Vérvadászok 3.fejezet

3.fejezet

A három vérszomjas vámpír egyre csak csapolta és csapolta az embereket.Eközben felbukkant még kettő akik telelocsolták a termet benzinnel.És egy gyufásdoboznyi C4-et is elhelyeztek a dj pultban.
-Menjünk!-kiáltotta Sebastian és elkezdett levonszolni a lépcső felé.
Hasba vágtam,és bepancsoltam neki egyet,a társai azonnal üldözni kezdtek,de ügyesen kitértem előlük.Megragadtam az egyik függönyt,belecsimpaszkodtam és elrúgtam magam a korláttól.Ahogy átsuhantam a terem közepén,a fügyöny két tartópillére eltört és én pedig közelebb kerültem a talajhoz.Sajnos nem volt akkora szerencsém,hogy észrevétlenül csatlakozzam a Vérvadászokhoz.
A vérszívók alám gyűltek és vártak a desszertre,hangosan csattogtatva a fogaikat és megpróbáltak felugrani,kis híján sikerült is az egyiküknek elkapni,de gyorsan feljebb húztam magam a szöveten.
Hallottam,ahogy Axel a nevemet ordibálja,de nem figyeltem rá.Egy terv kezdett körvonalazódni fejemben.Sebastian és Roman a korláton álltak és mereven engem néztek.A többi alak-akik velük együtt jöttek-lefutottak a lépcsőn és írtani kezdték a vérszívókat.A függöny egy hatalmas reflektorra csavarodott,amik alatt egy kisebb vérszopó banda állt.Felhúztam magam az anyagon majd elengedtem,egy-két métert zuhantam majd megint megkapaszkodtam.A reflektor csavarjai meglazultak.
-Ez az!-vigyorodtam el.-Csak..még egy kicsit!
Újból feljebb másztam majd elengedtem.Faltörmelék potyogott a padlóra és csavarok.Megint felhúztam magam és elengedtem,ám most a szerencsém elszállt,nem értem el a függönyt.
-Ennyi volt.-gondoltam keserűen.
-Ez Isten verje meg!Ha még egyszer ilyet csinálsz,én öllek meg!-kapott el Sebastian.Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.Kihúztam magam,amitől a mellem a mellkasához préselődött,hitetlenkedve lenézett és még szorosabban magához vont.
-Szólj a társaidnak,hogy menjenek ki.Lerántom a reflektort a szikrák meggyújtják a benzint a dögök bent pusztulnak,te pedig betartod az egyezség rád eső részét és velem jössz.
Meggondolatlanul bólintottam.
-Axel,menjetek ki!-ordítottam.-Most!Azonnal!
-Veled mi lesz?
-Én is megyek mindjár!-hazudtam.

