Vérvadászok 3.fejezet

3.fejezet

A három vérszomjas vámpír egyre csak csapolta és csapolta az embereket.Eközben felbukkant még kettő akik telelocsolták a termet benzinnel.És egy gyufásdoboznyi C4-et is elhelyeztek a dj pultban.
-Menjünk!-kiáltotta Sebastian és elkezdett levonszolni a lépcső felé.
Hasba vágtam,és bepancsoltam neki egyet,a társai azonnal üldözni kezdtek,de ügyesen kitértem előlük.Megragadtam az egyik függönyt,belecsimpaszkodtam és elrúgtam magam a korláttól.Ahogy átsuhantam a terem közepén,a fügyöny két tartópillére eltört és én pedig közelebb kerültem a talajhoz.Sajnos nem volt akkora szerencsém,hogy észrevétlenül csatlakozzam a Vérvadászokhoz.
A vérszívók alám gyűltek és vártak a desszertre,hangosan csattogtatva a fogaikat és megpróbáltak felugrani,kis híján sikerült is az egyiküknek elkapni,de gyorsan feljebb húztam magam a szöveten.
Hallottam,ahogy Axel a nevemet ordibálja,de nem figyeltem rá.Egy terv kezdett körvonalazódni fejemben.Sebastian és Roman a korláton álltak és mereven engem néztek.A többi alak-akik velük együtt jöttek-lefutottak a lépcsőn és írtani kezdték a vérszívókat.A függöny egy hatalmas reflektorra csavarodott,amik alatt egy kisebb vérszopó banda állt.Felhúztam magam az anyagon majd elengedtem,egy-két métert zuhantam majd megint megkapaszkodtam.A reflektor csavarjai meglazultak.
-Ez az!-vigyorodtam el.-Csak..még egy kicsit!
Újból feljebb másztam majd elengedtem.Faltörmelék potyogott a padlóra és csavarok.Megint felhúztam magam és elengedtem,ám most a szerencsém elszállt,nem értem el a függönyt.
-Ennyi volt.-gondoltam keserűen.
-Ez Isten verje meg!Ha még egyszer ilyet csinálsz,én öllek meg!-kapott el Sebastian.Szóhoz sem jutottam a döbbenettől.Kihúztam magam,amitől a mellem a mellkasához préselődött,hitetlenkedve lenézett és még szorosabban magához vont.
-Szólj a társaidnak,hogy menjenek ki.Lerántom a reflektort a szikrák meggyújtják a benzint a dögök bent pusztulnak,te pedig betartod az egyezség rád eső részét és velem jössz.
Meggondolatlanul bólintottam.
-Axel,menjetek ki!-ordítottam.-Most!Azonnal!
-Veled mi lesz?
-Én is megyek mindjár!-hazudtam.

-Biztos?-kérdezte kételkedve.
-Persze!-hazudtam.
Bólintott majd kiment a többi vadásszal együtt.Tudtam,hogy csak az alkohol hatása miatt hagyott itt ilyen könnyen.
Sebastian lerántotta a reflektort,ahogy ígérte,az utolsó pillanatban pedig elvillant velem.Egy drótkerítés előtt bukkantunk fel,ami mögött hegyek húzódtak.Roman egy pisztolyt fogott a a tarkómra
-Semmi trükközés!-figyelmeztetett.-Gondolj a szeretteidre!
Összeszorítottam a fogaimat és bólintottam.Ha bántani merik-a megmaradt-családom,esküszöm,hogy mindegyiküket kinyírom!
Ahogy végignéztem a bagázson két érdekes egyedet is észrevettem.Az egyiküknek a homlokától a tarkójáig színes csík futott,ebben az az érdekes,hogy az a csík állandóan változtatta a színét.A másik szerzet pedig hasonlított az angyalokra.Szőke félhosszú haj,markáns arc,vakítóan fényes fogsor és tengerkék szem.
