott.Szeretem mikor mosolyog,amikor ezt csinálja keletkezik két kis gödör az arcán,amitől kisfiúsan férfias lesz.
-Most elmegyek fürdeni.-mondtam zavaromban.
Egy fekete póló és egy alsónadrág repült felém,amit reflexből elkaptam.
-Ezt vedd fel.-adta az utasítást kurtán. Biztosan furcsán nézhettem a ruhadarabokra,mivel Sebastian szemöldöke a hajáig csúszott.
Azzal fölálltam és a fürdőbe sétáltam,kétszer elfordítottam a kulcsot a zárban.Tudom,tudom,ez nem nagyon fogja megakadályozni Sebastiant,ha be akar jönni.Levetkőztem,beálltam a zuhany alá.Élveztem,ahogy a langyos víz végigfolyik a hajamon és a vállamon.Mikor végeztem,kerestem egy törülközőt,magam köré csavartam és az ujjaimmal átfésültem a hajam,mivel fésűt nem leltem sehol.
Gyorsan felkapkodtam a kapott ruhákat és kimentem a hálószobába.Sötétség és néma csend honolt.Egy vállrándítással nyugtáztam a szokatlan csendet,az ágyhoz sétáltam.Becsusszantam a takaró alá,az egyik oldalra.Elkezdtem fészkelődni,amíg a hátam valami keménynek nem ütközött.Hátrapillantottam a vállam felett hogy mi lehet az.Széles vállak,acélszürke szemek...Sebastian is ugyanabban a pillanatban vett észre engem,mint én őt.Úgy ugrottunk ki az ágyból ,mint akit seggbe lőttek.
-Bocs ,a te ágyad!-mentegetőztem.-Azt hiszem alszom a kanapén.Már indultam is,de Sebastian megállított.
-Na-na!Szó sem lehet róla!-emelte fel a hangját.-Nem engedem,hogy te aludj azon a kényelmetlen kanapén!
Meg sem bírtam mukkani,a hevességét látva.
-De...-kezdtem.Mintha csak a falnak beszélnék,lepereg róla minden.Már terelt is befelé az ágyába.
Még be is takart!
-Egy jó éjt puszi?-vigyorodott el.
-Nem vagyunk olyan viszonyba.-mondtam szárazon.
-De,még lehetünk.-még szélesebb lett a vigyora.
-Nem!-szinte kiabáltam.-Nem lehetünk!Soha!
Az arcáról lefagyott a mosoly.
-Jó éjt!-mondta kurtán és hidegen.
-Neked is.-mondtam dühösen.A francba,a francba,a francba,a francba,a francba-ismételgettem magamban.Most megbántottam...
Lassan erőt vett rajtam a fáradtság és elaludtam.


Reggel dübörgő Hip-Hop-Rap féle zenére ébredtem.Sebastiant nem láttam sehol,de éreztem,hogy valaki van a szobában.
-Sebastian?-kérdeztem rekedten.
-Hm?-hangzott a mély bariton valahonnan a kanapé mögül?
-Mond,mégis,hol vagy?-tettem fel a kérdést.
-Öhm...-nyöszörgött,majd előbukkant a feje a kanapé háttámlája mögül.-Itt.Basszus, mi ez zaj?
Feltápászkodott,a hátáról egy-két helyen lejött a kötés,így láthattam a seb állapotát.Oké,már a varképződés beindult,szóval semmilyen fertőzés nincs a sebben,amitől gennyezne.Ez megnyugtatott.Egy kicsit.
-Egy pillanat!-mosolygott kedélyesen.Fölkelt és-mint egy gőzmozdony-kivágtatott.
Hallottam,ahogy valakit lehord a túl hangos zenéért,aztán halkan pusmogni kezdenek.Többször is kivettem szavaikból a nevemet.
Kb. tíz perc múlva Sebastian visszajött eléggé felpaprikázottan.
-Mi a baj?-kérdeztem félénken.
-A..Hogy is hívják azt az egoista seggfejt?-vakarta a fejét.
-Saul?-egészítettem ki.
-Jah,az.A testére van szíjazva 20 kiló ozmium,és egy kiló c4!
-És akkor most mi lesz?-kérdeztem reménykedve.
-Zsarol minket,hogy engedjük el a többi vérvadászt -beleértve téged is- és akkor nem robbantja fel magát,20 kiló ozmiummal,ami sok mennyiségben halálos számunkra.
-Látni akarom!-követeltem.
Sóhajtva bólintott aztán felsegített.Lassan elindultunk a hosszú folyosón.Benyitottunk egy nehéz fém ajtóval elzért helységbe,ahol sötétség és dohos szag uralkodott.Amint a szemem hozzzá szokott a félhomályhoz borzasztó látvány tárult a szemem elé....

Vérvadászok 3.fejezet

3.fejezet

A három vérszomjas vámpír egyre csak csapolta és csapolta az embereket.Eközben felbukkant még kettő akik telelocsolták a termet benzinnel.És egy gyufásdoboznyi C4-et is elhelyeztek a dj pultban.
-Menjünk!-kiáltotta Sebastian és elkezdett levonszolni a lépcső felé.
Hasba vágtam,és bepancsoltam neki egyet,a társai azonnal üldözni kezdtek,de ügyesen kitértem előlük.Megragadtam az egyik függönyt,belecsimpaszkodtam és elrúgtam magam a korláttól.Ahogy átsuhantam a terem közepén,a fügyöny két tartópillére eltört és én pedig közelebb kerültem a talajhoz.Sajnos nem volt akkora szerencsém,hogy észrevétlenül csatlakozzam a Vérvadászokhoz.
A vérszívók alám gyűltek és vártak a desszertre,hangosan csattogtatva a fogaikat és megpróbáltak felugrani,kis híján sikerült is az egyiküknek elkapni,de gyorsan feljebb húztam magam a szöveten.
Hallottam,ahogy Axel a nevemet ordibálja,de nem figyeltem rá.Egy terv kezdett körvonalazódni fejemben.Sebastian és Roman a korláton álltak és mereven engem néztek.A többi alak-akik velük együtt jöttek-lefutottak a lépcsőn és írtani kezdték a vérszívókat.A függöny egy hatalmas reflektorra csavarodott,amik alatt egy kisebb vérszopó banda állt.Felhúztam magam az anyagon majd elengedtem,egy-két métert zuhantam majd megint megkapaszkodtam.A reflektor csavarjai meglazultak.
-Ez az!-vigyorodtam el.-Csak..még egy kicsit!
Újból feljebb másztam majd elengedtem.Faltörmelék potyogott a padlóra és csavarok.Megint felhúztam magam és elengedtem,ám most a szerencsém elszállt,nem értem el a függönyt.
-Ennyi volt.-gondoltam keserűen.
-Ez Isten verje meg!Ha még egyszer ilyet csinálsz,én öllek meg!-kapott el Sebastian.Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.Kihúztam magam,amitől a mellem a mellkasához préselődött,hitetlenkedve lenézett és még szorosabban magához vont.
-Szólj a társaidnak,hogy menjenek ki.Lerántom a reflektort a szikrák meggyújtják a benzint a dögök bent pusztulnak,te pedig betartod az egyezség rád eső részét és velem jössz.
Meggondolatlanul bólintottam.
-Axel,menjetek ki!-ordítottam.-Most!Azonnal!
-Veled mi lesz?
-Én is megyek mindjár!-hazudtam.

