Vérvadászok 1.fejezet

1.fejezet


Reggel fél hétkor a bátyám,Axel,ébresztett.
-Lia,suli van.-dörmögte a fülembe.Ahhoz képest,hogy Axel drogbáró és góré az alvilágban,hozzám soha egy rossz szava nem volt.Tudom,tudom,nem lehet vele dicsekedni,de ő mégis csak a bátyám.A vér nem válik vizzé.
-Még öt perc.-fúrtam a fejem a párnába.
-Háromnegyed óránk van a becsengőig.-húzta le rólam a takarót.-Neked minimum három óra kell,ahhoz,hogy elkészülődj.Tehát,ha szerencsénk van a második órára beérünk.
-Mivel megyünk?-kérdeztem.
-Iskolabusszal,hogy ne keltsünk feltűnést.De egy-két hét után mehetünk a saját kocsinkkal.-válaszolt.Lerúgtam magamról a takarót és Axelhez fordultam.Felemeltem a bőrkabátját a csípőjéről,és a feltételezésem beigazolódott.
-Tudtam.-kuncogtam.-Hogy,nem mész el fegyver nélkül a suliba.Magnum,ugye?
-Igen.-felelt.-Közelről kell vele lőni,a célpont fél métert is repülhet,a legerősebb pisztoly.
Megforgattam a szemeimet,a kioktatására.
-Mindent tudok a Magnumról.-kihúztam a fiókomat,amiben az emlegetett fegyver feküdt.-Hidd el.
-Jó volt a mester.-kacsintott.A fegyverhasználatot Axel tanította nekem.Öt éves koromban elkezdtem íjjal lőni.Kilenc éves koromban ismertem az összes fegyvert amin ravasz volt,és használtam is őket.Amikor tizenkettő lettem beálltam Vérvadásznak.Az Vérvadászok az olyan vámpírokat írtják,amelyeken úrrá lett a vérszomj és veszélyeztetik az embereket.Az életem egyik percről a másikra megváltozott,egyik nap még a bátyámmal labdáztam a kertben,a másik nap pedig már a viharban lőttem fejbe sorra a vámpírokat.Most tizenhét vagyok,és az Éjvadászok vezetője Axellel egyetemben.A szüleink?Ők két évvel ezelőtt egy csapat veszélyes vámpír áldozatává váltak,hárman voltak a támadók.Egyet én egyet Axel nyírt ki.A harmadik elmenekült,ő nem ivott a szüleinkből,az arcára csak halványan emlékszem,ha látnám,biztosan nem ismerném fel.Ezzel a bátyám is így van,ő sem látott sokat belőle.Ő volt az első és utolsó vámpír aki elmenekült előlem.
-Fél óra múlva ideér az iskolabusz.-figyelmezetett Axel.-Szerintem siess.
-Kösz.-mondtam gyorsan.-Hogy felébresztettél.
Biccentett.
-Hány órád van ma?-kérdezte.
-Hat.-sóhajtottam.-Kettőkor végzek kajaszünettel együtt.
-Nekem öt.-vigyorgott.-Elemegyek érted.
-Kössz.
Fogta magát és kiment.Felálltam,az egészalakos tükrömhöz sétáltam,beletúrtam szőkés-barnás,göndörkés, hátközépig érő hajamba,majd megvizsgáltam a tükörképem.Ez az első tanítási nap a nyáriszünet után.Öröm lesz látni a sok semmit sem sejtő embert.Igaz a mondás.Amiről nem tudsz az nem fáj.Bár…ebben az évben nem csak mi leszünk Vérvadászokvadászok a suliban Axellel,idén egy velem egykorú fiú és egy lány is oda jár majd.Bementem a fürdőbe és rekord idő alatt letusoltam,magamra csavartam egy törülközőt és a ruhásszekrényemhez sétáltam.A meteorológusok szerint ma harminc egy-néhány fokok fognak röpködni,szóval majd úgy válogatok.A rövidnadrág ki van csukva,kapásból,meg a szandál és papucs.Felvettem egy fehér melltartót és bugyit.Kivettem a szekrényből egy fehér bokazoknit,egy szintén ilyen színű trikóval együtt.Egy trotyyos katonai nadrágot,egy ilyen dzsekivel és a barna sportcipőmet.
Felöltözködtem,megfésültem a hajamat és felkötöttem egy copfba.Betettem egy ezüst karika fülbevalót és felkentem egy kis szempillaspirált meg szájfényt.