-Biztos?-kérdezte kételkedve.
-Persze!-hazudtam.
Bólintott majd kiment a többi vadásszal együtt.Tudtam,hogy csak az alkohol hatása miatt hagyott itt ilyen könnyen.
Sebastian lerántotta a reflektort,ahogy ígérte,az utolsó pillanatban pedig elvillant velem.Egy drótkerítés előtt bukkantunk fel,ami mögött hegyek húzódtak.Roman egy pisztolyt fogott a a tarkómra
-Semmi trükközés!-figyelmeztetett.-Gondolj a szeretteidre!
Összeszorítottam a fogaimat és bólintottam.Ha bántani merik-a megmaradt-családom,esküszöm,hogy mindegyiküket kinyírom!
Ahogy végignéztem a bagázson két érdekes egyedet is észrevettem.Az egyiküknek a homlokától a tarkójáig színes csík futott,ebben az az érdekes,hogy az a csík állandóan változtatta a színét.A másik szerzet pedig hasonlított az angyalokra.Szőke félhosszú haj,markáns arc,vakítóan fényes fogsor és tengerkék szem.
Roman karon fogott és átvillant velem egy elegánsan berendezett szobába,amiből észveszejtő hanggal ment a rap.Roman lekapcsolta a hifit és belenyomott egy irtó kényelmetlen székbe.Az egyik kezemet oda is bilincselte.Ezután megjelent a másik hat is.
Kényelmesen elhelyezkedtek a bőrkanapén és whiskyt töltöttek maguknak,egyet kivéve:Sebastiant.Ő elém guggolt és az arcomat tanulmányozta.Kedvem lett volna jól fejbe rúgni,de inkább visszafogtam magam.
-Nehogy megpróbáld!-szólalt meg.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Kiszámítható vagy.Ne próbálj fejbe rúgni.-vonta meg vállát.Majdnem a számat is eltátottam meglepetésemben.
-Mi legyen vele?-állt mellé Roman is.-Szerintem le az alagsorba láncba verni.
-Nem.-mordult fel Sebastian.-Majd,az én lakrészemben ellesz.
A többi hat döbbenten rámeredt.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-kérdezte a színes hajú.
-De.-mondta szárazon Sebastian.
-Jah értem a lényeget!-nevetett fel élesen az angyal.-Terveid vannak vele?Tényleg szép husi!
Megvetően horkantottam egyet.Micsoda fajankó banda!Roman nyitott tenyérrel a két méterrel arébb álló whiskys flaskára mutatott.Az üveg emelkedni kezdett,majd Roman kezében landolt.Ugyanezt csinálta Saullal is,amikor a kőfalhoz vágta...De vajon,hogy csinálja?
-Ry!-szólt durván Sebastian az angyalarcúnak.
-Oké-oké!-emelte fel védekezően a kezét amaz.
Sebastian rezzenéstelen arccal kinyitotta bilincset,én azonnal felpattantam a székből és az ajtó felé vetettem magam.Ám Sebastian gyorsabb volt, letekerte a karfáról a bilincs láncát és újból a kezemre rakta.Erősen összeszorítottam a fogaimat,hogy azok megfájdultak.Sebastian a kézfejére tekerte a lánc végét és magához rántott.
-Nem fog menni,ne próbálkozz,szépségem.-hajolt egész közel az arcomhoz.A bőröm felhevült és a szívem hevesebben kezdett verni.Soha nem voltam szerelmes és pasi mániás,de ő valahogy megdobogtatja a szívem.Na,de milyen hülyeségeket beszélek itt össze-vissza?Bejön egy elmebajos,vérszívó?Ezt én sem gondolhatom komolyan...Pedig igen,nagyon bejön nekem.
-Ne igyál előre a medve bőrére!-mondtam szárazon.Gúnyosan elvigyorodott és elvillant velem.Egy mélykékre festett szobában bukkantunk elő.Jobbra volt egy ajtónyílás ahol-valószínüleg-a nappali helyezkedett el.A szobában ahol voltunk hatalmas csillár lógott a plafonról,elegáns bútorokkal rendezték be és egy királyi méretű franciaágy uralkodott.
Sebastian megragadta a csuklóm és lecsatolta róla a bilincset,majd a földre dobta.
-Minden folyosón őrködni fog valaki.-figyelmeztetett.A szürke,szimmetrikus szekrényhez lépett és kivett egy inget belőle.
-Fürödj meg és aludj!-nyomta a kezembe.A szám is tátva maradt meglepetésemben.Nos, bevallom őszintén egy börtöncellát képzeltem el szállásul.Nem egy elegáns szobát,olyan tulajdonossal aki azt mondja fürödjek meg és aludjak.
-A fürdő arra.-mutatott balra,egy ajtóra.Bólintottam és besiettem.Gondosan bezártam az ajtót és megengedtem a vizet a zuhanyban.Ekkor felvillant a fejemben a villanykörte.A mobilom a farzsebemben van!Azonnal elővettem és Axelt hívtam.Minden második pillanatban körbepillantottam a helységben,hátha valamelyik vérszívó felbukkan.Ha belegondolok,hihetetlen,hogy ilyen képességeik vannak...Roman tárgyakat és embereket emel fel úgy,hogy hozzájuk sem ér...Na és az a színváltós hajú,ő se semmi.Axel végre felvette és egyből a fülembe ordított.
-Hol az Istenbe vagy?!-kezdte bevezetés nélkül.
-Cssss!-szóltam rá haragosan.-Nyugi,egyben vagyok,kösz,hogy kérded,amúgy meg valami magashegység közelében vagyok,éppen be lettem küldve fürödni.
Axel nem válaszolt,csak a fújtatása hallatszott.
-Ne kapcsold ki a mobilodat,akkor talán be tudunk mérni!-adta az utasítást és a háttérből hallatszott a számítógép zúgása.
-Oké ,látlak!-kiáltott fel egy-két perc múlva.-Kb. száz kilóméterre vagy innen,egy hegyvonulat közelében.Várj még egy kicsit és bemérem,hogy centire pontosan hol állsz és megyünk érted!
Válaszolni akartam,de a torkomra forrt a szó mikor megláttam Sebastian dühös arckifejezését magam előtt.A szemeim tágra nyíltak,és a szívem úgy dörömbölt,mintha ki akarna szakadni a mellkasomból.A hátam mögé rejtettem a kis készüléket és mereven Sebastian szemébe néztem.
-Add ide!-nyújtotta a kezét.A hangja fojtott volt a dühtől.Mikor nem mozdultam felém lépett.
-Add ide,a francba is!-ordított rám.Hallottam,ahogy Axel a mobilba ordibál egy cifra káromkodást.Sebastian a hátam mögött termett és kicsavarta a kezemből a mobilt,majd a mellkasához szorított háttal az arcának.
-Imádom,amikor egyet értünk!-súgta a fülembe,majd a készüléket a csempéhez vágta,ripityára tört.Nagyon remélem,hogy a bátyámnak sikerült többé-kevésbé bemérnie.
-Mégis,hogy képzelted ezt az egészet?-sziszegte Sebastian.-Felhívod Axelt,ő bemér és eljön érted?Édesem...Mi ennél rafináltabbak vagyunk,nem engedjük,hogy ránk találjanak.Hiába mért be pontosan,nem fog idetalálni.
-Miért is kellek nektek,egészen pontosan?-szegeztem neki a kérdést.
-Ó,azért,mert te értékes vagy valakinek,akinél a mi túlélésünk záloga van.Ezért a tárgyért cserébe téged kért,hát nem fair ajánlat?
-Kinek a szemszögéből?-pimaszkodtam.Sebastian megfordított és izzó szemekkel az arcomat fixírozta.
-Beszélnek rólad egyet s mást.-jegyezte meg.-És amint látom,mind egytől egyig igaz.
-Például?-kérdeztem vissza.
-Csak egyetlen egy vérszívó szabadult eddig a kezeid közül,és mindig eléred amit akarsz-bár,ez estben nem biztos-,mesterien táncolsz.-sorolta.
-Ezeket honnan tudod?-döbbentem meg.
-Nos,az elsőt azt hallottam,a másodikat azt tapasztaltam,a harmadikat pedig láttam.Elég volt egy pillantást vetni rád tánc közben és azonnal tudtam,hogy nem vagy kezdő.Bár...az a Saul gyerek nem volt valami jó partner.
-De az volt.-makacsoltam meg magam,csak hogy belekössek valamibe.
-Hazug.-vigyorodott el gúnyosan,de aztán elkomolyodott.-Van még nálad valami amivel kapcsolatot tudsz teremteni a Vérvadászokkal,vagy akárki mással?
-Hülye leszek megmondani.-vontam meg a vállam.
-Ez esetben,majd én kiderítem.-vigyorodott el.Ezzel megtapogatta az elülső zsebeimet,majd a farzsebeimet.Még a lélegzetem is elakadt,főleg amikor láttam,hogy milyen tárgyilagos arccal csinálja.De egyből észhez tértem,amikor a keze a mellkasomra tévedt.Megragadtam a csuklóját és éreztem,hogy milyen feszesek az izmai.
-Itt elég lesz!-mondtam keményen.-Nincs nálam semmi más.
-Biztos?-kérdezte széles vigyorral.-Néhány nő a mellei közé is szokott rejteni dolgokat.Ott sincs semmi?Ne,várj ,majd én meggyőződöm róla!
-Ne merészeld!-sziszegtem neki,de mintha csak a falnak beszélnék.Akkor jöhet a B-terv.Felemeltem a jobb öklömet és halántékon vágtam.A feje oldalra bicsaklott és arcára kiült a döbbenet.
-Csak hülyéskedtem!-nevetett fel végül.
-Én viszont nem!-vontam meg a vállam.Ekkor megszólalt valami rikácsoló riasztó féleség.Sebastian felkapta a fejét és rám villantotta haragos tekintetét.
-Méghogy nem találnak ide?-kérdeztem cinikusan.Éreztem,hogy a Vérvadászok azok,egyszerűen tudtam.
Sebastian valami morgás félét hallatott,aztán kiviharzott a fürdőből,én utána.Amíg a szekrényéből kivett egy két fegyvert,addig én az ajtóhoz lopóztam-szerencsére nem vett észre-nagyon halkan kinyitottam és kisurrantam a folyosóra.Eszeveszett rohanásba kezdtem jobbra.Aztán megálltam és hallgatóztam.Pont rossz irányba tartok,szemből jönnek a vérszívók.Ezt abból tudom,hogy hallottam Roman vezényelését.Száznyolcvan fokos fordulatot vettem és loholni kezdtem az ellenkező irányba.Sebastian ajtaja mellet futottam el,amikor valaki megfogott és berántott a szobába.Foggal-körömmel tiltakoztam,haraptam,csíptem ,rúgkapáltam,de nem engedett el.A hátam a falnak nyomódott és a támadóm a testével a falnak szegezett.
Sebastian fejének intim közelsége megijesztett egy kicsit,főleg,hogy állig felfegyverkezett.
-Soha többet!-ordította az arcomba,de aztán visszahúzódott .Ezután csak suttogott.-Soha többet!
Lehelete csiklandozta az állam,szaggatottan fújtam ki a levegőt.
Bevallom,arra számítottam,hogy meg fog csókolni,ehelyett egy kattanást hallottam,és hideg fémet éreztem a csuklóm köré záródni.
Ezután gúnyosan elmosolyodott-újból.Elvonszolt az ágyig,és a bilincshez tartozó láncot a fejtámlához lakatolta.
-Jó legyél!-vigyorgott,és az ajtó felé indult.
-Hé!-kiabáltam utána.-Ha bántani mered Axelt,esküszöm,hogy...
Itt elhallgattam,mert fogalmam sem volt,hogy mit fogok művelni vele.Zsínórban nyakon lődösték és még mindig itt van,Romannak eltörték a nyakát és csak visszaroppantotta a helyére.
-Hogy?-húzta fel a szemöldökét,majd megint az arcomhoz hajolt.-Mit fogsz tenni?
-Majd még kitalálom,de az biztos,hogy nem lesz kellemes.-mondtam szárazon.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-De még mennyire!-szegtem fel az állam.Felnevetett,aztán köddé vált.
A nevetése még sokáig visszhangzott a szobában.A tenyerem és a homlokom izzadni kezdett,annyira idegeskedtem.Nem bízom Sebastianban,könnyen el tudom képzelni,hogy szemrebbenés nélkül kinyírja a bátyám.Erre a gondolatra könnybe lábadt a szemem.Nem karom elveszíteni az egyszem rokonomat!Kintről csatakiáltások szűrődtek be,tisztán kivettem a hangzavarból Axelét.De a hangja hirtelen elhalt,két lövés hangjával egyidőben.
-Axel!-sikoltottam fel,aztán zokogva a párnába temettem a fejem...