-Biztos?-kérdezte kételkedve.
-Persze!-hazudtam.
Bólintott majd kiment a többi vadásszal együtt.Tudtam,hogy csak az alkohol hatása miatt hagyott itt ilyen könnyen.
Sebastian lerántotta a reflektort,ahogy ígérte,az utolsó pillanatban pedig elvillant velem.Egy drótkerítés előtt bukkantunk fel,ami mögött hegyek húzódtak.Roman egy pisztolyt fogott a a tarkómra
-Semmi trükközés!-figyelmeztetett.-Gondolj a szeretteidre!
Összeszorítottam a fogaimat és bólintottam.Ha bántani merik-a megmaradt-családom,esküszöm,hogy mindegyiküket kinyírom!
Ahogy végignéztem a bagázson két érdekes egyedet is észrevettem.Az egyiküknek a homlokától a tarkójáig színes csík futott,ebben az az érdekes,hogy az a csík állandóan változtatta a színét.A másik szerzet pedig hasonlított az angyalokra.Szőke félhosszú haj,markáns arc,vakítóan fényes fogsor és tengerkék szem.
Roman karon fogott és átvillant velem egy elegánsan berendezett szobába,amiből észveszejtő hanggal ment a rap.Roman lekapcsolta a hifit és belenyomott egy irtó kényelmetlen székbe.Az egyik kezemet oda is bilincselte.Ezután megjelent a másik hat is.
Kényelmesen elhelyezkedtek a bőrkanapén és whiskyt töltöttek maguknak,egyet kivéve:Sebastiant.Ő elém guggolt és az arcomat tanulmányozta.Kedvem lett volna jól fejbe rúgni,de inkább visszafogtam magam.
-Nehogy megpróbáld!-szólalt meg.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Kiszámítható vagy.Ne próbálj fejbe rúgni.-vonta meg vállát.Majdnem a számat is eltátottam meglepetésemben.
-Mi legyen vele?-állt mellé Roman is.-Szerintem le az alagsorba láncba verni.
-Nem.-mordult fel Sebastian.-Majd,az én lakrészemben ellesz.
A többi hat döbbenten rámeredt.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-kérdezte a színes hajú.
-De.-mondta szárazon Sebastian.
-Jah értem a lényeget!-nevetett fel élesen az angyal.-Terveid vannak vele?Tényleg szép husi!
Megvetően horkantottam egyet.Micsoda fajankó banda!Roman nyitott tenyérrel a két méterrel arébb álló whiskys flaskára mutatott.Az üveg emelkedni kezdett,majd Roman kezében landolt.Ugyanezt csinálta Saullal is,amikor a kőfalhoz vágta...De vajon,hogy csinálja?
-Ry!-szólt durván Sebastian az angyalarcúnak.
-Oké-oké!-emelte fel védekezően a kezét amaz.
Sebastian rezzenéstelen arccal kinyitotta bilincset,én azonnal felpattantam a székből és az ajtó felé vetettem magam.Ám Sebastian gyorsabb volt, letekerte a karfáról a bilincs láncát és újból a kezemre rakta.Erősen összeszorítottam a fogaimat,hogy azok megfájdultak.Sebastian a kézfejére tekerte a lánc végét és magához rántott.
-Nem fog menni,ne próbálkozz,szépségem.-hajolt egész közel az arcomhoz.A bőröm felhevült és a szívem hevesebben kezdett verni.Soha nem voltam szerelmes és pasi mániás,de ő valahogy megdobogtatja a szívem.Na,de milyen hülyeségeket beszélek itt össze-vissza?Bejön egy elmebajos,vérszívó?Ezt én sem gondolhatom komolyan...Pedig igen,nagyon bejön nekem.
-Ne igyál előre a medve bőrére!-mondtam szárazon.Gúnyosan elvigyorodott és elvillant velem.Egy mélykékre festett szobában bukkantunk elő.Jobbra volt egy ajtónyílás ahol-valószínüleg-a nappali helyezkedett el.A szobában ahol voltunk hatalmas csillár lógott a plafonról,elegáns bútorokkal rendezték be és egy királyi méretű franciaágy uralkodott.
Sebastian megragadta a csuklóm és lecsatolta róla a bilincset,majd a földre dobta.
-Minden folyosón őrködni fog valaki.-figyelmeztetett.A szürke,szimmetrikus szekrényhez lépett és kivett egy inget belőle.
-Fürödj meg és aludj!-nyomta a kezembe.A szám is tátva maradt meglepetésemben.Nos, bevallom őszintén egy börtöncellát képzeltem el szállásul.Nem egy elegáns szobát,olyan tulajdonossal aki azt mondja fürödjek meg és aludjak.
-A fürdő arra.-mutatott balra,egy ajtóra.Bólintottam és besiettem.Gondosan bezártam az ajtót és megengedtem a vizet a zuhanyban.Ekkor felvillant a fejemben a villanykörte.A mobilom a farzsebemben van!Azonnal elővettem és Axelt hívtam.Minden második pillanatban körbepillantottam a helységben,hátha valamelyik vérszívó felbukkan.Ha belegondolok,hihetetlen,hogy ilyen képességeik vannak...Roman tárgyakat és embereket emel fel úgy,hogy hozzájuk sem ér...Na és az a színváltós hajú,ő se semmi.Axel végre felvette és egyből a fülembe ordított.
-Hol az Istenbe vagy?!-kezdte bevezetés nélkül.
-Cssss!-szóltam rá haragosan.-Nyugi,egyben vagyok,kösz,hogy kérded,amúgy meg valami magashegység közelében vagyok,éppen be lettem küldve fürödni.
Axel nem válaszolt,csak a fújtatása hallatszott.
-Ne kapcsold ki a mobilodat,akkor talán be tudunk mérni!-adta az utasítást és a háttérből hallatszott a számítógép zúgása.
-Oké ,látlak!-kiáltott fel egy-két perc múlva.-Kb. száz kilóméterre vagy innen,egy hegyvonulat közelében.Várj még egy kicsit és bemérem,hogy centire pontosan hol állsz és megyünk érted!
Válaszolni akartam,de a torkomra forrt a szó mikor megláttam Sebastian dühös arckifejezését magam előtt.A szemeim tágra nyíltak,és a szívem úgy dörömbölt,mintha ki akarna szakadni a mellkasomból.A hátam mögé rejtettem a kis készüléket és mereven Sebastian szemébe néztem.
-Add ide!-nyújtotta a kezét.A hangja fojtott volt a dühtől.Mikor nem mozdultam felém lépett.
-Add ide,a francba is!-ordított rám.Hallottam,ahogy Axel a mobilba ordibál egy cifra káromkodást.Sebastian a hátam mögött termett és kicsavarta a kezemből a mobilt,majd a mellkasához szorított háttal az arcának.
-Imádom,amikor egyet értünk!-súgta a fülembe,majd a készüléket a csempéhez vágta,ripityára tört.Nagyon remélem,hogy a bátyámnak sikerült többé-kevésbé bemérnie.
-Mégis,hogy képzelted ezt az egészet?-sziszegte Sebastian.-Felhívod Axelt,ő bemér és eljön érted?Édesem...Mi ennél rafináltabbak vagyunk,nem engedjük,hogy ránk találjanak.Hiába mért be pontosan,nem fog idetalálni.
-Miért is kellek nektek,egészen pontosan?-szegeztem neki a kérdést.
-Ó,azért,mert te értékes vagy valakinek,akinél a mi túlélésünk záloga van.Ezért a tárgyért cserébe téged kért,hát nem fair ajánlat?
-Kinek a szemszögéből?-pimaszkodtam.Sebastian megfordított és izzó szemekkel az arcomat fixírozta.
-Beszélnek rólad egyet s mást.-jegyezte meg.-És amint látom,mind egytől egyig igaz.
-Például?-kérdeztem vissza.
-Csak egyetlen egy vérszívó szabadult eddig a kezeid közül,és mindig eléred amit akarsz-bár,ez estben nem biztos-,mesterien táncolsz.-sorolta.
-Ezeket honnan tudod?-döbbentem meg.
-Nos,az elsőt azt hallottam,a másodikat azt tapasztaltam,a harmadikat pedig láttam.Elég volt egy pillantást vetni rád tánc közben és azonnal tudtam,hogy nem vagy kezdő.Bár...az a Saul gyerek nem volt valami jó partner.
-De az volt.-makacsoltam meg magam,csak hogy belekössek valamibe.
-Hazug.-vigyorodott el gúnyosan,de aztán elkomolyodott.-Van még nálad valami amivel kapcsolatot tudsz teremteni a Vérvadászokkal,vagy akárki mással?
-Hülye leszek megmondani.-vontam meg a vállam.
-Ez esetben,majd én kiderítem.-vigyorodott el.Ezzel megtapogatta az elülső zsebeimet,majd a farzsebeimet.Még a lélegzetem is elakadt,főleg amikor láttam,hogy milyen tárgyilagos arccal csinálja.De egyből észhez tértem,amikor a keze a mellkasomra tévedt.Megragadtam a csuklóját és éreztem,hogy milyen feszesek az izmai.
-Itt elég lesz!-mondtam keményen.-Nincs nálam semmi más.
-Biztos?-kérdezte széles vigyorral.-Néhány nő a mellei közé is szokott rejteni dolgokat.Ott sincs semmi?Ne,várj ,majd én meggyőződöm róla!
-Ne merészeld!-sziszegtem neki,de mintha csak a falnak beszélnék.Akkor jöhet a B-terv.Felemeltem a jobb öklömet és halántékon vágtam.A feje oldalra bicsaklott és arcára kiült a döbbenet.
-Csak hülyéskedtem!-nevetett fel végül.
-Én viszont nem!-vontam meg a vállam.Ekkor megszólalt valami rikácsoló riasztó féleség.Sebastian felkapta a fejét és rám villantotta haragos tekintetét.
-Méghogy nem találnak ide?-kérdeztem cinikusan.Éreztem,hogy a Vérvadászok azok,egyszerűen tudtam.
Sebastian valami morgás félét hallatott,aztán kiviharzott a fürdőből,én utána.Amíg a szekrényéből kivett egy két fegyvert,addig én az ajtóhoz lopóztam-szerencsére nem vett észre-nagyon halkan kinyitottam és kisurrantam a folyosóra.Eszeveszett rohanásba kezdtem jobbra.Aztán megálltam és hallgatóztam.Pont rossz irányba tartok,szemből jönnek a vérszívók.Ezt abból tudom,hogy hallottam Roman vezényelését.Száznyolcvan fokos fordulatot vettem és loholni kezdtem az ellenkező irányba.Sebastian ajtaja mellet futottam el,amikor valaki megfogott és berántott a szobába.Foggal-körömmel tiltakoztam,haraptam,csíptem ,rúgkapáltam,de nem engedett el.A hátam a falnak nyomódott és a támadóm a testével a falnak szegezett.
Sebastian fejének intim közelsége megijesztett egy kicsit,főleg,hogy állig felfegyverkezett.
-Soha többet!-ordította az arcomba,de aztán visszahúzódott .Ezután csak suttogott.-Soha többet!
Lehelete csiklandozta az állam,szaggatottan fújtam ki a levegőt.
Bevallom,arra számítottam,hogy meg fog csókolni,ehelyett egy kattanást hallottam,és hideg fémet éreztem a csuklóm köré záródni.
Ezután gúnyosan elmosolyodott-újból.Elvonszolt az ágyig,és a bilincshez tartozó láncot a fejtámlához lakatolta.
-Jó legyél!-vigyorgott,és az ajtó felé indult.
-Hé!-kiabáltam utána.-Ha bántani mered Axelt,esküszöm,hogy...
Itt elhallgattam,mert fogalmam sem volt,hogy mit fogok művelni vele.Zsínórban nyakon lődösték és még mindig itt van,Romannak eltörték a nyakát és csak visszaroppantotta a helyére.
-Hogy?-húzta fel a szemöldökét,majd megint az arcomhoz hajolt.-Mit fogsz tenni?
-Majd még kitalálom,de az biztos,hogy nem lesz kellemes.-mondtam szárazon.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-De még mennyire!-szegtem fel az állam.Felnevetett,aztán köddé vált.
A nevetése még sokáig visszhangzott a szobában.A tenyerem és a homlokom izzadni kezdett,annyira idegeskedtem.Nem bízom Sebastianban,könnyen el tudom képzelni,hogy szemrebbenés nélkül kinyírja a bátyám.Erre a gondolatra könnybe lábadt a szemem.Nem karom elveszíteni az egyszem rokonomat!Kintről csatakiáltások szűrődtek be,tisztán kivettem a hangzavarból Axelét.De a hangja hirtelen elhalt,két lövés hangjával egyidőben.
-Axel!-sikoltottam fel,aztán zokogva a párnába temettem a fejem...