Feltúrtam a szekrényt egy khaki színű baseballsapkáért,amit még apámtól kaptam.Áttettem a copfom a sapka hátsó résén,majd belehúztam a fejembe.Elvettem a napszemüvegem az íróasztalomról és a trikó elejébe akasztottam.Betettem az iPodomat a zsebembe és a fülhallgatót pedig ügyesen bújtatva a ruhám alatt bedugtam a fülembe.Benyomtam az első számot amit találtam.Felkaptam a narancssárga féloldlas táskám,amiben a tankönyveim és az sulis cuccaim,meg egy mini Beretta és két tár acél lövedék lapult.”Sosem tudhatod,mikor bukkannak fel és hol.”-Mondogatta mindig édesanyám.És milyen igaza volt!Az összes dögöt ki karom írtani,hogy megbosszuljam a szüleimet!Lefutottam a sárga fallal körülvett márványlépcsőn,az előcsarnokba,ami hatalmas volt és oszlopok tartották.Halvány citrom szín uralkodott és egy hatalmas kristálycsillár lógott a közepén.Azért meglátszik,hogy a bátyám góré.


-Remélem ma nem lesz buli,fáradt vagyok.-morogtam.A buli alatt azt értem,hogyha éjszaka kimegyünk és levadásszuk a vérszomjas vámpírokat,ha vannak.Axel csak nevetett a durcásságomon.Kimentünk a verandára,Axel bezárta az ajtót,vártunk a buszra.Nem is kellett eltelnie sok időnek a fehér busz graffitykkel az oldalán megállt a házunk előtt.


Egymás mellett sétáltunk Axellel a buszig.


-Csak utánad.-engedett előre az ajtóban.Rámosolyogtam és felléptem a lépcsőre,felmutattuk a diákigazolványainkat a buszsofőrnek,aki ezután bezárta az ajtókat és tovább hajtott.Axel kérdőn rám pillantott.Ezzel azt kérdezte,hogy hol vannak a csapattársaink.Axel még nem látta őket.Az egyik 4-es ülés felé intettem a fejemmel,ahol egy magas vörös hajú lány és egy igazán jóképű srác ült.Újraindítottam a zenét és lehuppantam az egyik ülésre,a bátyám mellém.


-Sziasztok.-köszönt halkan Axel.


-Hello.Saul vagyok.-nyújtott kezet a srác neki.


A szám sarka mosolyra görbült,és megfogtam a kezét.A vörös hajú lány volt a megtestesült kedvesség és szeretet.-Flóra vagyok.-nyújtott kezet ő is mindkettőnknek.


-Ő Axel ,engem már ismertek..-mutatkoztam be.Feltettem a napszemüvegem,kényelmesen hátradőltem az ülésben,bekapcsoltam a zenét és csak bambultam ki az ablakon.