 

Vérvadászok 2.fejezet

2.fejezet

A fejem iszonyúan lüktet,az arcomba jeges szél csap.Lassan kinyitottam a szemem és azon imádkoztam,hogy minden csak álom legyen.Először a sziklákat pillantottam meg,majd ahogy feljebb emeltem a tekintetem,egy acélszürke szempárt.
-Ó,a pokolba.-morogtam.
-Szóval igaz,amit rólad beszélnek.-jegyezte meg Sebastian.Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe,majd egy hatalmasat rúgtam Sebastian lába közé.Amíg egy kicsit összegörnyedt,addig én hátrébb csúsztam,szélsebesen felálltam és hátrálni kezdtem.Megbotlottam egy kőhalmazban,pont a szakadék szélén.Elveszítettem az egyensúlyom,zuhanni kezdtem a mélységbe.Az utolsó pillanatban két izmos kar körülfonta a derekam és visszarántott .
-Holtan nem érsz semmit.-mondta Sebastian,de nem engedett el.
-Engedj el.-szóltam határozottan.Megtette amit mondtam és én abban a pillanatban elrugaszkodtam és dobtam egy szaltót előre.Amivel pontosan átrepültem Sebastiant.Felkaptam az egyik fémrudat és jókorát sóztam vele a hátára.Ekkor megjelent mellettem-a semmiből- még egy olyan kaliberű alak mint Sebastian.
Azonnal ellene indultam,megpróbáltam megütni a vállát,de ő könnyűszerrel kikapta a kezemből a rudat és kettétörte.
-Heló,Roman vagyok.-nyújtott kezet vigyorogva.
-Rohadtul nem érdekel ki vagy.-húztam ki magam.-Vérszívó.
-Csak félig.A másik felét nem akarod tudni,édesem.-mosolygott csábosan.
-Szórakozz anyáddal.-horkantottam.
-Mit mondtál?-húzta fel a szemöldökét.
-Remek!Mostmár süket is vagy nem csak hülye?-csaptam össze a két tenyerem.
Sebastian közénk állt és felemelte a kezét.
Átkarolta a derekam és magához húzott.
-Kapaszkodj.-morogta.Most visszavillantunk a házunk elé,ahol Axel,Saul és Flóra állt a verandán.
-A rohadt életbe.-sziszegte Sebastian.Axel megfordult és leesett az álla.
-Engedd el!-ordította miközben elővette a stukkerét.
-El fogok jönni érted,de addig is,hagyok emlékeztetőt.-mosolygott Sebastian,majd végighúzta a kezét az egyik hajtincsemen,ami az ujjai nyomán fekete lett.-Holnap éjszaka eljövök érted.
-Gyűlöllek téged és a fajtádat.-szegtem fel az állam.
-Nem kötelező holnapig várnom,ugye tudod?-keményedtek meg a vonásai.-Ez csak egy szívesség.Lövés dördült,ami eltalálta Sebastian vállát.Axel adta le.
-Axel,ugye?-tolt a háta mögé Sebastian.Oldalra biccentette a fejét,úgy folytatta.-Ha megkérhetlek,ne csikizz.
A golyó kilökődött a vállából és csilingelve a köre esett.
-Mi a franc vagy te?-kérdeztem.
-Mondtam már,édesem,hogy azt te nem akarod tudni.-szólalt meg Roman a hátam mögül.A szememet az égre emeltem,már nagyon unom ezt az alakot.Észre sem vettem,hogy mindeközben Saul Roman mögé lopózott és most átfogta a nyakát.Roman egy darabig tiltakozott,de Saul tekert egyet a nyakán és élettelen teste a földre esett.Sebastian hátrafordult,Axel-kihasználva az alkalmat- a tarkójára nyomta a berettát,majd kétszer zsinórban meghúzta a ravaszt.Sikíthatnékom támadt a vére láttán.
-Jó hogy egyben vagy.-fújta ki a levegőt Saul.
Valami megmozdult a padlón.Roman,jöttem rá.
-Á,haver ez gyenge volt.-roppantotta vissza a nyakát.
-Igen szerintem is.-vonta meg a vállát Sebastian,ahogy a sebek semmi perc alatt összeforrtak.Ez...lehetséges...?Roman Saulhoz fordult és lekicsinylően méregette.
-Ezt még felfogom jó játéknak,de még egy ilyen és darálthús lesz belőled.-mondta szemöldökét felhúzva.
-Látom,ugatni tudsz,de harapsz is?-feszítette meg magát Saul kihívóan.Romant elfutotta az ideg a kijelentésére,és nyitott tenyerét az arca előtt tartva morogta.
-Te akartad halandó.-ezzel felemelte a tenyerét és Saul is emelkedett vele,a lábai 20 centire lógtak a földtől.Egy lépést hátráltam,csak úgy simán a gondolatai erejével felemelte?Ezután a házat körbevevő kőfalhoz taszította tehetetlen testét.Saul felszisszent és,ahogy lecsúszott a falról,azonnal támadásba lendült.Négy lépéssel az ellenfele előtt termett és behúzott neki egyet,Roman csodálkozva a földre esett.A csapattársam Sebastian ellen ment.Nem ítéltem úgy,hogy szüksége lenne védelemre,de mégis kettejük közé álltam.
-Mit művelsz?-sziszegte Saul és megragadta a csuklóm,magához húzott.
-Fejezd már be,ezt a gyerekes nagy-fiú-vagyok-ne-dumálj viselkedést.-forgattam a szemeimet és rákacsintottam.
Azonnal értett a kis utalásomból és a derekam köré fonta kezeit,hamiskás mosollyal.A következő pillanatban erősen megfogta a medencémet és megfordított,majd felemelt,én pedig jó alaposan fejbe rúgtam Sebastiant.Kitéptem magam Saul szorításából és előszőr hasba,majd lábon rúgtam a vérszívót.Flóra és Axel azonnal nekiestek Romannak.Saul pedig nekem segített.Ekkor olyan történt amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni.Sebastian szemfogai kipattantak a körmei fekete karmokká torzultak és a homlokából két fekete szarv nőtt ki.A pupillájából csak egy kis pont látszott,körülötte izzó vörös szín uralkodott.Nem hagytam abba a püfölését,a kézfejem beleakadt borotvaéles szarvába és felsértette a kezem.Nem vészes a seb,de elég rendesen vérzik.A vadállat felkapta a fejét,orrlyukai kitágultak és felém kapott.Időben elugrottam,de azzal nem számoltam,hogy ő oda villan ahova akar,hátulról satuba fogta a testem.Roman előttem termett és megpróbált józanul beszélni.
-Haver?Holtan nem ér semmit a csaj.-magyarázta türelmesen.-Engedd el!
A szörny karmai visszahúzódtak,ahogy a szarvai is,a szemében kihunyt az izzás.Zihálva elengedett.
-Ne feledd,szépségem,holnap este eljövök érted!-mondta, a mutatóujját felemelte nekem pedig elszállt minden erőm a kőre rogytam,ők pedig köddé váltak.Saul felvakart a kőről és bevitt a házba,az ágyamba.Axel olyan volt mint egy aggodalmas anyuka.Állandóan kérdezgette hogy vagyok,nem fáj-e valamim,hozzon-e valamit.A fejemre húztam a takarót és csak aludni akartam.Axel és Saul kimentek és becsukták az ajtót.Hallottam ahogy Axel még őrséget állít az ablak alá,majd álomba merültem.
Arra ébredtem,hogy valami hideg nehezedik a mellkasomra.Kinyitottam a szemem,de nem találtam senkit a szobámban,így megnéztem mi okozza a hideget.
Egy nyaklánc,belém hasított a felismerés.
-Ez...nem lehet!-suttogtam,anyukám nyakláncát tartottam a kezemben,ami akkor esett bele a csatornába,amikor megölték őket a vérszívók.A fekete ököl nagyságú csillag alakzat megcsillant a holdfényben.Az órára pillantottam,fél tíz.A többiek már fél órája a városban vadásznak!