 

Vérvadászok 2.fejezet

2.fejezet

A fejem iszonyúan lüktet,az arcomba jeges szél csap.Lassan kinyitottam a szemem és azon imádkoztam,hogy minden csak álom legyen.Először a sziklákat pillantottam meg,majd ahogy feljebb emeltem a tekintetem,egy acélszürke szempárt.
-Ó,a pokolba.-morogtam.
-Szóval igaz,amit rólad beszélnek.-jegyezte meg Sebastian.Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe,majd egy hatalmasat rúgtam Sebastian lába közé.Amíg egy kicsit összegörnyedt,addig én hátrébb csúsztam,szélsebesen felálltam és hátrálni kezdtem.Megbotlottam egy kőhalmazban,pont a szakadék szélén.Elveszítettem az egyensúlyom,zuhanni kezdtem a mélységbe.Az utolsó pillanatban két izmos kar körülfonta a derekam és visszarántott .
-Holtan nem érsz semmit.-mondta Sebastian,de nem engedett el.
-Engedj el.-szóltam határozottan.Megtette amit mondtam és én abban a pillanatban elrugaszkodtam és dobtam egy szaltót előre.Amivel pontosan átrepültem Sebastiant.Felkaptam az egyik fémrudat és jókorát sóztam vele a hátára.Ekkor megjelent mellettem-a semmiből- még egy olyan kaliberű alak mint Sebastian.
Azonnal ellene indultam,megpróbáltam megütni a vállát,de ő könnyűszerrel kikapta a kezemből a rudat és kettétörte.
-Heló,Roman vagyok.-nyújtott kezet vigyorogva.
-Rohadtul nem érdekel ki vagy.-húztam ki magam.-Vérszívó.
-Csak félig.A másik felét nem akarod tudni,édesem.-mosolygott csábosan.
-Szórakozz anyáddal.-horkantottam.
-Mit mondtál?-húzta fel a szemöldökét.
-Remek!Mostmár süket is vagy nem csak hülye?-csaptam össze a két tenyerem.
Sebastian közénk állt és felemelte a kezét.
Átkarolta a derekam és magához húzott.
-Kapaszkodj.-morogta.Most visszavillantunk a házunk elé,ahol Axel,Saul és Flóra állt a verandán.
-A rohadt életbe.-sziszegte Sebastian.Axel megfordult és leesett az álla.
-Engedd el!-ordította miközben elővette a stukkerét.
-El fogok jönni érted,de addig is,hagyok emlékeztetőt.-mosolygott Sebastian,majd végighúzta a kezét az egyik hajtincsemen,ami az ujjai nyomán fekete lett.-Holnap éjszaka eljövök érted.
-Gyűlöllek téged és a fajtádat.-szegtem fel az állam.
-Nem kötelező holnapig várnom,ugye tudod?-keményedtek meg a vonásai.-Ez csak egy szívesség.Lövés dördült,ami eltalálta Sebastian vállát.Axel adta le.
-Axel,ugye?-tolt a háta mögé Sebastian.Oldalra biccentette a fejét,úgy folytatta.-Ha megkérhetlek,ne csikizz.
A golyó kilökődött a vállából és csilingelve a köre esett.
-Mi a franc vagy te?-kérdeztem.
-Mondtam már,édesem,hogy azt te nem akarod tudni.-szólalt meg Roman a hátam mögül.A szememet az égre emeltem,már nagyon unom ezt az alakot.Észre sem vettem,hogy mindeközben Saul Roman mögé lopózott és most átfogta a nyakát.Roman egy darabig tiltakozott,de Saul tekert egyet a nyakán és élettelen teste a földre esett.Sebastian hátrafordult,Axel-kihasználva az alkalmat- a tarkójára nyomta a berettát,majd kétszer zsinórban meghúzta a ravaszt.Sikíthatnékom támadt a vére láttán.
-Jó hogy egyben vagy.-fújta ki a levegőt Saul.
Valami megmozdult a padlón.Roman,jöttem rá.
-Á,haver ez gyenge volt.-roppantotta vissza a nyakát.
-Igen szerintem is.-vonta meg a vállát Sebastian,ahogy a sebek semmi perc alatt összeforrtak.Ez...lehetséges...?Roman Saulhoz fordult és lekicsinylően méregette.
-Ezt még felfogom jó játéknak,de még egy ilyen és darálthús lesz belőled.-mondta szemöldökét felhúzva.
-Látom,ugatni tudsz,de harapsz is?-feszítette meg magát Saul kihívóan.Romant elfutotta az ideg a kijelentésére,és nyitott tenyerét az arca előtt tartva morogta.
-Te akartad halandó.-ezzel felemelte a tenyerét és Saul is emelkedett vele,a lábai 20 centire lógtak a földtől.Egy lépést hátráltam,csak úgy simán a gondolatai erejével felemelte?Ezután a házat körbevevő kőfalhoz taszította tehetetlen testét.Saul felszisszent és,ahogy lecsúszott a falról,azonnal támadásba lendült.Négy lépéssel az ellenfele előtt termett és behúzott neki egyet,Roman csodálkozva a földre esett.A csapattársam Sebastian ellen ment.Nem ítéltem úgy,hogy szüksége lenne védelemre,de mégis kettejük közé álltam.
-Mit művelsz?-sziszegte Saul és megragadta a csuklóm,magához húzott.
-Fejezd már be,ezt a gyerekes nagy-fiú-vagyok-ne-dumálj viselkedést.-forgattam a szemeimet és rákacsintottam.
Azonnal értett a kis utalásomból és a derekam köré fonta kezeit,hamiskás mosollyal.A következő pillanatban erősen megfogta a medencémet és megfordított,majd felemelt,én pedig jó alaposan fejbe rúgtam Sebastiant.Kitéptem magam Saul szorításából és előszőr hasba,majd lábon rúgtam a vérszívót.Flóra és Axel azonnal nekiestek Romannak.Saul pedig nekem segített.Ekkor olyan történt amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni.Sebastian szemfogai kipattantak a körmei fekete karmokká torzultak és a homlokából két fekete szarv nőtt ki.A pupillájából csak egy kis pont látszott,körülötte izzó vörös szín uralkodott.Nem hagytam abba a püfölését,a kézfejem beleakadt borotvaéles szarvába és felsértette a kezem.Nem vészes a seb,de elég rendesen vérzik.A vadállat felkapta a fejét,orrlyukai kitágultak és felém kapott.Időben elugrottam,de azzal nem számoltam,hogy ő oda villan ahova akar,hátulról satuba fogta a testem.Roman előttem termett és megpróbált józanul beszélni.
-Haver?Holtan nem ér semmit a csaj.-magyarázta türelmesen.-Engedd el!
A szörny karmai visszahúzódtak,ahogy a szarvai is,a szemében kihunyt az izzás.Zihálva elengedett.
-Ne feledd,szépségem,holnap este eljövök érted!-mondta, a mutatóujját felemelte nekem pedig elszállt minden erőm a kőre rogytam,ők pedig köddé váltak.Saul felvakart a kőről és bevitt a házba,az ágyamba.Axel olyan volt mint egy aggodalmas anyuka.Állandóan kérdezgette hogy vagyok,nem fáj-e valamim,hozzon-e valamit.A fejemre húztam a takarót és csak aludni akartam.Axel és Saul kimentek és becsukták az ajtót.Hallottam ahogy Axel még őrséget állít az ablak alá,majd álomba merültem.
Arra ébredtem,hogy valami hideg nehezedik a mellkasomra.Kinyitottam a szemem,de nem találtam senkit a szobámban,így megnéztem mi okozza a hideget.
Egy nyaklánc,belém hasított a felismerés.
-Ez...nem lehet!-suttogtam,anyukám nyakláncát tartottam a kezemben,ami akkor esett bele a csatornába,amikor megölték őket a vérszívók.A fekete ököl nagyságú csillag alakzat megcsillant a holdfényben.Az órára pillantottam,fél tíz.A többiek már fél órája a városban vadásznak!
Kipattantam a paplan alól,ledobáltam a ruháimat,és belebújtam a fekete bőr kezeslábasomba,felvettem egy vádliig érő fekete bőr viharkabátot.A nyakamba akasztottam anyu nyakláncát.Ha már itt tartunk,hogy került ide?Az erkélyajtóhoz rohantam,nyitva.Az ablak alatt az őrök kiütve.A terasz mellet egy elég gyenge falétra van felszerelve a falra,talán kibír.Óvatosan leereszkedtem és megnézem az őrök pulzusát.Enyhe lüktetést éreztem mindkettejüknél.Hála istennek!Felébresztettem őket,kérdezősködtem,hogy mi történt velük,de nem emlékeztek semmire.
-Rendben van.-mosolyogtam rájuk biztatóan.-Menjetek haza pihenni!
-Oké,kösz.-mondták egyszerre,majd elmentek.
Levágtattam a pincébe,lehúztam a mágneskártyát az ellenőrző panelen,majd beléptem.Axel,Flóra és Saul bent ültek a számítógépek előtt.
-Heló.-köszöntem.-Miért nem mentetek ki terepre?
-Inkább őriztünk téged.-mondta Saul.
-Nos,ez esetben el kell,hogy keserítselek benneteket,mert az őröket kiütötték,betörtek a szobámba,és otthagyták ezt.-mutattam fel a fekete csillagot.
-Ez,az amire gondolok...?-hebegte Axel.
-Igen.-bólintottam.-Anyu nyaklánca.
-Hogyan?-kérdezte.
-Nem tudom.Az őröket hazaküldtem,mehetünk ki?
-Tényleg,hogy vagy?Az az alak csúnyán elintézett,de kerüljön egyszer a kezem közé és kicsinálom!-háborgott Axel.
-Kösz már jobban vagyok.-mosolyogtam rá.
-Azt beszéltük meg,hogy elmegyünk egy barátom bárjába.-tájékoztatott Axel.-Eljössz te is?
-Van más választásom?-kérdeztem.
-Nem nagyon.-vigyorodott el a bátyám.
-Okéééé.-fordultam meg feltartott kezekkel.
-Tíz perc múlva találkozunk a verandán,jó?-kérdezte.
-Rendben.-bólintottam.-Flóra,gyere átöltözhetsz a szobámban.
-Kösz.-mondta majd felballagtunk az emeletre.Kiválasztottam egy aranysárga fűzőt,és egy fekete térdnadrágot,meg egy fekete tutyit.Flóra már elhozta az ő ruháját és bezárkózott a fürdőbe.Felvettem a ruhám,addigra Flóra is kijött,egy mélykék koktélruhában,a haja egy elegánsan laza kontyba fogva.
-Csinos vagy.-jegyeztem meg.
-Köszönöm,te is.-mosolygott vissza.
Most én következem a fürdőben,bekentem a számat egy kis ajakápolóval,és egy nagyon kevés szempillafestéket és púdert.A nyakamba akasztottam a fekete csillagmedált,ami pontosan a szívemmel egy vonalban lógott.A hajamat kiengedve hagytam.
Lassan lesétáltunk,Saul és a bátyám már vártak minket.
-A hintó előállt,hölgyeim!-nyitotta ki az ajtót vigyorogva Saul.
Kint Axel úgymond „szolgálati“ autója állt,ami egy Porsche.Flórával hátra ültünk,míg a két férfiú előre.Tíz perc múlva-persze csak azért ennyi idő alatt,mert Axel az alváz alá nyomta a gázpedált-befordultunk a Fekete Angyal klub parkolójába.A kidobóemberek csak egy pillantást vetettek a bátyámra és az egyikük azonnal a VIP-terembe kísért minket.Leültünk egy piros plüssel bélelt sarokasztalhoz.
-Mit kértek inni?-kérdezte autómatikusan Axel.
-Sör.-vágta rá Saul gondolkodás nélkül.
-Én egy Gin Tonicot kérek.-mondta Flóra.
-Sörös-kóla.-adtam le én is a rendelésem.
-Csak én iszok tisztán pálinkát?-vigyorodott el Axel.
-Hé,ha berúgsz,nehezen megyünk haza.-figyelmeztettem.
-A legrosszabb esetben is csak meghalunk.-vonta meg a vállát.
-Fiatal vagyok a halálhoz.-szólt közbe Saul.
-Jó-jó.-adott igazat nekünk Axel.-Nem iszom fel a pálesz készletet.
Csak a felét.-tette hozzá egy kacsintás kíséretében.
Ezzel elment a pulthoz rendelni.Szegény pultoslánynak csak attól elkezdett verítékezni a homloka,hogy meglátta Axelt közeledni.
Mivel ő itt különleges személyiségnek számít,elég gyorsan megkaptuk az italunkat.
-Táncolunk?-nyújtotta a kezét Saul.
-Igen.-fogtam meg a kezét,és ő felhúzott.Egy egzotikus arab zene ment éppen,lassan közeledtünk a drogmámorban úszó tömeg felé.
Furcsa előérzetem támadt,mintha valaki figyelne.Körbenéztem,de mindenhol csak táncoló embereket láttam.Saul a derekamra tette a tenyerét és magához húzott,én pedig a kézfejemet a vállán pihentettem.Ahogy elkezdtünk táncolni a rossz érzésem fokozódott.
Fény nyalábok futottak át a termen,egy percre elvakítva minket.
-Kérsz valami italt?-kérdezte Saul.
-Aha.-bólintottam.-Még egy sörös-kóla talán nem árt meg.
Kézenfogott és átvágtunk a termen a bárpultig.Amíg én megittam a sörös-kólám,Saul két sört is felhajtott.
-Látom,téged nagyon csábít a wc kagyló.-jegyztem meg szenvtelenül.
-Ha tudnád mennyire vonzódom az ilyenekhez.-vigyorgott.
A stroboszkópok megint bekapcsoltak,neonzöld fényárba borítva a helyiséget.Felpillantottam az emeletre,egy villanásnyi ideig,láttam egy
ismerős,napszemüveges alakot.Félrenyeltem az italomat,amitől köhögési rohamban törtem ki.
-Jól vagy?-veregette meg a hátamat Saul.
-Jah,persze,kösz.-mondtam fuldokolva.-Ki kell mennem a mosdóba!
Persze koránt sem ez volt a tervem...Átverekedtem magam az izzadt embertömegen és az emeleti lépcsőhöz bukdácsoltam.Szinte hallottam az agyam kattogását,ahogy átfutottak rajta a gondolatok.Ugye nem őt láttam?Nem..az nem lehet,hogy őt láttam volna.De igen!Az ő volt!És volt még vele hat másik is!
Meg kell keresnem őket és végre rendezni ezt a tébolyult ügyet.
Valaki elkapta a karom és egy pisztolyt szegezett az oldalamnak.
-Csak semmi feltűnés,szépségem!-súgta egy ismerős hang.-Engem kerestél?
-Igen,de te találtál rám.-próbáltam nyugodt maradni,de az ő közelébe ez lehetetlen.
-Nos,legközelebb majd szólok,vagy valami.
-Nem lesz legközelebb.-vágtam a szavába.-Te elmész a pokolba,én pedig élem tovább szürke hétköznapjaimat.
-A pokolból jöttem és nem megyek vissza oda.-jelentette ki határozottan.Ez elmeháborodott-gondoltam magamban.Milyen vicces,elmeháborodott ,vérszomjas vámpír.
-Lépjünk,testvér!-türelmetlenkedett Roman.
-Látom az ölebed is veled van.-mondtam közönyösen.
-Lődd le magad.-köpte vissza Roman.
-Majd Sebastian.-böktem a fejemmel a pisztoly felé.
-Nekem mindegy,hogy ki,csak az a lényeg,hogy a golyó abban a formás kis testedben legyen.
-Milyen kedves.-forgattam a szemem.
Láttam,ahogy Saul elkezd türelmetlenkedni és a keresésemre indul.
-Roman,menj és fegyverezd le a többi Vérvadászt!-adta a parancsot Sebastian.-Ha ellenállást tanúsítanak,tudod mit kell tenni.
-Alkut ajánlok!-mondtam gyorsan.
-Mégpedig?-mosolyodott el Roman.
-Önként veletek megyek,csak a többieket hagyjátok békén!-nyeltem egy nagyot.-Megegyeztünk?
Sebastian gondolkodott,majd rábólintott a kikötésemre.
Három elszabadult vérszívó berontott a bárba és sorra csapolta le az embereket,senkit nem kímélve.Ebben a pillanatban kitört a vérengzés.....