Húsz perc múlva a busz leparkolt a Marcellina iskolánál.Felálltunk,lassan lejutottunk a buszról.Mikor leléptem a járdára nagyot szippantottam a friss levegőből.Saullal az oldalamon elkezdtünk sétálni a főbejárat felé.
-Mit hallgatsz?-bájcsvegett velem Saul.
-Zenét.-válaszoltam egyszerűen.
-Azt addig felfogtam.De mit szeretsz?Hip-Hop,rock,disco?-faggatózott tovább.
-Hip-hop.Te mit kedvelsz?-meglehetősen könnyű vele beszélgetni,állapítottam meg.
-Rap,de néha a Hip-Hop is elmegy.-vonta meg a vállát.-Én veled vagyok egy osztályban,ugye?
-Aham,mindannyian egy osztályban vagyunk.
-Mi az első óránk?-nem úgy tűnt,mint akit érdekel is a válasz.
-Tesi.-mondtam.
-Hála istennek.-lélegeztünk fel egyszerre.
-Na,ja.-nevetett.-Legalább edzünk is valamit a vadászatokra.
-Vicces,én is pont erre gondoltam.-lepődtem meg.-Focizol vagy kosarazol?
-Kosár.A foci nem jön be valahogy.
-Remek.Lehetünk egy csapatban.-ajánlottam.
-Te is?Ez király!-kurjantotta el magát.-Meglepően sok a közös bennünk,Lia.
-Tényleg?-adtam az értetlent.
Bólintott.Beléptünk a főbejáraton,belül diákok sokasága fogadott minket.
-Na jó.-sóhajtott Saul.-Vezzes,légyszi.Fingom nincsen,hogy mi merre van.
-Oké.
Átverekedtük magunkat a tömegen,egy széles folyosóra értünk,ahol a szekrények voltak.Az első sor végére sétáltam,és a legutolsó szekrénybe beraktam a táskámat.Gyorsan kivettem belőle a tornacuccom,majd bezártam.
-Te melyik szekrényt kaptad?-kérdeztem.
-Ezt.-kocogtatta meg a mellettem lévőt,miközben kinyitotta.
-Nem azt?-mutattam a szemközti sorból,a harmadikra.
-A CSI adatbázisát négy perc alatt törtem fel,akkor egy iskolai szekrény igazán nem jelentett gondot.-mosolygott.Elnevettem magam,az önteltségén.
-Gyere,menjünk az öltözőbe.-szólalt meg.
-Azt hittem nem tudod mi merre van.-sandítottam rá.
-Útközben láttam,hogy egy ajtóra fejméretű betűkkel ki van írva.-vonta meg a vállát.
-Aha.-bólintottam.Hangtalanul sétáltunk egymás mellett a főteremben.Körülöttünk fülsüketítő zsivaj uralkodott.
-Szabad?-intett Saul egy elszabadult tincsem felé.Kis habozás után bólintottam.Nagy,meleg tenyerével a fülem mögé tűrte a hajam.
-Mondtam már,hogy zsír a szerelésed?-kacsintott és végigmért.
-Hm,kösz.-mondtam meglepetten.Ebben a pillanatban felvisított a csengő.
Intettem a fejemmel az öltöző felé,majd elindultam és benyitottam.