Kipattantam a paplan alól,ledobáltam a ruháimat,és belebújtam a fekete bőr kezeslábasomba,felvettem egy vádliig érő fekete bőr viharkabátot.A nyakamba akasztottam anyu nyakláncát.Ha már itt tartunk,hogy került ide?Az erkélyajtóhoz rohantam,nyitva.Az ablak alatt az őrök kiütve.A terasz mellet egy elég gyenge falétra van felszerelve a falra,talán kibír.Óvatosan leereszkedtem és megnézem az őrök pulzusát.Enyhe lüktetést éreztem mindkettejüknél.Hála istennek!Felébresztettem őket,kérdezősködtem,hogy mi történt velük,de nem emlékeztek semmire.
-Rendben van.-mosolyogtam rájuk biztatóan.-Menjetek haza pihenni!
-Oké,kösz.-mondták egyszerre,majd elmentek.
Levágtattam a pincébe,lehúztam a mágneskártyát az ellenőrző panelen,majd beléptem.Axel,Flóra és Saul bent ültek a számítógépek előtt.
-Heló.-köszöntem.-Miért nem mentetek ki terepre?
-Inkább őriztünk téged.-mondta Saul.
-Nos,ez esetben el kell,hogy keserítselek benneteket,mert az őröket kiütötték,betörtek a szobámba,és otthagyták ezt.-mutattam fel a fekete csillagot.
-Ez,az amire gondolok...?-hebegte Axel.
-Igen.-bólintottam.-Anyu nyaklánca.
-Hogyan?-kérdezte.
-Nem tudom.Az őröket hazaküldtem,mehetünk ki?
-Tényleg,hogy vagy?Az az alak csúnyán elintézett,de kerüljön egyszer a kezem közé és kicsinálom!-háborgott Axel.
-Kösz már jobban vagyok.-mosolyogtam rá.
-Azt beszéltük meg,hogy elmegyünk egy barátom bárjába.-tájékoztatott Axel.-Eljössz te is?
-Van más választásom?-kérdeztem.
-Nem nagyon.-vigyorodott el a bátyám.
-Okéééé.-fordultam meg feltartott kezekkel.
-Tíz perc múlva találkozunk a verandán,jó?-kérdezte.
-Rendben.-bólintottam.-Flóra,gyere átöltözhetsz a szobámban.
-Kösz.-mondta majd felballagtunk az emeletre.Kiválasztottam egy aranysárga fűzőt,és egy fekete térdnadrágot,meg egy fekete tutyit.Flóra már elhozta az ő ruháját és bezárkózott a fürdőbe.Felvettem a ruhám,addigra Flóra is kijött,egy mélykék koktélruhában,a haja egy elegánsan laza kontyba fogva.
-Csinos vagy.-jegyeztem meg.
-Köszönöm,te is.-mosolygott vissza.
Most én következem a fürdőben,bekentem a számat egy kis ajakápolóval,és egy nagyon kevés szempillafestéket és púdert.A nyakamba akasztottam a fekete csillagmedált,ami pontosan a szívemmel egy vonalban lógott.A hajamat kiengedve hagytam.
Lassan lesétáltunk,Saul és a bátyám már vártak minket.
-A hintó előállt,hölgyeim!-nyitotta ki az ajtót vigyorogva Saul.
Kint Axel úgymond „szolgálati“ autója állt,ami egy Porsche.Flórával hátra ültünk,míg a két férfiú előre.Tíz perc múlva-persze csak azért ennyi idő alatt,mert Axel az alváz alá nyomta a gázpedált-befordultunk a Fekete Angyal klub parkolójába.A kidobóemberek csak egy pillantást vetettek a bátyámra és az egyikük azonnal a VIP-terembe kísért minket.Leültünk egy piros plüssel bélelt sarokasztalhoz.
-Mit kértek inni?-kérdezte autómatikusan Axel.
-Sör.-vágta rá Saul gondolkodás nélkül.
-Én egy Gin Tonicot kérek.-mondta Flóra.
-Sörös-kóla.-adtam le én is a rendelésem.
-Csak én iszok tisztán pálinkát?-vigyorodott el Axel.
-Hé,ha berúgsz,nehezen megyünk haza.-figyelmeztettem.
-A legrosszabb esetben is csak meghalunk.-vonta meg a vállát.
-Fiatal vagyok a halálhoz.-szólt közbe Saul.
-Jó-jó.-adott igazat nekünk Axel.-Nem iszom fel a pálesz készletet.
Csak a felét.-tette hozzá egy kacsintás kíséretében.
Ezzel elment a pulthoz rendelni.Szegény pultoslánynak csak attól elkezdett verítékezni a homloka,hogy meglátta Axelt közeledni.
Mivel ő itt különleges személyiségnek számít,elég gyorsan megkaptuk az italunkat.
-Táncolunk?-nyújtotta a kezét Saul.
-Igen.-fogtam meg a kezét,és ő felhúzott.Egy egzotikus arab zene ment éppen,lassan közeledtünk a drogmámorban úszó tömeg felé.
Furcsa előérzetem támadt,mintha valaki figyelne.Körbenéztem,de mindenhol csak táncoló embereket láttam.Saul a derekamra tette a tenyerét és magához húzott,én pedig a kézfejemet a vállán pihentettem.Ahogy elkezdtünk táncolni a rossz érzésem fokozódott.
Fény nyalábok futottak át a termen,egy percre elvakítva minket.
-Kérsz valami italt?-kérdezte Saul.
-Aha.-bólintottam.-Még egy sörös-kóla talán nem árt meg.
Kézenfogott és átvágtunk a termen a bárpultig.Amíg én megittam a sörös-kólám,Saul két sört is felhajtott.
-Látom,téged nagyon csábít a wc kagyló.-jegyztem meg szenvtelenül.
-Ha tudnád mennyire vonzódom az ilyenekhez.-vigyorgott.
A stroboszkópok megint bekapcsoltak,neonzöld fényárba borítva a helyiséget.Felpillantottam az emeletre,egy villanásnyi ideig,láttam egy
ismerős,napszemüveges alakot.Félrenyeltem az italomat,amitől köhögési rohamban törtem ki.
-Jól vagy?-veregette meg a hátamat Saul.
-Jah,persze,kösz.-mondtam fuldokolva.-Ki kell mennem a mosdóba!
Persze koránt sem ez volt a tervem...Átverekedtem magam az izzadt embertömegen és az emeleti lépcsőhöz bukdácsoltam.Szinte hallottam az agyam kattogását,ahogy átfutottak rajta a gondolatok.Ugye nem őt láttam?Nem..az nem lehet,hogy őt láttam volna.De igen!Az ő volt!És volt még vele hat másik is!
Meg kell keresnem őket és végre rendezni ezt a tébolyult ügyet.
Valaki elkapta a karom és egy pisztolyt szegezett az oldalamnak.
-Csak semmi feltűnés,szépségem!-súgta egy ismerős hang.-Engem kerestél?
-Igen,de te találtál rám.-próbáltam nyugodt maradni,de az ő közelébe ez lehetetlen.
-Nos,legközelebb majd szólok,vagy valami.
-Nem lesz legközelebb.-vágtam a szavába.-Te elmész a pokolba,én pedig élem tovább szürke hétköznapjaimat.
-A pokolból jöttem és nem megyek vissza oda.-jelentette ki határozottan.Ez elmeháborodott-gondoltam magamban.Milyen vicces,elmeháborodott ,vérszomjas vámpír.
-Lépjünk,testvér!-türelmetlenkedett Roman.
-Látom az ölebed is veled van.-mondtam közönyösen.
-Lődd le magad.-köpte vissza Roman.
-Majd Sebastian.-böktem a fejemmel a pisztoly felé.
-Nekem mindegy,hogy ki,csak az a lényeg,hogy a golyó abban a formás kis testedben legyen.
-Milyen kedves.-forgattam a szemem.
Láttam,ahogy Saul elkezd türelmetlenkedni és a keresésemre indul.
-Roman,menj és fegyverezd le a többi Vérvadászt!-adta a parancsot Sebastian.-Ha ellenállást tanúsítanak,tudod mit kell tenni.
-Alkut ajánlok!-mondtam gyorsan.
-Mégpedig?-mosolyodott el Roman.
-Önként veletek megyek,csak a többieket hagyjátok békén!-nyeltem egy nagyot.-Megegyeztünk?
Sebastian gondolkodott,majd rábólintott a kikötésemre.
Három elszabadult vérszívó berontott a bárba és sorra csapolta le az embereket,senkit nem kímélve.Ebben a pillanatban kitört a vérengzés.....