Vérvadászok 1.fejezet

1.fejezet


Reggel fél hétkor a bátyám,Axel,ébresztett.
-Lia,suli van.-dörmögte a fülembe.Ahhoz képest,hogy Axel drogbáró és góré az alvilágban,hozzám soha egy rossz szava nem volt.Tudom,tudom,nem lehet vele dicsekedni,de ő mégis csak a bátyám.A vér nem válik vizzé.
-Még öt perc.-fúrtam a fejem a párnába.
-Háromnegyed óránk van a becsengőig.-húzta le rólam a takarót.-Neked minimum három óra kell,ahhoz,hogy elkészülődj.Tehát,ha szerencsénk van a második órára beérünk.
-Mivel megyünk?-kérdeztem.
-Iskolabusszal,hogy ne keltsünk feltűnést.De egy-két hét után mehetünk a saját kocsinkkal.-válaszolt.Lerúgtam magamról a takarót és Axelhez fordultam.Felemeltem a bőrkabátját a csípőjéről,és a feltételezésem beigazolódott.
-Tudtam.-kuncogtam.-Hogy,nem mész el fegyver nélkül a suliba.Magnum,ugye?
-Igen.-felelt.-Közelről kell vele lőni,a célpont fél métert is repülhet,a legerősebb pisztoly.
Megforgattam a szemeimet,a kioktatására.
-Mindent tudok a Magnumról.-kihúztam a fiókomat,amiben az emlegetett fegyver feküdt.-Hidd el.
-Jó volt a mester.-kacsintott.A fegyverhasználatot Axel tanította nekem.Öt éves koromban elkezdtem íjjal lőni.Kilenc éves koromban ismertem az összes fegyvert amin ravasz volt,és használtam is őket.Amikor tizenkettő lettem beálltam Vérvadásznak.Az Vérvadászok az olyan vámpírokat írtják,amelyeken úrrá lett a vérszomj és veszélyeztetik az embereket.Az életem egyik percről a másikra megváltozott,egyik nap még a bátyámmal labdáztam a kertben,a másik nap pedig már a viharban lőttem fejbe sorra a vámpírokat.Most tizenhét vagyok,és az Éjvadászok vezetője Axellel egyetemben.A szüleink?Ők két évvel ezelőtt egy csapat veszélyes vámpír áldozatává váltak,hárman voltak a támadók.Egyet én egyet Axel nyírt ki.A harmadik elmenekült,ő nem ivott a szüleinkből,az arcára csak halványan emlékszem,ha látnám,biztosan nem ismerném fel.Ezzel a bátyám is így van,ő sem látott sokat belőle.Ő volt az első és utolsó vámpír aki elmenekült előlem.
-Fél óra múlva ideér az iskolabusz.-figyelmezetett Axel.-Szerintem siess.
-Kösz.-mondtam gyorsan.-Hogy felébresztettél.
Biccentett.
-Hány órád van ma?-kérdezte.
-Hat.-sóhajtottam.-Kettőkor végzek kajaszünettel együtt.
-Nekem öt.-vigyorgott.-Elemegyek érted.
-Kössz.
Fogta magát és kiment.Felálltam,az egészalakos tükrömhöz sétáltam,beletúrtam szőkés-barnás,göndörkés, hátközépig érő hajamba,majd megvizsgáltam a tükörképem.Ez az első tanítási nap a nyáriszünet után.Öröm lesz látni a sok semmit sem sejtő embert.Igaz a mondás.Amiről nem tudsz az nem fáj.Bár…ebben az évben nem csak mi leszünk Vérvadászokvadászok a suliban Axellel,idén egy velem egykorú fiú és egy lány is oda jár majd.Bementem a fürdőbe és rekord idő alatt letusoltam,magamra csavartam egy törülközőt és a ruhásszekrényemhez sétáltam.A meteorológusok szerint ma harminc egy-néhány fokok fognak röpködni,szóval majd úgy válogatok.A rövidnadrág ki van csukva,kapásból,meg a szandál és papucs.Felvettem egy fehér melltartót és bugyit.Kivettem a szekrényből egy fehér bokazoknit,egy szintén ilyen színű trikóval együtt.Egy trotyyos katonai nadrágot,egy ilyen dzsekivel és a barna sportcipőmet.
Felöltözködtem,megfésültem a hajamat és felkötöttem egy copfba.Betettem egy ezüst karika fülbevalót és felkentem egy kis szempillaspirált meg szájfényt.

Feltúrtam a szekrényt egy khaki színű baseballsapkáért,amit még apámtól kaptam.Áttettem a copfom a sapka hátsó résén,majd belehúztam a fejembe.Elvettem a napszemüvegem az íróasztalomról és a trikó elejébe akasztottam.Betettem az iPodomat a zsebembe és a fülhallgatót pedig ügyesen bújtatva a ruhám alatt bedugtam a fülembe.Benyomtam az első számot amit találtam.Felkaptam a narancssárga féloldlas táskám,amiben a tankönyveim és az sulis cuccaim,meg egy mini Beretta és két tár acél lövedék lapult.”Sosem tudhatod,mikor bukkannak fel és hol.”-Mondogatta mindig édesanyám.És milyen igaza volt!Az összes dögöt ki karom írtani,hogy megbosszuljam a szüleimet!Lefutottam a sárga fallal körülvett márványlépcsőn,az előcsarnokba,ami hatalmas volt és oszlopok tartották.Halvány citrom szín uralkodott és egy hatalmas kristálycsillár lógott a közepén.Azért meglátszik,hogy a bátyám góré.


-Remélem ma nem lesz buli,fáradt vagyok.-morogtam.A buli alatt azt értem,hogyha éjszaka kimegyünk és levadásszuk a vérszomjas vámpírokat,ha vannak.Axel csak nevetett a durcásságomon.Kimentünk a verandára,Axel bezárta az ajtót,vártunk a buszra.Nem is kellett eltelnie sok időnek a fehér busz graffitykkel az oldalán megállt a házunk előtt.


Egymás mellett sétáltunk Axellel a buszig.


-Csak utánad.-engedett előre az ajtóban.Rámosolyogtam és felléptem a lépcsőre,felmutattuk a diákigazolványainkat a buszsofőrnek,aki ezután bezárta az ajtókat és tovább hajtott.Axel kérdőn rám pillantott.Ezzel azt kérdezte,hogy hol vannak a csapattársaink.Axel még nem látta őket.Az egyik 4-es ülés felé intettem a fejemmel,ahol egy magas vörös hajú lány és egy igazán jóképű srác ült.Újraindítottam a zenét és lehuppantam az egyik ülésre,a bátyám mellém.


-Sziasztok.-köszönt halkan Axel.


-Hello.Saul vagyok.-nyújtott kezet a srác neki.


A szám sarka mosolyra görbült,és megfogtam a kezét.A vörös hajú lány volt a megtestesült kedvesség és szeretet.-Flóra vagyok.-nyújtott kezet ő is mindkettőnknek.


-Ő Axel ,engem már ismertek..-mutatkoztam be.Feltettem a napszemüvegem,kényelmesen hátradőltem az ülésben,bekapcsoltam a zenét és csak bambultam ki az ablakon.