-Nos,akkor szia.-intett Saul.
-Szia.
Becsuktam az ajtót és a rövid folyosón balra fordultam a lányöltözőbe.Bent tucatnyi kis kabin volt amiket kulccsal lehetett zárni.Bementem a legközelebbibe,még pont azelőtt,hogy a lánysereg beözönlött volna.Elfordítottam a kulcsot a zárban,levettem a dzsekimet és a trikómat és betettem az ottbent található kis szekrénybe.A gatyám és a cipőm is erre a sorsra jutott.Felvettem a fekete melegítőnadrágom és a fekete sportcipőm,majd a fekete pólómat.Levettem a baseballsapkám,kiengedtem a hajam,gyorsan átfésültem a kezemmel,majd felkötöttem egy szoros copfba.Remélem nincs még olyan izzasztó meleg,mert akkor lefolyik az a kevés festék is amit felkentem.Ennek reményében kinyitottam az ajtót és kiléptem.
Átsétáltam a főtermen,ki a főbejáraton,egyenesen a hatalmas focipályára,amit gyönyörű zöld fű díszített és újak voltak a kapuk és a számlálók.Anton Beck a testnevelőtanárunk már várt ránk.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen.
-Hello,hölgyeim.Üdv újra a suliban.-köszönt mindannyiunknak.Ő a fiúkat is hölgyeknek hívta csak,hogy bosszantsa őket.Mikor az utolsó diák is kijött,Beck belekezdett a szokásos mondanivalójába.
-Kosarasok a ballomra,focisok a jobbomra.-adta az utasítást.Én már ott álltam,ahol lenni akartam,a kosarasoknál.Axel,Flóra és Saul is átsétáltak a bal oldalra.
-Segíts lécci.-ugrott mögém Saul.-Axel beletett egy gyíkot a pólómba és nem tudom kivenni.Elnevettem magam,majd feltűrtem a pólóját és kivettem a szerencsétlen állatot.Le akartam tenni a fűbe de Saul megállított.
-Visszaadnám a kölcsönt neki.-vigyorgott.Beletettem a tenyerébe a kís gyíkot.
Ezzel otthagytam és a pályára sétáltam .Beck tanárúr megkérdezte,hogy kik ugranak a labdáért.
-Javaslom Sault ő elég magas.-fontolgatta Beck.
-Jó megyek.-bólintott.A másik csapatból Michael a suli nagy verekedője állt ki.Beck feldobta a labdát,Saul izmai megfeszültek és elrugaszkodott.Amint elütötte a labdát Axel elkapta és vezette az ellenséges palánkra.Rádobott,de útközben elkapták és felénk vezették a labdát.Egy kis passzolgatás után Michaelhez került a labda,aki mint egy gőzmozdony úgy robogott felém.Sajnos a gyengesége az volt,hogy sosem dobott ugrásból,csak biztos állásból.Amint dobó helyzetbe állt és kiütöttem a labdát a kezéből és Flórának passzoltam,aki sikeresen bedobta.
-Jól kosarazol.-jegyeztem meg neki,amire egy ragyogó mosoly volt a válasz.Saul megszerezte a labdát,rávezette a palánkra.Oldalról védtem amíg rávezette.
-Te figyelj csak,nem jönnél el velem valahova?-lihegte.- Ma este?
-Nem,ma randim van mással.-válaszoltam.
-Szabad meg tudnom kivel?-húzta fel magát.
-Azzal akivel neked is.-mondtam egyszerűen.
-Jah,szóval a vadászat.-arca megkeményedett.-Nem hagyhatnánk ki?
Megráztam a fejem.-Dobj rá!-intettem a fejemmel a palánk felé.Megállt,rám nézett,a labdát elhajította.A következő pillanatban egy sikítás és egy tompa puffanás hallatszott.Saulra pillantottam,aki ideges volt amiatt,hogy visszautasítottam.Aztán megnéztem mit művelt.A röhögés úgy tört fel belőlem,mintha ezer éve ott bújkált volna.A hasam görcsbe rándult,ezért odakaptam a kezem,de a röhögés még mindíg rázott.
-Most meg mi van?-kérdezte durván Saul.
-Nézz már oda,kit találtál el.-nevettem továbbra is.A suli legnépszerűbb lánya a földön feküdt,a haja összekócolódott,és a homlokára a kosárlabda márkája volt nyomódva.
-Egy bocsánatkérés azért járna.-toporzékolt a lány,mint egy hároméves.
-Járni jár,csak nem jut.-mondta neki Saul.
Anton Beck felsegítette és lefújta a meccset.
-Még tíz perc vissza lenne az órából,de tekintettel Ride kisasszony balesetére,elmehettek most.
Mindenki elindult az épület felé.
-Elmehetnénk a bátyád bárjába.-ajánlotta Saul.
-Nem.Vérszopó vadászatra megyünk.-már emelte a száját,hogy tiltakozzon,amikor hozzátettem.-Ez parancs.Azonnal becsukta a száját és bement a fiú öltözőbe.