Vérvadászok 1.fejezet

1.fejezet


Reggel fél hétkor a bátyám,Axel,ébresztett.
-Lia,suli van.-dörmögte a fülembe.Ahhoz képest,hogy Axel drogbáró és góré az alvilágban,hozzám soha egy rossz szava nem volt.Tudom,tudom,nem lehet vele dicsekedni,de ő mégis csak a bátyám.A vér nem válik vizzé.
-Még öt perc.-fúrtam a fejem a párnába.
-Háromnegyed óránk van a becsengőig.-húzta le rólam a takarót.-Neked minimum három óra kell,ahhoz,hogy elkészülődj.Tehát,ha szerencsénk van a második órára beérünk.
-Mivel megyünk?-kérdeztem.
-Iskolabusszal,hogy ne keltsünk feltűnést.De egy-két hét után mehetünk a saját kocsinkkal.-válaszolt.Lerúgtam magamról a takarót és Axelhez fordultam.Felemeltem a bőrkabátját a csípőjéről,és a feltételezésem beigazolódott.
-Tudtam.-kuncogtam.-Hogy,nem mész el fegyver nélkül a suliba.Magnum,ugye?
-Igen.-felelt.-Közelről kell vele lőni,a célpont fél métert is repülhet,a legerősebb pisztoly.
Megforgattam a szemeimet,a kioktatására.
-Mindent tudok a Magnumról.-kihúztam a fiókomat,amiben az emlegetett fegyver feküdt.-Hidd el.
-Jó volt a mester.-kacsintott.A fegyverhasználatot Axel tanította nekem.Öt éves koromban elkezdtem íjjal lőni.Kilenc éves koromban ismertem az összes fegyvert amin ravasz volt,és használtam is őket.Amikor tizenkettő lettem beálltam Vérvadásznak.Az Vérvadászok az olyan vámpírokat írtják,amelyeken úrrá lett a vérszomj és veszélyeztetik az embereket.Az életem egyik percről a másikra megváltozott,egyik nap még a bátyámmal labdáztam a kertben,a másik nap pedig már a viharban lőttem fejbe sorra a vámpírokat.Most tizenhét vagyok,és az Éjvadászok vezetője Axellel egyetemben.A szüleink?Ők két évvel ezelőtt egy csapat veszélyes vámpír áldozatává váltak,hárman voltak a támadók.Egyet én egyet Axel nyírt ki.A harmadik elmenekült,ő nem ivott a szüleinkből,az arcára csak halványan emlékszem,ha látnám,biztosan nem ismerném fel.Ezzel a bátyám is így van,ő sem látott sokat belőle.Ő volt az első és utolsó vámpír aki elmenekült előlem.
-Fél óra múlva ideér az iskolabusz.-figyelmezetett Axel.-Szerintem siess.
-Kösz.-mondtam gyorsan.-Hogy felébresztettél.
Biccentett.
-Hány órád van ma?-kérdezte.
-Hat.-sóhajtottam.-Kettőkor végzek kajaszünettel együtt.
-Nekem öt.-vigyorgott.-Elemegyek érted.
-Kössz.
Fogta magát és kiment.Felálltam,az egészalakos tükrömhöz sétáltam,beletúrtam szőkés-barnás,göndörkés, hátközépig érő hajamba,majd megvizsgáltam a tükörképem.Ez az első tanítási nap a nyáriszünet után.Öröm lesz látni a sok semmit sem sejtő embert.Igaz a mondás.Amiről nem tudsz az nem fáj.Bár…ebben az évben nem csak mi leszünk Vérvadászokvadászok a suliban Axellel,idén egy velem egykorú fiú és egy lány is oda jár majd.Bementem a fürdőbe és rekord idő alatt letusoltam,magamra csavartam egy törülközőt és a ruhásszekrényemhez sétáltam.A meteorológusok szerint ma harminc egy-néhány fokok fognak röpködni,szóval majd úgy válogatok.A rövidnadrág ki van csukva,kapásból,meg a szandál és papucs.Felvettem egy fehér melltartót és bugyit.Kivettem a szekrényből egy fehér bokazoknit,egy szintén ilyen színű trikóval együtt.Egy trotyyos katonai nadrágot,egy ilyen dzsekivel és a barna sportcipőmet.
Felöltözködtem,megfésültem a hajamat és felkötöttem egy copfba.Betettem egy ezüst karika fülbevalót és felkentem egy kis szempillaspirált meg szájfényt.

Feltúrtam a szekrényt egy khaki színű baseballsapkáért,amit még apámtól kaptam.Áttettem a copfom a sapka hátsó résén,majd belehúztam a fejembe.Elvettem a napszemüvegem az íróasztalomról és a trikó elejébe akasztottam.Betettem az iPodomat a zsebembe és a fülhallgatót pedig ügyesen bújtatva a ruhám alatt bedugtam a fülembe.Benyomtam az első számot amit találtam.Felkaptam a narancssárga féloldlas táskám,amiben a tankönyveim és az sulis cuccaim,meg egy mini Beretta és két tár acél lövedék lapult.”Sosem tudhatod,mikor bukkannak fel és hol.”-Mondogatta mindig édesanyám.És milyen igaza volt!Az összes dögöt ki karom írtani,hogy megbosszuljam a szüleimet!Lefutottam a sárga fallal körülvett márványlépcsőn,az előcsarnokba,ami hatalmas volt és oszlopok tartották.Halvány citrom szín uralkodott és egy hatalmas kristálycsillár lógott a közepén.Azért meglátszik,hogy a bátyám góré.


-Remélem ma nem lesz buli,fáradt vagyok.-morogtam.A buli alatt azt értem,hogyha éjszaka kimegyünk és levadásszuk a vérszomjas vámpírokat,ha vannak.Axel csak nevetett a durcásságomon.Kimentünk a verandára,Axel bezárta az ajtót,vártunk a buszra.Nem is kellett eltelnie sok időnek a fehér busz graffitykkel az oldalán megállt a házunk előtt.


Egymás mellett sétáltunk Axellel a buszig.


-Csak utánad.-engedett előre az ajtóban.Rámosolyogtam és felléptem a lépcsőre,felmutattuk a diákigazolványainkat a buszsofőrnek,aki ezután bezárta az ajtókat és tovább hajtott.Axel kérdőn rám pillantott.Ezzel azt kérdezte,hogy hol vannak a csapattársaink.Axel még nem látta őket.Az egyik 4-es ülés felé intettem a fejemmel,ahol egy magas vörös hajú lány és egy igazán jóképű srác ült.Újraindítottam a zenét és lehuppantam az egyik ülésre,a bátyám mellém.


-Sziasztok.-köszönt halkan Axel.


-Hello.Saul vagyok.-nyújtott kezet a srác neki.


A szám sarka mosolyra görbült,és megfogtam a kezét.A vörös hajú lány volt a megtestesült kedvesség és szeretet.-Flóra vagyok.-nyújtott kezet ő is mindkettőnknek.


-Ő Axel ,engem már ismertek..-mutatkoztam be.Feltettem a napszemüvegem,kényelmesen hátradőltem az ülésben,bekapcsoltam a zenét és csak bambultam ki az ablakon.

Húsz perc múlva a busz leparkolt a Marcellina iskolánál.Felálltunk,lassan lejutottunk a buszról.Mikor leléptem a járdára nagyot szippantottam a friss levegőből.Saullal az oldalamon elkezdtünk sétálni a főbejárat felé.
-Mit hallgatsz?-bájcsvegett velem Saul.
-Zenét.-válaszoltam egyszerűen.
-Azt addig felfogtam.De mit szeretsz?Hip-Hop,rock,disco?-faggatózott tovább.
-Hip-hop.Te mit kedvelsz?-meglehetősen könnyű vele beszélgetni,állapítottam meg.
-Rap,de néha a Hip-Hop is elmegy.-vonta meg a vállát.-Én veled vagyok egy osztályban,ugye?
-Aham,mindannyian egy osztályban vagyunk.
-Mi az első óránk?-nem úgy tűnt,mint akit érdekel is a válasz.
-Tesi.-mondtam.
-Hála istennek.-lélegeztünk fel egyszerre.
-Na,ja.-nevetett.-Legalább edzünk is valamit a vadászatokra.
-Vicces,én is pont erre gondoltam.-lepődtem meg.-Focizol vagy kosarazol?
-Kosár.A foci nem jön be valahogy.
-Remek.Lehetünk egy csapatban.-ajánlottam.
-Te is?Ez király!-kurjantotta el magát.-Meglepően sok a közös bennünk,Lia.
-Tényleg?-adtam az értetlent.
Bólintott.Beléptünk a főbejáraton,belül diákok sokasága fogadott minket.
-Na jó.-sóhajtott Saul.-Vezzes,légyszi.Fingom nincsen,hogy mi merre van.
-Oké.
Átverekedtük magunkat a tömegen,egy széles folyosóra értünk,ahol a szekrények voltak.Az első sor végére sétáltam,és a legutolsó szekrénybe beraktam a táskámat.Gyorsan kivettem belőle a tornacuccom,majd bezártam.
-Te melyik szekrényt kaptad?-kérdeztem.
-Ezt.-kocogtatta meg a mellettem lévőt,miközben kinyitotta.
-Nem azt?-mutattam a szemközti sorból,a harmadikra.
-A CSI adatbázisát négy perc alatt törtem fel,akkor egy iskolai szekrény igazán nem jelentett gondot.-mosolygott.Elnevettem magam,az önteltségén.
-Gyere,menjünk az öltözőbe.-szólalt meg.
-Azt hittem nem tudod mi merre van.-sandítottam rá.
-Útközben láttam,hogy egy ajtóra fejméretű betűkkel ki van írva.-vonta meg a vállát.
-Aha.-bólintottam.Hangtalanul sétáltunk egymás mellett a főteremben.Körülöttünk fülsüketítő zsivaj uralkodott.
-Szabad?-intett Saul egy elszabadult tincsem felé.Kis habozás után bólintottam.Nagy,meleg tenyerével a fülem mögé tűrte a hajam.
-Mondtam már,hogy zsír a szerelésed?-kacsintott és végigmért.
-Hm,kösz.-mondtam meglepetten.Ebben a pillanatban felvisított a csengő.
Intettem a fejemmel az öltöző felé,majd elindultam és benyitottam.