Húsz perc múlva a busz leparkolt a Marcellina iskolánál.Felálltunk,lassan lejutottunk a buszról.Mikor leléptem a járdára nagyot szippantottam a friss levegőből.Saullal az oldalamon elkezdtünk sétálni a főbejárat felé.
-Mit hallgatsz?-bájcsvegett velem Saul.
-Zenét.-válaszoltam egyszerűen.
-Azt addig felfogtam.De mit szeretsz?Hip-Hop,rock,disco?-faggatózott tovább.
-Hip-hop.Te mit kedvelsz?-meglehetősen könnyű vele beszélgetni,állapítottam meg.
-Rap,de néha a Hip-Hop is elmegy.-vonta meg a vállát.-Én veled vagyok egy osztályban,ugye?
-Aham,mindannyian egy osztályban vagyunk.
-Mi az első óránk?-nem úgy tűnt,mint akit érdekel is a válasz.
-Tesi.-mondtam.
-Hála istennek.-lélegeztünk fel egyszerre.
-Na,ja.-nevetett.-Legalább edzünk is valamit a vadászatokra.
-Vicces,én is pont erre gondoltam.-lepődtem meg.-Focizol vagy kosarazol?
-Kosár.A foci nem jön be valahogy.
-Remek.Lehetünk egy csapatban.-ajánlottam.
-Te is?Ez király!-kurjantotta el magát.-Meglepően sok a közös bennünk,Lia.
-Tényleg?-adtam az értetlent.
Bólintott.Beléptünk a főbejáraton,belül diákok sokasága fogadott minket.
-Na jó.-sóhajtott Saul.-Vezzes,légyszi.Fingom nincsen,hogy mi merre van.
-Oké.
Átverekedtük magunkat a tömegen,egy széles folyosóra értünk,ahol a szekrények voltak.Az első sor végére sétáltam,és a legutolsó szekrénybe beraktam a táskámat.Gyorsan kivettem belőle a tornacuccom,majd bezártam.
-Te melyik szekrényt kaptad?-kérdeztem.
-Ezt.-kocogtatta meg a mellettem lévőt,miközben kinyitotta.
-Nem azt?-mutattam a szemközti sorból,a harmadikra.
-A CSI adatbázisát négy perc alatt törtem fel,akkor egy iskolai szekrény igazán nem jelentett gondot.-mosolygott.Elnevettem magam,az önteltségén.
-Gyere,menjünk az öltözőbe.-szólalt meg.
-Azt hittem nem tudod mi merre van.-sandítottam rá.
-Útközben láttam,hogy egy ajtóra fejméretű betűkkel ki van írva.-vonta meg a vállát.
-Aha.-bólintottam.Hangtalanul sétáltunk egymás mellett a főteremben.Körülöttünk fülsüketítő zsivaj uralkodott.
-Szabad?-intett Saul egy elszabadult tincsem felé.Kis habozás után bólintottam.Nagy,meleg tenyerével a fülem mögé tűrte a hajam.
-Mondtam már,hogy zsír a szerelésed?-kacsintott és végigmért.
-Hm,kösz.-mondtam meglepetten.Ebben a pillanatban felvisított a csengő.
Intettem a fejemmel az öltöző felé,majd elindultam és benyitottam.