És amikor a vezér parancsol,akkor ne mondj ellent mert rosszul jársz.Benyitottam a lányöltözőbe,ahol teljes káosz uralkodott.A kis csicskák borogatták a „sebesült“ homlokát,mások meg össze-vissza kapkodták a fejüket,hogy mi lesz vele.
-Ez mind miattad történt!-förmedt rám Hello Kitty.-Ha nem lennél olyan hülye és nem akartad volna megszerezni tőlem Sault akkor,nem dobta volna nekem szándékosan a labdát!
-Egy:Nem akarom megszerezni tőled Sault,legyetek boldogok,Kettő:Nem szándékosan dobta neked a labdát.-magyaráztam neki.
-Tudod ki vagyok én?-kérdezte.
-Jah,a rózsaszín,a műköröm,és a Hello Kitty legnagyobb rajongója.-fejtettem ki neki.
-Az apám nagykövet.Szóval te csak ne oktass ki engem.-húzta fel az orrát.
-Jah,te meg apuci pici lánya vagy nem de?-kérdeztem vissza.Felugrott a padról,és feltartott ököllel felém közeledett.
-Vigyázz még letörik a körmöd.-morogtam.Meglendítette az öklét,de én gyorsabb voltam leguggoltam,így ő a tükröt találta el,ami eltört.Felsikított és kiserkent a vér a kézfejéből.
-Szar ügy.-vontam meg a vállam és bezárkóztam a kabinomba.Hallottam,ahogy nagy rémület támad és elviszik Ride kisasszonyt az orvosiba.Felöltözködtem,leellenőriztem a sminkem,és felsétáltam a Töri teremebe,ahol az eligazítást fogják tartani két órán keresztül.Útközben Flóra csatlakozott hozzám.
-Mekkora egy csitri ez a csaj.-mondta.
-Hát van baja.-adtam neki igazat.
-Mindegy.Nem te ütöttél,szóval nem lehet belőle baj.-tanakodott.
-Csak várd meg a holnap érkező pletykákat.-mondtam.
-Vannak szemtanúk.-vitatkozott.
-Az igaz.-sóhajtottam.-Ma kimegyünk vadászni.Tízkor a főhadiszálláson,találkozunk,oké?
-Persze.-bólintott és elment.Ezt még meg kell mondanom Saulnak is.Beléptem a töribe és a legutolsó pad felé vettem az irányt ahol mindíg egyedül ültem.Most Saul a külső széken ült és valamit írogatott a füzetébe.A francba.Leültem mellé,elővettem egy üres füzetet,ahova az idei tudnivalókat fogom írni.
-Nem kellett volna megütnöd.-mondta gorombán.-Értékelem,hogy meg akartál védeni,de azért ez túlzás volt.
-Kit?-néztem rá értetlenül.Úgy látszik nem kell holnapig várni.
-Tudod te azt.-mondta.
-Nem ütöttem meg senkit.-magyaráztam jegesen.-És nem akartalak megvédeni bízom benne,hogy ez nem az én feladatom.Linda rám támadt én meg elhajoltam az útjából,így a tükörnek pancsolt be.
Nem szólt semmit,csak nézett rám.
-De...én azt hallottam-kezdte.
-Egy szót mondok:pletyka.
Ekkor bejött Anastacia Veffrey,az osztályfőnökünk.Negyvenes éveiben járó,egyedülálló nő,aki biológiát és franciát tanított nekünk.
-Szeretettel köszöntök mindenkit!-kezdett bele a szokásos szövegbe.-Érkezett két új diákunk Saul Dyreus és Flóra Piers.Kérem álljanak fel és mondjanak magukról pár szót!
Felálltak mindketten,Flóra kezdett bele először.Elmondta a kedvenc zenéjét,érdeklődési körét meg miegyéb..
Saul úgyanezt a nótát játszotta,majd leültek.
-Lia,megkérhetem arra,hogy segítsen Saulnak egy kis ideig tanulni,és hogy vezesse körbe az iskolában?-kérdezte ragyogó mosollyal Ms. Veffrey.A padtársamra pillantottam,aki teli szájból vigyorgott.
-Hát persze,Ms.Veffrey.-szűrtem a fogaim között.A tekintetem összetalálkozott Axeléval,aki az első padban ült és úgy méregetett minket.
-Remek!-örvendezett,ezután elkezdte ecsetelni a szünetek időpontjait,az iskolai programokat,és miden egyebet amit ezzel kapcsolatban tudni kell.Kivettem a jegyzettömböm a táskámból letéptem az első lapot és ráfirkantottam a vadászat időpontját és helyét,majd Saul füzete fölé csúsztattam.Bólintott és megropogtatta a kezén az izületeket.
-Már alig várom.-motyogta.
-Ki nem?-kérdeztem vissza.Valamit írogált a papírra,majd nekem adta.
Megint megkérdezte,hogy elmegyek-e vele a bárba.Visszaírtam neki,hogy fáradt vagyok és inkább hazamegyek pihenni a vadászatig.Tudomásul vette,de egy cseppet sem ment el az önbizalma,ahogy megítéltem.Hála a jó Istennek kicsengettek,bekapcsoltam az iPodomat és zenét hallgattam.Hátamat a falnak támasztottam,a lábaimat pedig Saul székének szélére tettem.Ms. Veffrey odajött a padunkhoz és két lapot helyezett rá.