-Nos,akkor szia.-intett Saul.
-Szia.
Becsuktam az ajtót és a rövid folyosón balra fordultam a lányöltözőbe.Bent tucatnyi kis kabin volt amiket kulccsal lehetett zárni.Bementem a legközelebbibe,még pont azelőtt,hogy a lánysereg beözönlött volna.Elfordítottam a kulcsot a zárban,levettem a dzsekimet és a trikómat és betettem az ottbent található kis szekrénybe.A gatyám és a cipőm is erre a sorsra jutott.Felvettem a fekete melegítőnadrágom és a fekete sportcipőm,majd a fekete pólómat.Levettem a baseballsapkám,kiengedtem a hajam,gyorsan átfésültem a kezemmel,majd felkötöttem egy szoros copfba.Remélem nincs még olyan izzasztó meleg,mert akkor lefolyik az a kevés festék is amit felkentem.Ennek reményében kinyitottam az ajtót és kiléptem.
Átsétáltam a főtermen,ki a főbejáraton,egyenesen a hatalmas focipályára,amit gyönyörű zöld fű díszített és újak voltak a kapuk és a számlálók.Anton Beck a testnevelőtanárunk már várt ránk.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen.
-Hello,hölgyeim.Üdv újra a suliban.-köszönt mindannyiunknak.Ő a fiúkat is hölgyeknek hívta csak,hogy bosszantsa őket.Mikor az utolsó diák is kijött,Beck belekezdett a szokásos mondanivalójába.
-Kosarasok a ballomra,focisok a jobbomra.-adta az utasítást.Én már ott álltam,ahol lenni akartam,a kosarasoknál.Axel,Flóra és Saul is átsétáltak a bal oldalra.
-Segíts lécci.-ugrott mögém Saul.-Axel beletett egy gyíkot a pólómba és nem tudom kivenni.Elnevettem magam,majd feltűrtem a pólóját és kivettem a szerencsétlen állatot.Le akartam tenni a fűbe de Saul megállított.
-Visszaadnám a kölcsönt neki.-vigyorgott.Beletettem a tenyerébe a kís gyíkot.
Ezzel otthagytam és a pályára sétáltam .Beck tanárúr megkérdezte,hogy kik ugranak a labdáért.
-Javaslom Sault ő elég magas.-fontolgatta Beck.
-Jó megyek.-bólintott.A másik csapatból Michael a suli nagy verekedője állt ki.Beck feldobta a labdát,Saul izmai megfeszültek és elrugaszkodott.Amint elütötte a labdát Axel elkapta és vezette az ellenséges palánkra.Rádobott,de útközben elkapták és felénk vezették a labdát.Egy kis passzolgatás után Michaelhez került a labda,aki mint egy gőzmozdony úgy robogott felém.Sajnos a gyengesége az volt,hogy sosem dobott ugrásból,csak biztos állásból.Amint dobó helyzetbe állt és kiütöttem a labdát a kezéből és Flórának passzoltam,aki sikeresen bedobta.
-Jól kosarazol.-jegyeztem meg neki,amire egy ragyogó mosoly volt a válasz.Saul megszerezte a labdát,rávezette a palánkra.Oldalról védtem amíg rávezette.
-Te figyelj csak,nem jönnél el velem valahova?-lihegte.- Ma este?
-Nem,ma randim van mással.-válaszoltam.
-Szabad meg tudnom kivel?-húzta fel magát.
-Azzal akivel neked is.-mondtam egyszerűen.
-Jah,szóval a vadászat.-arca megkeményedett.-Nem hagyhatnánk ki?
Megráztam a fejem.-Dobj rá!-intettem a fejemmel a palánk felé.Megállt,rám nézett,a labdát elhajította.A következő pillanatban egy sikítás és egy tompa puffanás hallatszott.Saulra pillantottam,aki ideges volt amiatt,hogy visszautasítottam.Aztán megnéztem mit művelt.A röhögés úgy tört fel belőlem,mintha ezer éve ott bújkált volna.A hasam görcsbe rándult,ezért odakaptam a kezem,de a röhögés még mindíg rázott.
-Most meg mi van?-kérdezte durván Saul.
-Nézz már oda,kit találtál el.-nevettem továbbra is.A suli legnépszerűbb lánya a földön feküdt,a haja összekócolódott,és a homlokára a kosárlabda márkája volt nyomódva.
-Egy bocsánatkérés azért járna.-toporzékolt a lány,mint egy hároméves.
-Járni jár,csak nem jut.-mondta neki Saul.
Anton Beck felsegítette és lefújta a meccset.
-Még tíz perc vissza lenne az órából,de tekintettel Ride kisasszony balesetére,elmehettek most.
Mindenki elindult az épület felé.
-Elmehetnénk a bátyád bárjába.-ajánlotta Saul.
-Nem.Vérszopó vadászatra megyünk.-már emelte a száját,hogy tiltakozzon,amikor hozzátettem.-Ez parancs.Azonnal becsukta a száját és bement a fiú öltözőbe.
És amikor a vezér parancsol,akkor ne mondj ellent mert rosszul jársz.Benyitottam a lányöltözőbe,ahol teljes káosz uralkodott.A kis csicskák borogatták a „sebesült“ homlokát,mások meg össze-vissza kapkodták a fejüket,hogy mi lesz vele.
-Ez mind miattad történt!-förmedt rám Hello Kitty.-Ha nem lennél olyan hülye és nem akartad volna megszerezni tőlem Sault akkor,nem dobta volna nekem szándékosan a labdát!
-Egy:Nem akarom megszerezni tőled Sault,legyetek boldogok,Kettő:Nem szándékosan dobta neked a labdát.-magyaráztam neki.
-Tudod ki vagyok én?-kérdezte.
-Jah,a rózsaszín,a műköröm,és a Hello Kitty legnagyobb rajongója.-fejtettem ki neki.
-Az apám nagykövet.Szóval te csak ne oktass ki engem.-húzta fel az orrát.
-Jah,te meg apuci pici lánya vagy nem de?-kérdeztem vissza.Felugrott a padról,és feltartott ököllel felém közeledett.
-Vigyázz még letörik a körmöd.-morogtam.Meglendítette az öklét,de én gyorsabb voltam leguggoltam,így ő a tükröt találta el,ami eltört.Felsikított és kiserkent a vér a kézfejéből.
-Szar ügy.-vontam meg a vállam és bezárkóztam a kabinomba.Hallottam,ahogy nagy rémület támad és elviszik Ride kisasszonyt az orvosiba.Felöltözködtem,leellenőriztem a sminkem,és felsétáltam a Töri teremebe,ahol az eligazítást fogják tartani két órán keresztül.Útközben Flóra csatlakozott hozzám.
-Mekkora egy csitri ez a csaj.-mondta.
-Hát van baja.-adtam neki igazat.
-Mindegy.Nem te ütöttél,szóval nem lehet belőle baj.-tanakodott.
-Csak várd meg a holnap érkező pletykákat.-mondtam.
-Vannak szemtanúk.-vitatkozott.
-Az igaz.-sóhajtottam.-Ma kimegyünk vadászni.Tízkor a főhadiszálláson,találkozunk,oké?
-Persze.-bólintott és elment.Ezt még meg kell mondanom Saulnak is.Beléptem a töribe és a legutolsó pad felé vettem az irányt ahol mindíg egyedül ültem.Most Saul a külső széken ült és valamit írogatott a füzetébe.A francba.Leültem mellé,elővettem egy üres füzetet,ahova az idei tudnivalókat fogom írni.
-Nem kellett volna megütnöd.-mondta gorombán.-Értékelem,hogy meg akartál védeni,de azért ez túlzás volt.
-Kit?-néztem rá értetlenül.Úgy látszik nem kell holnapig várni.
-Tudod te azt.-mondta.
-Nem ütöttem meg senkit.-magyaráztam jegesen.-És nem akartalak megvédeni bízom benne,hogy ez nem az én feladatom.Linda rám támadt én meg elhajoltam az útjából,így a tükörnek pancsolt be.
Nem szólt semmit,csak nézett rám.
-De...én azt hallottam-kezdte.
-Egy szót mondok:pletyka.
Ekkor bejött Anastacia Veffrey,az osztályfőnökünk.Negyvenes éveiben járó,egyedülálló nő,aki biológiát és franciát tanított nekünk.
-Szeretettel köszöntök mindenkit!-kezdett bele a szokásos szövegbe.-Érkezett két új diákunk Saul Dyreus és Flóra Piers.Kérem álljanak fel és mondjanak magukról pár szót!
Felálltak mindketten,Flóra kezdett bele először.Elmondta a kedvenc zenéjét,érdeklődési körét meg miegyéb..
Saul úgyanezt a nótát játszotta,majd leültek.
-Lia,megkérhetem arra,hogy segítsen Saulnak egy kis ideig tanulni,és hogy vezesse körbe az iskolában?-kérdezte ragyogó mosollyal Ms. Veffrey.A padtársamra pillantottam,aki teli szájból vigyorgott.
-Hát persze,Ms.Veffrey.-szűrtem a fogaim között.A tekintetem összetalálkozott Axeléval,aki az első padban ült és úgy méregetett minket.
-Remek!-örvendezett,ezután elkezdte ecsetelni a szünetek időpontjait,az iskolai programokat,és miden egyebet amit ezzel kapcsolatban tudni kell.Kivettem a jegyzettömböm a táskámból letéptem az első lapot és ráfirkantottam a vadászat időpontját és helyét,majd Saul füzete fölé csúsztattam.Bólintott és megropogtatta a kezén az izületeket.
-Már alig várom.-motyogta.
-Ki nem?-kérdeztem vissza.Valamit írogált a papírra,majd nekem adta.
Megint megkérdezte,hogy elmegyek-e vele a bárba.Visszaírtam neki,hogy fáradt vagyok és inkább hazamegyek pihenni a vadászatig.Tudomásul vette,de egy cseppet sem ment el az önbizalma,ahogy megítéltem.Hála a jó Istennek kicsengettek,bekapcsoltam az iPodomat és zenét hallgattam.Hátamat a falnak támasztottam,a lábaimat pedig Saul székének szélére tettem.Ms. Veffrey odajött a padunkhoz és két lapot helyezett rá.