-Nos,akkor szia.-intett Saul.
-Szia.
Becsuktam az ajtót és a rövid folyosón balra fordultam a lányöltözőbe.Bent tucatnyi kis kabin volt amiket kulccsal lehetett zárni.Bementem a legközelebbibe,még pont azelőtt,hogy a lánysereg beözönlött volna.Elfordítottam a kulcsot a zárban,levettem a dzsekimet és a trikómat és betettem az ottbent található kis szekrénybe.A gatyám és a cipőm is erre a sorsra jutott.Felvettem a fekete melegítőnadrágom és a fekete sportcipőm,majd a fekete pólómat.Levettem a baseballsapkám,kiengedtem a hajam,gyorsan átfésültem a kezemmel,majd felkötöttem egy szoros copfba.Remélem nincs még olyan izzasztó meleg,mert akkor lefolyik az a kevés festék is amit felkentem.Ennek reményében kinyitottam az ajtót és kiléptem.
Átsétáltam a főtermen,ki a főbejáraton,egyenesen a hatalmas focipályára,amit gyönyörű zöld fű díszített és újak voltak a kapuk és a számlálók.Anton Beck a testnevelőtanárunk már várt ránk.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen.
-Hello,hölgyeim.Üdv újra a suliban.-köszönt mindannyiunknak.Ő a fiúkat is hölgyeknek hívta csak,hogy bosszantsa őket.Mikor az utolsó diák is kijött,Beck belekezdett a szokásos mondanivalójába.
-Kosarasok a ballomra,focisok a jobbomra.-adta az utasítást.Én már ott álltam,ahol lenni akartam,a kosarasoknál.Axel,Flóra és Saul is átsétáltak a bal oldalra.
-Segíts lécci.-ugrott mögém Saul.-Axel beletett egy gyíkot a pólómba és nem tudom kivenni.Elnevettem magam,majd feltűrtem a pólóját és kivettem a szerencsétlen állatot.Le akartam tenni a fűbe de Saul megállított.
-Visszaadnám a kölcsönt neki.-vigyorgott.Beletettem a tenyerébe a kís gyíkot.
Ezzel otthagytam és a pályára sétáltam .Beck tanárúr megkérdezte,hogy kik ugranak a labdáért.
-Javaslom Sault ő elég magas.-fontolgatta Beck.
-Jó megyek.-bólintott.A másik csapatból Michael a suli nagy verekedője állt ki.Beck feldobta a labdát,Saul izmai megfeszültek és elrugaszkodott.Amint elütötte a labdát Axel elkapta és vezette az ellenséges palánkra.Rádobott,de útközben elkapták és felénk vezették a labdát.Egy kis passzolgatás után Michaelhez került a labda,aki mint egy gőzmozdony úgy robogott felém.Sajnos a gyengesége az volt,hogy sosem dobott ugrásból,csak biztos állásból.Amint dobó helyzetbe állt és kiütöttem a labdát a kezéből és Flórának passzoltam,aki sikeresen bedobta.
-Jól kosarazol.-jegyeztem meg neki,amire egy ragyogó mosoly volt a válasz.Saul megszerezte a labdát,rávezette a palánkra.Oldalról védtem amíg rávezette.
-Te figyelj csak,nem jönnél el velem valahova?-lihegte.- Ma este?
-Nem,ma randim van mással.-válaszoltam.
-Szabad meg tudnom kivel?-húzta fel magát.
-Azzal akivel neked is.-mondtam egyszerűen.
-Jah,szóval a vadászat.-arca megkeményedett.-Nem hagyhatnánk ki?
Megráztam a fejem.-Dobj rá!-intettem a fejemmel a palánk felé.Megállt,rám nézett,a labdát elhajította.A következő pillanatban egy sikítás és egy tompa puffanás hallatszott.Saulra pillantottam,aki ideges volt amiatt,hogy visszautasítottam.Aztán megnéztem mit művelt.A röhögés úgy tört fel belőlem,mintha ezer éve ott bújkált volna.A hasam görcsbe rándult,ezért odakaptam a kezem,de a röhögés még mindíg rázott.
-Most meg mi van?-kérdezte durván Saul.
-Nézz már oda,kit találtál el.-nevettem továbbra is.A suli legnépszerűbb lánya a földön feküdt,a haja összekócolódott,és a homlokára a kosárlabda márkája volt nyomódva.
-Egy bocsánatkérés azért járna.-toporzékolt a lány,mint egy hároméves.
-Járni jár,csak nem jut.-mondta neki Saul.
Anton Beck felsegítette és lefújta a meccset.
-Még tíz perc vissza lenne az órából,de tekintettel Ride kisasszony balesetére,elmehettek most.
Mindenki elindult az épület felé.
-Elmehetnénk a bátyád bárjába.-ajánlotta Saul.
-Nem.Vérszopó vadászatra megyünk.-már emelte a száját,hogy tiltakozzon,amikor hozzátettem.-Ez parancs.Azonnal becsukta a száját és bement a fiú öltözőbe.
És amikor a vezér parancsol,akkor ne mondj ellent mert rosszul jársz.Benyitottam a lányöltözőbe,ahol teljes káosz uralkodott.A kis csicskák borogatták a „sebesült“ homlokát,mások meg össze-vissza kapkodták a fejüket,hogy mi lesz vele.
-Ez mind miattad történt!-förmedt rám Hello Kitty.-Ha nem lennél olyan hülye és nem akartad volna megszerezni tőlem Sault akkor,nem dobta volna nekem szándékosan a labdát!
-Egy:Nem akarom megszerezni tőled Sault,legyetek boldogok,Kettő:Nem szándékosan dobta neked a labdát.-magyaráztam neki.
-Tudod ki vagyok én?-kérdezte.
-Jah,a rózsaszín,a műköröm,és a Hello Kitty legnagyobb rajongója.-fejtettem ki neki.
-Az apám nagykövet.Szóval te csak ne oktass ki engem.-húzta fel az orrát.
-Jah,te meg apuci pici lánya vagy nem de?-kérdeztem vissza.Felugrott a padról,és feltartott ököllel felém közeledett.
-Vigyázz még letörik a körmöd.-morogtam.Meglendítette az öklét,de én gyorsabb voltam leguggoltam,így ő a tükröt találta el,ami eltört.Felsikított és kiserkent a vér a kézfejéből.
-Szar ügy.-vontam meg a vállam és bezárkóztam a kabinomba.Hallottam,ahogy nagy rémület támad és elviszik Ride kisasszonyt az orvosiba.Felöltözködtem,leellenőriztem a sminkem,és felsétáltam a Töri teremebe,ahol az eligazítást fogják tartani két órán keresztül.Útközben Flóra csatlakozott hozzám.
-Mekkora egy csitri ez a csaj.-mondta.
-Hát van baja.-adtam neki igazat.
-Mindegy.Nem te ütöttél,szóval nem lehet belőle baj.-tanakodott.
-Csak várd meg a holnap érkező pletykákat.-mondtam.
-Vannak szemtanúk.-vitatkozott.
-Az igaz.-sóhajtottam.-Ma kimegyünk vadászni.Tízkor a főhadiszálláson,találkozunk,oké?
-Persze.-bólintott és elment.Ezt még meg kell mondanom Saulnak is.Beléptem a töribe és a legutolsó pad felé vettem az irányt ahol mindíg egyedül ültem.Most Saul a külső széken ült és valamit írogatott a füzetébe.A francba.Leültem mellé,elővettem egy üres füzetet,ahova az idei tudnivalókat fogom írni.
-Nem kellett volna megütnöd.-mondta gorombán.-Értékelem,hogy meg akartál védeni,de azért ez túlzás volt.
-Kit?-néztem rá értetlenül.Úgy látszik nem kell holnapig várni.
-Tudod te azt.-mondta.
-Nem ütöttem meg senkit.-magyaráztam jegesen.-És nem akartalak megvédeni bízom benne,hogy ez nem az én feladatom.Linda rám támadt én meg elhajoltam az útjából,így a tükörnek pancsolt be.
Nem szólt semmit,csak nézett rám.
-De...én azt hallottam-kezdte.
-Egy szót mondok:pletyka.
Ekkor bejött Anastacia Veffrey,az osztályfőnökünk.Negyvenes éveiben járó,egyedülálló nő,aki biológiát és franciát tanított nekünk.
-Szeretettel köszöntök mindenkit!-kezdett bele a szokásos szövegbe.-Érkezett két új diákunk Saul Dyreus és Flóra Piers.Kérem álljanak fel és mondjanak magukról pár szót!
Felálltak mindketten,Flóra kezdett bele először.Elmondta a kedvenc zenéjét,érdeklődési körét meg miegyéb..
Saul úgyanezt a nótát játszotta,majd leültek.
-Lia,megkérhetem arra,hogy segítsen Saulnak egy kis ideig tanulni,és hogy vezesse körbe az iskolában?-kérdezte ragyogó mosollyal Ms. Veffrey.A padtársamra pillantottam,aki teli szájból vigyorgott.
-Hát persze,Ms.Veffrey.-szűrtem a fogaim között.A tekintetem összetalálkozott Axeléval,aki az első padban ült és úgy méregetett minket.
-Remek!-örvendezett,ezután elkezdte ecsetelni a szünetek időpontjait,az iskolai programokat,és miden egyebet amit ezzel kapcsolatban tudni kell.Kivettem a jegyzettömböm a táskámból letéptem az első lapot és ráfirkantottam a vadászat időpontját és helyét,majd Saul füzete fölé csúsztattam.Bólintott és megropogtatta a kezén az izületeket.
-Már alig várom.-motyogta.
-Ki nem?-kérdeztem vissza.Valamit írogált a papírra,majd nekem adta.
Megint megkérdezte,hogy elmegyek-e vele a bárba.Visszaírtam neki,hogy fáradt vagyok és inkább hazamegyek pihenni a vadászatig.Tudomásul vette,de egy cseppet sem ment el az önbizalma,ahogy megítéltem.Hála a jó Istennek kicsengettek,bekapcsoltam az iPodomat és zenét hallgattam.Hátamat a falnak támasztottam,a lábaimat pedig Saul székének szélére tettem.Ms. Veffrey odajött a padunkhoz és két lapot helyezett rá.