-Ezek közül a foglalkozások közül,egyet mindenképpen választanotok kell.-tájékoztatott minket majd elment.Magam elé húztam a papírt és olvasni kezdtem.
A Marcellina iskola foglalkozásai:Sakk,Kézilabda,Foci,Kosár,Idegen nyelv:német, francia,Modern tánc,Matek,Biosz,Töri,Földrajz
Hát nem valami nagy a választék,gondoltam.
-Te melyikre mész?-kérdezte Saul.
-Passz.Vagy kosár vagy modern tánc.-fújtam ki a levegőt.A szemem sarkából figyeltem a reakcióját.Kikerekedett szemekkel figyelt.
-Mi van?-néztem rá értetlenül.Pislogott egyet kettőt mire válaszolt.
-Te táncolsz?-olyan meglepett volt mintha egy majom kezdett volna el beszélni neki a második világháborúról.
-Aha.Elég jól megy.-válaszoltam.
-Nos akkor,szerintem,taníthatnál.-rám pillantott,majd bekarikázta a modern tánc pontot.
-Javíthatatlan vagy.-nevettem és én is bejelöltem a táncot.
-De azért szeretsz nem?-kérdezett vissza.
-Ha-ha.-forgattam a szemem.Felálltam az asztaltól kezemben a lappal.
-Az enyémet is elvinnéd?
-Persze.-mondtam és feljebb tekertem a hangerőt az iPodon.Felkaptam Saul lapját és az enyémmel együtt a tanári asztalra vittem..Ms.Veffrey besétált és csendre intett mindenkit.Az óra gyorsan eltelt,egész végig zenét hallgattam.A következő óra francia.Még egy óra ezzel a nőszeméllyel?Elsírom magam mindjárt...Átvágtam a főtermen ,hogy a francia terembe jussak,az utamat szúrós pillantások kísérték.Szóval már ők is tudnak a kis „incidensről“.Végre beverekedtem magam a terembe és leültem a középső padsor legszélére,ahol mindig is ültem.Még vagy öt percet hallgattam a zenét,majd bejött Ms.Veffrey.Elővetette velünk a tankönyvet és a füzetet.
-Ouvrez le livre!-vezényelt és mindenki kinyitotta a füzetét.
-Première leçon!La deuxième tâche!-intézkedett tovább.Lefirkantottam valamit a kettes feladathoz,és pechemre engem szólított fel.
-Conjugaison de l'objectif.-fordítom:Tárgyas ragozás.
-Corriger!-ami annyit tesz hogy helyes.-Bravo.
Ennyit szóltam egész órán.Szinte nem is figyeltem,csak lemásoltam azt ami a táblán volt.Szünetben Saul és „Ride kisasszony"egy kisebb kör közepén álltak.
-Remélem világos volt!-kiáltotta Saul.-Aki mégegyszer valami rosszat szól Liának, annak a csontjait nevetve fogom eltörni.
Ekkor kanyarodott be az egyik sarkon Axel,a kis csoportot pásztázta,majd rám pillantott egy olyan „Ez megőrült?“ nézéssel.
-Fogd be kiscsira!Szart se tudsz,te!Félkézzel lenyomlak!-kiáltotta Michael,aki a suli réme volt verekedés téren.
-Na mutasd mit tudsz!-állt ki Saul.
-A te temetésed.-vonta meg a vállát Michael.Odasétáltam Saulhoz.
-Ha nem azért jöttél,hogy sok szerencsét kívánj,akkor kérlek menj előlem,mert még megsebesülsz.
-Igazán köszönöm,hogy eljátszottad a hős védelmezőt,de nagylány vagyok már és nem kell bébiszitter.-sziszegtem neki,de szavaim süket fülekre találtak.-Ne már,Saul!Ugye nem fogsz neki menni?
Felvillant a villanykörte a fejem felett.
-Megparancsolom,hogy most azonnal gyere velem és nem verekedj!-próbáltam a legparancsolóbb hangomat előkapni.Mogorván nézett le rám.
-Megtagadom.-mondta és kikerült,majd egy hatalmasat behúzott Michaelnak.Hallottam az orra törését.Basszus,tényleg eltörte az orrát?Pedig én megparancsoltam neki,hogy ne tegye!Fú,Saul,ezért nagyon megverlek!
Az igazgató Mr.Lator közeledett,rohamos nagy sebességgel.
-Mi folyik itt?-magából kikelve ordibált.-Az én iskolámban nem lesznek ilyen verekedések!Saul Michael az irodámba!Most!
Saul csillogó szemekkel rám nézett,valószínüleg elégedett volt magával.De még én milyen elégedett leszek amikor kiszabom a büntetését!Már előre dörzsöltem a tenyereimet.Michael tántorogva felállt,kezét vérző orrához szorította.Saul mint aki jól végezte dolgát,lezseren sétált az igazgatóiba.Egy kéz nehezedett a vállamra,kérdezés nélkül tudtam ki az.
-Megparancsoltam neki,de megtagadta.-suttogtam.-Ezért nagyon szorulni fog.Nem teszi zsebre amit,kapni fog.