-Ezek közül a foglalkozások közül,egyet mindenképpen választanotok kell.-tájékoztatott minket majd elment.Magam elé húztam a papírt és olvasni kezdtem.
A Marcellina iskola foglalkozásai:Sakk,Kézilabda,Foci,Kosár,Idegen nyelv:német, francia,Modern tánc,Matek,Biosz,Töri,Földrajz
Hát nem valami nagy a választék,gondoltam.
-Te melyikre mész?-kérdezte Saul.
-Passz.Vagy kosár vagy modern tánc.-fújtam ki a levegőt.A szemem sarkából figyeltem a reakcióját.Kikerekedett szemekkel figyelt.
-Mi van?-néztem rá értetlenül.Pislogott egyet kettőt mire válaszolt.
-Te táncolsz?-olyan meglepett volt mintha egy majom kezdett volna el beszélni neki a második világháborúról.
-Aha.Elég jól megy.-válaszoltam.
-Nos akkor,szerintem,taníthatnál.-rám pillantott,majd bekarikázta a modern tánc pontot.
-Javíthatatlan vagy.-nevettem és én is bejelöltem a táncot.
-De azért szeretsz nem?-kérdezett vissza.
-Ha-ha.-forgattam a szemem.Felálltam az asztaltól kezemben a lappal.
-Az enyémet is elvinnéd?
-Persze.-mondtam és feljebb tekertem a hangerőt az iPodon.Felkaptam Saul lapját és az enyémmel együtt a tanári asztalra vittem..Ms.Veffrey besétált és csendre intett mindenkit.Az óra gyorsan eltelt,egész végig zenét hallgattam.A következő óra francia.Még egy óra ezzel a nőszeméllyel?Elsírom magam mindjárt...Átvágtam a főtermen ,hogy a francia terembe jussak,az utamat szúrós pillantások kísérték.Szóval már ők is tudnak a kis „incidensről“.Végre beverekedtem magam a terembe és leültem a középső padsor legszélére,ahol mindig is ültem.Még vagy öt percet hallgattam a zenét,majd bejött Ms.Veffrey.Elővetette velünk a tankönyvet és a füzetet.
-Ouvrez le livre!-vezényelt és mindenki kinyitotta a füzetét.
-Première leçon!La deuxième tâche!-intézkedett tovább.Lefirkantottam valamit a kettes feladathoz,és pechemre engem szólított fel.
-Conjugaison de l'objectif.-fordítom:Tárgyas ragozás.
-Corriger!-ami annyit tesz hogy helyes.-Bravo.
Ennyit szóltam egész órán.Szinte nem is figyeltem,csak lemásoltam azt ami a táblán volt.Szünetben Saul és „Ride kisasszony"egy kisebb kör közepén álltak.
-Remélem világos volt!-kiáltotta Saul.-Aki mégegyszer valami rosszat szól Liának, annak a csontjait nevetve fogom eltörni.
Ekkor kanyarodott be az egyik sarkon Axel,a kis csoportot pásztázta,majd rám pillantott egy olyan „Ez megőrült?“ nézéssel.
-Fogd be kiscsira!Szart se tudsz,te!Félkézzel lenyomlak!-kiáltotta Michael,aki a suli réme volt verekedés téren.
-Na mutasd mit tudsz!-állt ki Saul.
-A te temetésed.-vonta meg a vállát Michael.Odasétáltam Saulhoz.
-Ha nem azért jöttél,hogy sok szerencsét kívánj,akkor kérlek menj előlem,mert még megsebesülsz.
-Igazán köszönöm,hogy eljátszottad a hős védelmezőt,de nagylány vagyok már és nem kell bébiszitter.-sziszegtem neki,de szavaim süket fülekre találtak.-Ne már,Saul!Ugye nem fogsz neki menni?
Felvillant a villanykörte a fejem felett.
-Megparancsolom,hogy most azonnal gyere velem és nem verekedj!-próbáltam a legparancsolóbb hangomat előkapni.Mogorván nézett le rám.
-Megtagadom.-mondta és kikerült,majd egy hatalmasat behúzott Michaelnak.Hallottam az orra törését.Basszus,tényleg eltörte az orrát?Pedig én megparancsoltam neki,hogy ne tegye!Fú,Saul,ezért nagyon megverlek!
Az igazgató Mr.Lator közeledett,rohamos nagy sebességgel.
-Mi folyik itt?-magából kikelve ordibált.-Az én iskolámban nem lesznek ilyen verekedések!Saul Michael az irodámba!Most!
Saul csillogó szemekkel rám nézett,valószínüleg elégedett volt magával.De még én milyen elégedett leszek amikor kiszabom a büntetését!Már előre dörzsöltem a tenyereimet.Michael tántorogva felállt,kezét vérző orrához szorította.Saul mint aki jól végezte dolgát,lezseren sétált az igazgatóiba.Egy kéz nehezedett a vállamra,kérdezés nélkül tudtam ki az.
-Megparancsoltam neki,de megtagadta.-suttogtam.-Ezért nagyon szorulni fog.Nem teszi zsebre amit,kapni fog.
-Azt meghiszem.-válaszolt Axel.
-Ez a gyerek hülye.-sétált hozzánk Flóra.
-Ó,ha.-mondtam felhúzott szemöldökkel.-Ha-ha-ha.Nem is kicsit.
Elindultunk a földrajz terembe,közben beszélgettünk erről-arról.Például,hogy ki milyen foglalkozásra jelentkezett.Flóra kézilabdára,Axel pedig kosárra.
Az óra nagyon lassan telt,még egy olyan hiperaktív tanárral is mint Mr.Charter.Komolyan mondom ez a tanár lefárasztott agyilag.Állandóan talpon van és intézkedik és a monológja:“Jó-jó.De nem eléggé.Ennél jobb választ kérek!“Minden öt percben az órára néztem és Saulra gondoltam.Vajon mit fog kapni a kis akciójáért?Mármint itt a suliban.Amit tőlem kap az más tészta.
Az óra végén,szinte kirohantam a teremből.Ez az első nap,de már baromira elegem van.Pedig még két órát itt kell fuldokolnom!De legalább most mindenki a választott foglalkozására megy.Megpillantottam Sault aki az egyik sarokban lehajtott fejjel,melegítette a radiátort.
-Mi volt bent?-kérdeztem hidegen.
-Igazgatóit kaptam.-vigyorgott.Ám az arca egy pillanat alatt elkomolyodott,amint rám pillantott.-Igazán sajnálom,hogy megtagadtam a parancsot,de ezt meg kellett tennem.
-Kellett?És még is ki kényszerített rá?-sziszegtem.
-Te ezt nem érted.
-Igazad van!-förmedtem rá.-Rohadtul nem értem!Megvan a büntetésed.
-Igen?Ilyen hamar?-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem kimérten.-Bocsánatot kérsz az igazgatótól a rendbontásért.
-Mi?Én?-kerekedtek el a szemei.
-Te ütöttél,nem?Vissza is szólhattál volna neki,ha nem játszanád a menő csávót!-mondtam.
Az igazgató éppen akkor sétált át a főtermen.
-Csak rád vár.-intetem a diri felé.Saul kelletlenül ellökte magát a radiátortól és az igazgatóhoz sétált.Beszélt,majd az igazgató rámosolygott és megveregette a vállát.Saul megfordult és sötéten nézett rám,majd mutató ujját a nyakához emelte és elhúzta előtte.
-Na azt szeretném én látni!-horkantottam.
-Javasolni fogom,hogy mutasd meg a tánctudásod a következő órán.-vigyorgott a képembe.
-Gyenge.-forgattam a szemem.
-Mondom,megmutathatod ragyogó tánctudásod.-a képéről le sem lehetett tépni a vigyort.
-Anyukám profi volt,örököltem tőle valamit.-csúszott ki a számon egy sóhajtás kíséretében.
-Volt?-kérdezte.
-Öhm,meghaltak.-mondtam csendesen.Nem is tudom miért mondom el ezeket neki.
-Hát,hm,izé...Sajnálom.-hebegte.
-Még én és a bátyám.-mondtam erőtlenül.Ebben a pillanatban becsöngettek és elindultunk a kijelölt terembe.Mikor beléptünk egy üres helyiség fogadott minket,körbe egész alakos tükrökkel a falakon.Kb.tízen voltunk bent és valami Hip-Hop zene ment,amire a többiek lelkesen melegítették az izmaikat.Apu alapszinten foglalkozott ezzel a műfajjal is,de leginkább a társas táncokat kedvelték.Letettük a táskánkat a kupacra,a sarokba.Saul úgy nézett a bemelegítőkre,mint ha valami írtó nagy hülyeséget csinálnak.
-Ezt neked is kell.-figyelmeztettem.
-Talán mégsem lesz olyan egyszerű mint gondoltam.-motyogta az orra alatt.Elkezdtem csettintgetni a zene ütemére,hogy valahogy felvegyem a ritmust.Két perccel később már bátran lépkedtem és tekeregtem,ami valamennyivel fokozta a jókedvem,egészen addig amíg meg nem pillantottam az ajtónak támaszkodni egy fekete bőrkabátos,baseballsapkás,fejre simuló napszemüveget viselő alakot,akinek a tekintete még a napszemüvegen keresztül is perzselte a bőröm.A vészvillogó a fejemben azonnal bekapcsolt.Saul szorosan mögém lépett és azt suttogta a fülembe:
-Na,mi lesz azzal a tánc oktatással?
A szemüveges alak egyet előre lépett,a kezei ökölbe szorultak.A tanítványomra pillantottam,majd a sötét alakra.Saul követte a tekintetem,a nyakán megfeszültek az izmok.
-A barátod?-morogta.
-Nem,dehogyis!-fordultam szembe vele,egy kicsivel halkabban folytattam.-Rossz érzésem van,ha ránézek.Szerintem valami nem stimmel vele.
Kezdtem kényelmetlenül érezni magam Saul kutató szemei és az alak perzselő tekintete között.Ebben a pillanatban egy hang szólalt meg a fejemben.