-Ezek közül a foglalkozások közül,egyet mindenképpen választanotok kell.-tájékoztatott minket majd elment.Magam elé húztam a papírt és olvasni kezdtem.
A Marcellina iskola foglalkozásai:Sakk,Kézilabda,Foci,Kosár,Idegen nyelv:német, francia,Modern tánc,Matek,Biosz,Töri,Földrajz
Hát nem valami nagy a választék,gondoltam.
-Te melyikre mész?-kérdezte Saul.
-Passz.Vagy kosár vagy modern tánc.-fújtam ki a levegőt.A szemem sarkából figyeltem a reakcióját.Kikerekedett szemekkel figyelt.
-Mi van?-néztem rá értetlenül.Pislogott egyet kettőt mire válaszolt.
-Te táncolsz?-olyan meglepett volt mintha egy majom kezdett volna el beszélni neki a második világháborúról.
-Aha.Elég jól megy.-válaszoltam.
-Nos akkor,szerintem,taníthatnál.-rám pillantott,majd bekarikázta a modern tánc pontot.
-Javíthatatlan vagy.-nevettem és én is bejelöltem a táncot.
-De azért szeretsz nem?-kérdezett vissza.
-Ha-ha.-forgattam a szemem.Felálltam az asztaltól kezemben a lappal.
-Az enyémet is elvinnéd?
-Persze.-mondtam és feljebb tekertem a hangerőt az iPodon.Felkaptam Saul lapját és az enyémmel együtt a tanári asztalra vittem..Ms.Veffrey besétált és csendre intett mindenkit.Az óra gyorsan eltelt,egész végig zenét hallgattam.A következő óra francia.Még egy óra ezzel a nőszeméllyel?Elsírom magam mindjárt...Átvágtam a főtermen ,hogy a francia terembe jussak,az utamat szúrós pillantások kísérték.Szóval már ők is tudnak a kis „incidensről“.Végre beverekedtem magam a terembe és leültem a középső padsor legszélére,ahol mindig is ültem.Még vagy öt percet hallgattam a zenét,majd bejött Ms.Veffrey.Elővetette velünk a tankönyvet és a füzetet.
-Ouvrez le livre!-vezényelt és mindenki kinyitotta a füzetét.
-Première leçon!La deuxième tâche!-intézkedett tovább.Lefirkantottam valamit a kettes feladathoz,és pechemre engem szólított fel.
-Conjugaison de l'objectif.-fordítom:Tárgyas ragozás.
-Corriger!-ami annyit tesz hogy helyes.-Bravo.
Ennyit szóltam egész órán.Szinte nem is figyeltem,csak lemásoltam azt ami a táblán volt.Szünetben Saul és „Ride kisasszony"egy kisebb kör közepén álltak.
-Remélem világos volt!-kiáltotta Saul.-Aki mégegyszer valami rosszat szól Liának, annak a csontjait nevetve fogom eltörni.
Ekkor kanyarodott be az egyik sarkon Axel,a kis csoportot pásztázta,majd rám pillantott egy olyan „Ez megőrült?“ nézéssel.
-Fogd be kiscsira!Szart se tudsz,te!Félkézzel lenyomlak!-kiáltotta Michael,aki a suli réme volt verekedés téren.
-Na mutasd mit tudsz!-állt ki Saul.
-A te temetésed.-vonta meg a vállát Michael.Odasétáltam Saulhoz.
-Ha nem azért jöttél,hogy sok szerencsét kívánj,akkor kérlek menj előlem,mert még megsebesülsz.
-Igazán köszönöm,hogy eljátszottad a hős védelmezőt,de nagylány vagyok már és nem kell bébiszitter.-sziszegtem neki,de szavaim süket fülekre találtak.-Ne már,Saul!Ugye nem fogsz neki menni?
Felvillant a villanykörte a fejem felett.
-Megparancsolom,hogy most azonnal gyere velem és nem verekedj!-próbáltam a legparancsolóbb hangomat előkapni.Mogorván nézett le rám.
-Megtagadom.-mondta és kikerült,majd egy hatalmasat behúzott Michaelnak.Hallottam az orra törését.Basszus,tényleg eltörte az orrát?Pedig én megparancsoltam neki,hogy ne tegye!Fú,Saul,ezért nagyon megverlek!
Az igazgató Mr.Lator közeledett,rohamos nagy sebességgel.
-Mi folyik itt?-magából kikelve ordibált.-Az én iskolámban nem lesznek ilyen verekedések!Saul Michael az irodámba!Most!
Saul csillogó szemekkel rám nézett,valószínüleg elégedett volt magával.De még én milyen elégedett leszek amikor kiszabom a büntetését!Már előre dörzsöltem a tenyereimet.Michael tántorogva felállt,kezét vérző orrához szorította.Saul mint aki jól végezte dolgát,lezseren sétált az igazgatóiba.Egy kéz nehezedett a vállamra,kérdezés nélkül tudtam ki az.
-Megparancsoltam neki,de megtagadta.-suttogtam.-Ezért nagyon szorulni fog.Nem teszi zsebre amit,kapni fog.
-Azt meghiszem.-válaszolt Axel.
-Ez a gyerek hülye.-sétált hozzánk Flóra.
-Ó,ha.-mondtam felhúzott szemöldökkel.-Ha-ha-ha.Nem is kicsit.
Elindultunk a földrajz terembe,közben beszélgettünk erről-arról.Például,hogy ki milyen foglalkozásra jelentkezett.Flóra kézilabdára,Axel pedig kosárra.
Az óra nagyon lassan telt,még egy olyan hiperaktív tanárral is mint Mr.Charter.Komolyan mondom ez a tanár lefárasztott agyilag.Állandóan talpon van és intézkedik és a monológja:“Jó-jó.De nem eléggé.Ennél jobb választ kérek!“Minden öt percben az órára néztem és Saulra gondoltam.Vajon mit fog kapni a kis akciójáért?Mármint itt a suliban.Amit tőlem kap az más tészta.
Az óra végén,szinte kirohantam a teremből.Ez az első nap,de már baromira elegem van.Pedig még két órát itt kell fuldokolnom!De legalább most mindenki a választott foglalkozására megy.Megpillantottam Sault aki az egyik sarokban lehajtott fejjel,melegítette a radiátort.
-Mi volt bent?-kérdeztem hidegen.
-Igazgatóit kaptam.-vigyorgott.Ám az arca egy pillanat alatt elkomolyodott,amint rám pillantott.-Igazán sajnálom,hogy megtagadtam a parancsot,de ezt meg kellett tennem.
-Kellett?És még is ki kényszerített rá?-sziszegtem.
-Te ezt nem érted.
-Igazad van!-förmedtem rá.-Rohadtul nem értem!Megvan a büntetésed.
-Igen?Ilyen hamar?-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem kimérten.-Bocsánatot kérsz az igazgatótól a rendbontásért.
-Mi?Én?-kerekedtek el a szemei.
-Te ütöttél,nem?Vissza is szólhattál volna neki,ha nem játszanád a menő csávót!-mondtam.
Az igazgató éppen akkor sétált át a főtermen.
-Csak rád vár.-intetem a diri felé.Saul kelletlenül ellökte magát a radiátortól és az igazgatóhoz sétált.Beszélt,majd az igazgató rámosolygott és megveregette a vállát.Saul megfordult és sötéten nézett rám,majd mutató ujját a nyakához emelte és elhúzta előtte.
-Na azt szeretném én látni!-horkantottam.
-Javasolni fogom,hogy mutasd meg a tánctudásod a következő órán.-vigyorgott a képembe.
-Gyenge.-forgattam a szemem.
-Mondom,megmutathatod ragyogó tánctudásod.-a képéről le sem lehetett tépni a vigyort.
-Anyukám profi volt,örököltem tőle valamit.-csúszott ki a számon egy sóhajtás kíséretében.
-Volt?-kérdezte.
-Öhm,meghaltak.-mondtam csendesen.Nem is tudom miért mondom el ezeket neki.
-Hát,hm,izé...Sajnálom.-hebegte.
-Még én és a bátyám.-mondtam erőtlenül.Ebben a pillanatban becsöngettek és elindultunk a kijelölt terembe.Mikor beléptünk egy üres helyiség fogadott minket,körbe egész alakos tükrökkel a falakon.Kb.tízen voltunk bent és valami Hip-Hop zene ment,amire a többiek lelkesen melegítették az izmaikat.Apu alapszinten foglalkozott ezzel a műfajjal is,de leginkább a társas táncokat kedvelték.Letettük a táskánkat a kupacra,a sarokba.Saul úgy nézett a bemelegítőkre,mint ha valami írtó nagy hülyeséget csinálnak.
-Ezt neked is kell.-figyelmeztettem.
-Talán mégsem lesz olyan egyszerű mint gondoltam.-motyogta az orra alatt.Elkezdtem csettintgetni a zene ütemére,hogy valahogy felvegyem a ritmust.Két perccel később már bátran lépkedtem és tekeregtem,ami valamennyivel fokozta a jókedvem,egészen addig amíg meg nem pillantottam az ajtónak támaszkodni egy fekete bőrkabátos,baseballsapkás,fejre simuló napszemüveget viselő alakot,akinek a tekintete még a napszemüvegen keresztül is perzselte a bőröm.A vészvillogó a fejemben azonnal bekapcsolt.Saul szorosan mögém lépett és azt suttogta a fülembe:
-Na,mi lesz azzal a tánc oktatással?
A szemüveges alak egyet előre lépett,a kezei ökölbe szorultak.A tanítványomra pillantottam,majd a sötét alakra.Saul követte a tekintetem,a nyakán megfeszültek az izmok.
-A barátod?-morogta.
-Nem,dehogyis!-fordultam szembe vele,egy kicsivel halkabban folytattam.-Rossz érzésem van,ha ránézek.Szerintem valami nem stimmel vele.
Kezdtem kényelmetlenül érezni magam Saul kutató szemei és az alak perzselő tekintete között.Ebben a pillanatban egy hang szólalt meg a fejemben.