-Azt meghiszem.-válaszolt Axel.
-Ez a gyerek hülye.-sétált hozzánk Flóra.
-Ó,ha.-mondtam felhúzott szemöldökkel.-Ha-ha-ha.Nem is kicsit.
Elindultunk a földrajz terembe,közben beszélgettünk erről-arról.Például,hogy ki milyen foglalkozásra jelentkezett.Flóra kézilabdára,Axel pedig kosárra.
Az óra nagyon lassan telt,még egy olyan hiperaktív tanárral is mint Mr.Charter.Komolyan mondom ez a tanár lefárasztott agyilag.Állandóan talpon van és intézkedik és a monológja:“Jó-jó.De nem eléggé.Ennél jobb választ kérek!“Minden öt percben az órára néztem és Saulra gondoltam.Vajon mit fog kapni a kis akciójáért?Mármint itt a suliban.Amit tőlem kap az más tészta.
Az óra végén,szinte kirohantam a teremből.Ez az első nap,de már baromira elegem van.Pedig még két órát itt kell fuldokolnom!De legalább most mindenki a választott foglalkozására megy.Megpillantottam Sault aki az egyik sarokban lehajtott fejjel,melegítette a radiátort.
-Mi volt bent?-kérdeztem hidegen.
-Igazgatóit kaptam.-vigyorgott.Ám az arca egy pillanat alatt elkomolyodott,amint rám pillantott.-Igazán sajnálom,hogy megtagadtam a parancsot,de ezt meg kellett tennem.
-Kellett?És még is ki kényszerített rá?-sziszegtem.
-Te ezt nem érted.
-Igazad van!-förmedtem rá.-Rohadtul nem értem!Megvan a büntetésed.
-Igen?Ilyen hamar?-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem kimérten.-Bocsánatot kérsz az igazgatótól a rendbontásért.
-Mi?Én?-kerekedtek el a szemei.
-Te ütöttél,nem?Vissza is szólhattál volna neki,ha nem játszanád a menő csávót!-mondtam.
Az igazgató éppen akkor sétált át a főtermen.
-Csak rád vár.-intetem a diri felé.Saul kelletlenül ellökte magát a radiátortól és az igazgatóhoz sétált.Beszélt,majd az igazgató rámosolygott és megveregette a vállát.Saul megfordult és sötéten nézett rám,majd mutató ujját a nyakához emelte és elhúzta előtte.
-Na azt szeretném én látni!-horkantottam.
-Javasolni fogom,hogy mutasd meg a tánctudásod a következő órán.-vigyorgott a képembe.
-Gyenge.-forgattam a szemem.
-Mondom,megmutathatod ragyogó tánctudásod.-a képéről le sem lehetett tépni a vigyort.
-Anyukám profi volt,örököltem tőle valamit.-csúszott ki a számon egy sóhajtás kíséretében.
-Volt?-kérdezte.
-Öhm,meghaltak.-mondtam csendesen.Nem is tudom miért mondom el ezeket neki.
-Hát,hm,izé...Sajnálom.-hebegte.
-Még én és a bátyám.-mondtam erőtlenül.Ebben a pillanatban becsöngettek és elindultunk a kijelölt terembe.Mikor beléptünk egy üres helyiség fogadott minket,körbe egész alakos tükrökkel a falakon.Kb.tízen voltunk bent és valami Hip-Hop zene ment,amire a többiek lelkesen melegítették az izmaikat.Apu alapszinten foglalkozott ezzel a műfajjal is,de leginkább a társas táncokat kedvelték.Letettük a táskánkat a kupacra,a sarokba.Saul úgy nézett a bemelegítőkre,mint ha valami írtó nagy hülyeséget csinálnak.
-Ezt neked is kell.-figyelmeztettem.
-Talán mégsem lesz olyan egyszerű mint gondoltam.-motyogta az orra alatt.Elkezdtem csettintgetni a zene ütemére,hogy valahogy felvegyem a ritmust.Két perccel később már bátran lépkedtem és tekeregtem,ami valamennyivel fokozta a jókedvem,egészen addig amíg meg nem pillantottam az ajtónak támaszkodni egy fekete bőrkabátos,baseballsapkás,fejre simuló napszemüveget viselő alakot,akinek a tekintete még a napszemüvegen keresztül is perzselte a bőröm.A vészvillogó a fejemben azonnal bekapcsolt.Saul szorosan mögém lépett és azt suttogta a fülembe:
-Na,mi lesz azzal a tánc oktatással?
A szemüveges alak egyet előre lépett,a kezei ökölbe szorultak.A tanítványomra pillantottam,majd a sötét alakra.Saul követte a tekintetem,a nyakán megfeszültek az izmok.
-A barátod?-morogta.
-Nem,dehogyis!-fordultam szembe vele,egy kicsivel halkabban folytattam.-Rossz érzésem van,ha ránézek.Szerintem valami nem stimmel vele.
Kezdtem kényelmetlenül érezni magam Saul kutató szemei és az alak perzselő tekintete között.Ebben a pillanatban egy hang szólalt meg a fejemben.