Fordulj meg és nézz a szemembe!

Egyszerűen nem tudtam ellentmondani a csábítóan hűvös hangnak.Lassan megfordultam,az alak mostmár levette a napszemüvegét,amivel felfedte gyönyörű acélszürke szemeit.

Gyere!-szólt ismét a bűvös hang.
Mintha a lábaim külön életet élnének elindultak az alak fel,hallottam ahogy Saul utánam kiált,valami olyasmit,hogy nem tudok mozogni.
-A pokolba is Lia!-ordított Saul.-Miért csak te tudsz mozogni?
Valami nem klappol.Hirtelen megvilágosodtam.Csak akkor szokott rossz előérzetem lenni amikor vérszomjas vámpírok vannak a közelben.De ennek a fickónak egyáltalán nincs olyan vérengző formája.Megtorpantam és valami fegyver után kutattam,találtam egy fém rudat,amit mutogató pálcaként szokás használni.Sajnos volt még egy,amit a napszemüveges alak vett el.
-Nem értem miért nem engedelmeskedsz az agykontrollnak.-szólalt meg a hűvös hangján,miközben köröztünk egymás körül.Nem szóltam semmit,hanem suhintottam egyet a rúddal,egyenesen a fejére.Leguggolt,de sajnos túl kiszámíthatóan cselekedett.Tudtam,hogy megpróbálja majd a fémrúddal kirúgni a lábaimat.Felugrottam,így a rúd csak a levegőt találta el,belerúgtam az idegen vállába,amitől az megtántorodott.Nem tétováztam,a hátára csaptam a fémrúddal.Izzó szemekkel felállt és csettintett egyet.A következő pillanatban egy sziklás hegységben találtam magam,a hegygerincen.A csípős szél belemart a bőrömbe,és egészen a csontjaimig hatolt.Annyira vacogtam,hogy a fogaim összekoccantak.Remegve körbepillantottam az alakot keresve.Egy sziklának támaszkodva állt,izompólóban.A hajgumim időközben elhagytam,a szél a szemembe fújta a hajam.Valami pittyegő hangot hallottam a hátam mögül.Megfordultam,az alak dzsekije ott hevert a földön és valószínüleg a mobilja csörög.Még mielőtt megmozdulhatott volna elrohantam a dzsekihez és kivettem belőle a kis készüléket.Valami Roman hívta.Felnyitottam és a fülemhez emeltem.
-Haver,meg van a csaj?-hallottam egy szórakozott hangot.-Haló?Ott vagy?Meg van a lány?
-Kösz,hogy kérdezed,megvagyok,még élek.-szóltam bele vacogva.
-Szeretném ha ideadnád.-kérte az alak.
-Én meg szeretném,ha az afrikai kisgyerekek nem éheznének,meg hogy az összes vérszívó megdögöljön.Ja és még világbékét.-tettetetten vigyorogtam rá.
-Sebastian?-szólt Roman.A neve hallatán valami elszakadt bennem...Nem értem miért,de béke öntött el.
-Bírok vele Roman,nyugi.-mondta hűvösen Sebastian.A következő pillanatban kicsavarta a kezemből a mobilt,elhajította és a bal karomat a hátam mögé csavarta.
-Nem akartam,hogy ez így legyen.-suttogta a fülembe.
-Kapd be.-sziszegtem dacosan.A fejemet ütés érte hátulról,egy nehéz tárggyal,és elájultam.

Előszó

Előszó

A gonosz erők sohasem pihennek.Most éppen azon munkálkodik,hogy magába szippantsa a vámpírok társadalmát.Lia a Vérvadász és Sebastian a félig ördög vámpír harcolnak a gonosz ellen.De mivel Sebastian ördög leszármazott,és Liának egy bűvös  jel van a hátán,ami csak nagyon kevés nőnek,nagyon nehéz akadályokat kell legyőzniük,hogy végleg eltűntessék a gonoszt.Mikor kiderül,hogy Lia micsoda is valójában már késő.A sötétség vezére már magánál tartja a lányt.Vajon sikerül Sebastiannak visszaszereznie a szerelmét és legyűrnie az ördögi énjét?