Roman karon fogott és átvillant velem egy elegánsan berendezett szobába,amiből észveszejtő hanggal ment a rap.Roman lekapcsolta a hifit és belenyomott egy irtó kényelmetlen székbe.Az egyik kezemet oda is bilincselte.Ezután megjelent a másik hat is.
Kényelmesen elhelyezkedtek a bőrkanapén és whiskyt töltöttek maguknak,egyet kivéve:Sebastiant.Ő elém guggolt és az arcomat tanulmányozta.Kedvem lett volna jól fejbe rúgni,de inkább visszafogtam magam.
-Nehogy megpróbáld!-szólalt meg.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.
-Kiszámítható vagy.Ne próbálj fejbe rúgni.-vonta meg vállát.Majdnem a számat is eltátottam meglepetésemben.
-Mi legyen vele?-állt mellé Roman is.-Szerintem le az alagsorba láncba verni.
-Nem.-mordult fel Sebastian.-Majd,az én lakrészemben ellesz.
A többi hat döbbenten rámeredt.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-kérdezte a színes hajú.
-De.-mondta szárazon Sebastian.
-Jah értem a lényeget!-nevetett fel élesen az angyal.-Terveid vannak vele?Tényleg szép husi!
Megvetően horkantottam egyet.Micsoda fajankó banda!Roman nyitott tenyérrel a két méterrel arébb álló whiskys flaskára mutatott.Az üveg emelkedni kezdett,majd Roman kezében landolt.Ugyanezt csinálta Saullal is,amikor a kőfalhoz vágta...De vajon,hogy csinálja?
-Ry!-szólt durván Sebastian az angyalarcúnak.
-Oké-oké!-emelte fel védekezően a kezét amaz.
Sebastian rezzenéstelen arccal kinyitotta bilincset,én azonnal felpattantam a székből és az ajtó felé vetettem magam.Ám Sebastian gyorsabb volt, letekerte a karfáról a bilincs láncát és újból a kezemre rakta.Erősen összeszorítottam a fogaimat,hogy azok megfájdultak.Sebastian a kézfejére tekerte a lánc végét és magához rántott.
-Nem fog menni,ne próbálkozz,szépségem.-hajolt egész közel az arcomhoz.A bőröm felhevült és a szívem hevesebben kezdett verni.Soha nem voltam szerelmes és pasi mániás,de ő valahogy megdobogtatja a szívem.Na,de milyen hülyeségeket beszélek itt össze-vissza?Bejön egy elmebajos,vérszívó?Ezt én sem gondolhatom komolyan...Pedig igen,nagyon bejön nekem.
-Ne igyál előre a medve bőrére!-mondtam szárazon.Gúnyosan elvigyorodott és elvillant velem.Egy mélykékre festett szobában bukkantunk elő.Jobbra volt egy ajtónyílás ahol-valószínüleg-a nappali helyezkedett el.A szobában ahol voltunk hatalmas csillár lógott a plafonról,elegáns bútorokkal rendezték be és egy királyi méretű franciaágy uralkodott.
Sebastian megragadta a csuklóm és lecsatolta róla a bilincset,majd a földre dobta.
-Minden folyosón őrködni fog valaki.-figyelmeztetett.A szürke,szimmetrikus szekrényhez lépett és kivett egy inget belőle.
-Fürödj meg és aludj!-nyomta a kezembe.A szám is tátva maradt meglepetésemben.Nos, bevallom őszintén egy börtöncellát képzeltem el szállásul.Nem egy elegáns szobát,olyan tulajdonossal aki azt mondja fürödjek meg és aludjak.
-A fürdő arra.-mutatott balra,egy ajtóra.Bólintottam és besiettem.Gondosan bezártam az ajtót és megengedtem a vizet a zuhanyban.Ekkor felvillant a fejemben a villanykörte.A mobilom a farzsebemben van!Azonnal elővettem és Axelt hívtam.Minden második pillanatban körbepillantottam a helységben,hátha valamelyik vérszívó felbukkan.Ha belegondolok,hihetetlen,hogy ilyen képességeik vannak...Roman tárgyakat és embereket emel fel úgy,hogy hozzájuk sem ér...Na és az a színváltós hajú,ő se semmi.Axel végre felvette és egyből a fülembe ordított.