Fordulj meg és nézz a szemembe!

Egyszerűen nem tudtam ellentmondani a csábítóan hűvös hangnak.Lassan megfordultam,az alak mostmár levette a napszemüvegét,amivel felfedte gyönyörű acélszürke szemeit.

Gyere!-szólt ismét a bűvös hang.
Mintha a lábaim külön életet élnének elindultak az alak fel,hallottam ahogy Saul utánam kiált,valami olyasmit,hogy nem tudok mozogni.
-A pokolba is Lia!-ordított Saul.-Miért csak te tudsz mozogni?
Valami nem klappol.Hirtelen megvilágosodtam.Csak akkor szokott rossz előérzetem lenni amikor vérszomjas vámpírok vannak a közelben.De ennek a fickónak egyáltalán nincs olyan vérengző formája.Megtorpantam és valami fegyver után kutattam,találtam egy fém rudat,amit mutogató pálcaként szokás használni.Sajnos volt még egy,amit a napszemüveges alak vett el.
-Nem értem miért nem engedelmeskedsz az agykontrollnak.-szólalt meg a hűvös hangján,miközben köröztünk egymás körül.Nem szóltam semmit,hanem suhintottam egyet a rúddal,egyenesen a fejére.Leguggolt,de sajnos túl kiszámíthatóan cselekedett.Tudtam,hogy megpróbálja majd a fémrúddal kirúgni a lábaimat.Felugrottam,így a rúd csak a levegőt találta el,belerúgtam az idegen vállába,amitől az megtántorodott.Nem tétováztam,a hátára csaptam a fémrúddal.Izzó szemekkel felállt és csettintett egyet.A következő pillanatban egy sziklás hegységben találtam magam,a hegygerincen.A csípős szél belemart a bőrömbe,és egészen a csontjaimig hatolt.Annyira vacogtam,hogy a fogaim összekoccantak.Remegve körbepillantottam az alakot keresve.Egy sziklának támaszkodva állt,izompólóban.A hajgumim időközben elhagytam,a szél a szemembe fújta a hajam.Valami pittyegő hangot hallottam a hátam mögül.Megfordultam,az alak dzsekije ott hevert a földön és valószínüleg a mobilja csörög.Még mielőtt megmozdulhatott volna elrohantam a dzsekihez és kivettem belőle a kis készüléket.Valami Roman hívta.Felnyitottam és a fülemhez emeltem.
-Haver,meg van a csaj?-hallottam egy szórakozott hangot.-Haló?Ott vagy?Meg van a lány?
-Kösz,hogy kérdezed,megvagyok,még élek.-szóltam bele vacogva.
-Szeretném ha ideadnád.-kérte az alak.
-Én meg szeretném,ha az afrikai kisgyerekek nem éheznének,meg hogy az összes vérszívó megdögöljön.Ja és még világbékét.-tettetetten vigyorogtam rá.
-Sebastian?-szólt Roman.A neve hallatán valami elszakadt bennem...Nem értem miért,de béke öntött el.
-Bírok vele Roman,nyugi.-mondta hűvösen Sebastian.A következő pillanatban kicsavarta a kezemből a mobilt,elhajította és a bal karomat a hátam mögé csavarta.
-Nem akartam,hogy ez így legyen.-suttogta a fülembe.
-Kapd be.-sziszegtem dacosan.A fejemet ütés érte hátulról,egy nehéz tárggyal,és elájultam.