Fordulj meg és nézz a szemembe!

Egyszerűen nem tudtam ellentmondani a csábítóan hűvös hangnak.Lassan megfordultam,az alak mostmár levette a napszemüvegét,amivel felfedte gyönyörű acélszürke szemeit.

Gyere!-szólt ismét a bűvös hang.
Mintha a lábaim külön életet élnének elindultak az alak fel,hallottam ahogy Saul utánam kiált,valami olyasmit,hogy nem tudok mozogni.
-A pokolba is Lia!-ordított Saul.-Miért csak te tudsz mozogni?
Valami nem klappol.Hirtelen megvilágosodtam.Csak akkor szokott rossz előérzetem lenni amikor vérszomjas vámpírok vannak a közelben.De ennek a fickónak egyáltalán nincs olyan vérengző formája.Megtorpantam és valami fegyver után kutattam,találtam egy fém rudat,amit mutogató pálcaként szokás használni.Sajnos volt még egy,amit a napszemüveges alak vett el.
-Nem értem miért nem engedelmeskedsz az agykontrollnak.-szólalt meg a hűvös hangján,miközben köröztünk egymás körül.Nem szóltam semmit,hanem suhintottam egyet a rúddal,egyenesen a fejére.Leguggolt,de sajnos túl kiszámíthatóan cselekedett.Tudtam,hogy megpróbálja majd a fémrúddal kirúgni a lábaimat.Felugrottam,így a rúd csak a levegőt találta el,belerúgtam az idegen vállába,amitől az megtántorodott.Nem tétováztam,a hátára csaptam a fémrúddal.Izzó szemekkel felállt és csettintett egyet.A következő pillanatban egy sziklás hegységben találtam magam,a hegygerincen.A csípős szél belemart a bőrömbe,és egészen a csontjaimig hatolt.Annyira vacogtam,hogy a fogaim összekoccantak.Remegve körbepillantottam az alakot keresve.Egy sziklának támaszkodva állt,izompólóban.A hajgumim időközben elhagytam,a szél a szemembe fújta a hajam.Valami pittyegő hangot hallottam a hátam mögül.Megfordultam,az alak dzsekije ott hevert a földön és valószínüleg a mobilja csörög.Még mielőtt megmozdulhatott volna elrohantam a dzsekihez és kivettem belőle a kis készüléket.Valami Roman hívta.Felnyitottam és a fülemhez emeltem.
-Haver,meg van a csaj?-hallottam egy szórakozott hangot.-Haló?Ott vagy?Meg van a lány?
-Kösz,hogy kérdezed,megvagyok,még élek.-szóltam bele vacogva.
-Szeretném ha ideadnád.-kérte az alak.
-Én meg szeretném,ha az afrikai kisgyerekek nem éheznének,meg hogy az összes vérszívó megdögöljön.Ja és még világbékét.-tettetetten vigyorogtam rá.
-Sebastian?-szólt Roman.A neve hallatán valami elszakadt bennem...Nem értem miért,de béke öntött el.
-Bírok vele Roman,nyugi.-mondta hűvösen Sebastian.A következő pillanatban kicsavarta a kezemből a mobilt,elhajította és a bal karomat a hátam mögé csavarta.
-Nem akartam,hogy ez így legyen.-suttogta a fülembe.
-Kapd be.-sziszegtem dacosan.A fejemet ütés érte hátulról,egy nehéz tárggyal,és elájultam.