-Hol az Istenbe vagy?!-kezdte bevezetés nélkül.
-Cssss!-szóltam rá haragosan.-Nyugi,egyben vagyok,kösz,hogy kérded,amúgy meg valami magashegység közelében vagyok,éppen be lettem küldve fürödni.
Axel nem válaszolt,csak a fújtatása hallatszott.
-Ne kapcsold ki a mobilodat,akkor talán be tudunk mérni!-adta az utasítást és a háttérből hallatszott a számítógép zúgása.
-Oké ,látlak!-kiáltott fel egy-két perc múlva.-Kb. száz kilóméterre vagy innen,egy hegyvonulat közelében.Várj még egy kicsit és bemérem,hogy centire pontosan hol állsz és megyünk érted!
Válaszolni akartam,de a torkomra forrt a szó mikor megláttam Sebastian dühös arckifejezését magam előtt.A szemeim tágra nyíltak,és a szívem úgy dörömbölt,mintha ki akarna szakadni a mellkasomból.A hátam mögé rejtettem a kis készüléket és mereven Sebastian szemébe néztem.
-Add ide!-nyújtotta a kezét.A hangja fojtott volt a dühtől.Mikor nem mozdultam felém lépett.
-Add ide,a francba is!-ordított rám.Hallottam,ahogy Axel a mobilba ordibál egy cifra káromkodást.Sebastian a hátam mögött termett és kicsavarta a kezemből a mobilt,majd a mellkasához szorított háttal az arcának.
-Imádom,amikor egyet értünk!-súgta a fülembe,majd a készüléket a csempéhez vágta,ripityára tört.Nagyon remélem,hogy a bátyámnak sikerült többé-kevésbé bemérnie.
-Mégis,hogy képzelted ezt az egészet?-sziszegte Sebastian.-Felhívod Axelt,ő bemér és eljön érted?Édesem...Mi ennél rafináltabbak vagyunk,nem engedjük,hogy ránk találjanak.Hiába mért be pontosan,nem fog idetalálni.
-Miért is kellek nektek,egészen pontosan?-szegeztem neki a kérdést.
-Ó,azért,mert te értékes vagy valakinek,akinél a mi túlélésünk záloga van.Ezért a tárgyért cserébe téged kért,hát nem fair ajánlat?
-Kinek a szemszögéből?-pimaszkodtam.Sebastian megfordított és izzó szemekkel az arcomat fixírozta.
-Beszélnek rólad egyet s mást.-jegyezte meg.-És amint látom,mind egytől egyig igaz.
-Például?-kérdeztem vissza.
-Csak egyetlen egy vérszívó szabadult eddig a kezeid közül,és mindig eléred amit akarsz-bár,ez estben nem biztos-,mesterien táncolsz.-sorolta.
-Ezeket honnan tudod?-döbbentem meg.
-Nos,az elsőt azt hallottam,a másodikat azt tapasztaltam,a harmadikat pedig láttam.Elég volt egy pillantást vetni rád tánc közben és azonnal tudtam,hogy nem vagy kezdő.Bár...az a Saul gyerek nem volt valami jó partner.
-De az volt.-makacsoltam meg magam,csak hogy belekössek valamibe.
-Hazug.-vigyorodott el gúnyosan,de aztán elkomolyodott.-Van még nálad valami amivel kapcsolatot tudsz teremteni a Vérvadászokkal,vagy akárki mással?
-Hülye leszek megmondani.-vontam meg a vállam.
-Ez esetben,majd én kiderítem.-vigyorodott el.Ezzel megtapogatta az elülső zsebeimet,majd a farzsebeimet.Még a lélegzetem is elakadt,főleg amikor láttam,hogy milyen tárgyilagos arccal csinálja.De egyből észhez tértem,amikor a keze a mellkasomra tévedt.Megragadtam a csuklóját és éreztem,hogy milyen feszesek az izmai.
-Itt elég lesz!-mondtam keményen.-Nincs nálam semmi más.
-Biztos?-kérdezte széles vigyorral.-Néhány nő a mellei közé is szokott rejteni dolgokat.Ott sincs semmi?Ne,várj ,majd én meggyőződöm róla!
-Ne merészeld!-sziszegtem neki,de mintha csak a falnak beszélnék.Akkor jöhet a B-terv.Felemeltem a jobb öklömet és halántékon vágtam.A feje oldalra bicsaklott és arcára kiült a döbbenet.
-Csak hülyéskedtem!-nevetett fel végül.
-Én viszont nem!-vontam meg a vállam.Ekkor megszólalt valami rikácsoló riasztó féleség.Sebastian felkapta a fejét és rám villantotta haragos tekintetét.
-Méghogy nem találnak ide?-kérdeztem cinikusan.Éreztem,hogy a Vérvadászok azok,egyszerűen tudtam.
Sebastian valami morgás félét hallatott,aztán kiviharzott a fürdőből,én utána.Amíg a szekrényéből kivett egy két fegyvert,addig én az ajtóhoz lopóztam-szerencsére nem vett észre-nagyon halkan kinyitottam és kisurrantam a folyosóra.Eszeveszett rohanásba kezdtem jobbra.Aztán megálltam és hallgatóztam.Pont rossz irányba tartok,szemből jönnek a vérszívók.Ezt abból tudom,hogy hallottam Roman vezényelését.Száznyolcvan fokos fordulatot vettem és loholni kezdtem az ellenkező irányba.Sebastian ajtaja mellet futottam el,amikor valaki megfogott és berántott a szobába.Foggal-körömmel tiltakoztam,haraptam,csíptem ,rúgkapáltam,de nem engedett el.A hátam a falnak nyomódott és a támadóm a testével a falnak szegezett.
Sebastian fejének intim közelsége megijesztett egy kicsit,főleg,hogy állig felfegyverkezett.
-Soha többet!-ordította az arcomba,de aztán visszahúzódott .Ezután csak suttogott.-Soha többet!
Lehelete csiklandozta az állam,szaggatottan fújtam ki a levegőt.
Bevallom,arra számítottam,hogy meg fog csókolni,ehelyett egy kattanást hallottam,és hideg fémet éreztem a csuklóm köré záródni.
Ezután gúnyosan elmosolyodott-újból.Elvonszolt az ágyig,és a bilincshez tartozó láncot a fejtámlához lakatolta.
-Jó legyél!-vigyorgott,és az ajtó felé indult.
-Hé!-kiabáltam utána.-Ha bántani mered Axelt,esküszöm,hogy...
Itt elhallgattam,mert fogalmam sem volt,hogy mit fogok művelni vele.Zsínórban nyakon lődösték és még mindig itt van,Romannak eltörték a nyakát és csak visszaroppantotta a helyére.
-Hogy?-húzta fel a szemöldökét,majd megint az arcomhoz hajolt.-Mit fogsz tenni?
-Majd még kitalálom,de az biztos,hogy nem lesz kellemes.-mondtam szárazon.
-Tényleg?-hitetlenkedett.
-De még mennyire!-szegtem fel az állam.Felnevetett,aztán köddé vált.
A nevetése még sokáig visszhangzott a szobában.A tenyerem és a homlokom izzadni kezdett,annyira idegeskedtem.Nem bízom Sebastianban,könnyen el tudom képzelni,hogy szemrebbenés nélkül kinyírja a bátyám.Erre a gondolatra könnybe lábadt a szemem.Nem karom elveszíteni az egyszem rokonomat!Kintről csatakiáltások szűrődtek be,tisztán kivettem a hangzavarból Axelét.De a hangja hirtelen elhalt,két lövés hangjával egyidőben.
-Axel!-sikoltottam fel,aztán zokogva a párnába temettem a fejem...