Vérvadászok 2.fejezet

2.fejezet

A fejem iszonyúan lüktet,az arcomba jeges szél csap.Lassan kinyitottam a szemem és azon imádkoztam,hogy minden csak álom legyen.Először a sziklákat pillantottam meg,majd ahogy feljebb emeltem a tekintetem,egy acélszürke szempárt.
-Ó,a pokolba.-morogtam.
-Szóval igaz,amit rólad beszélnek.-jegyezte meg Sebastian.Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe,majd egy hatalmasat rúgtam Sebastian lába közé.Amíg egy kicsit összegörnyedt,addig én hátrébb csúsztam,szélsebesen felálltam és hátrálni kezdtem.Megbotlottam egy kőhalmazban,pont a szakadék szélén.Elveszítettem az egyensúlyom,zuhanni kezdtem a mélységbe.Az utolsó pillanatban két izmos kar körülfonta a derekam és visszarántott .
-Holtan nem érsz semmit.-mondta Sebastian,de nem engedett el.
-Engedj el.-szóltam határozottan.Megtette amit mondtam és én abban a pillanatban elrugaszkodtam és dobtam egy szaltót előre.Amivel pontosan átrepültem Sebastiant.Felkaptam az egyik fémrudat és jókorát sóztam vele a hátára.Ekkor megjelent mellettem-a semmiből- még egy olyan kaliberű alak mint Sebastian.
Azonnal ellene indultam,megpróbáltam megütni a vállát,de ő könnyűszerrel kikapta a kezemből a rudat és kettétörte.
-Heló,Roman vagyok.-nyújtott kezet vigyorogva.
-Rohadtul nem érdekel ki vagy.-húztam ki magam.-Vérszívó.
-Csak félig.A másik felét nem akarod tudni,édesem.-mosolygott csábosan.
-Szórakozz anyáddal.-horkantottam.
-Mit mondtál?-húzta fel a szemöldökét.
-Remek!Mostmár süket is vagy nem csak hülye?-csaptam össze a két tenyerem.
Sebastian közénk állt és felemelte a kezét.
Átkarolta a derekam és magához húzott.
-Kapaszkodj.-morogta.Most visszavillantunk a házunk elé,ahol Axel,Saul és Flóra állt a verandán.
-A rohadt életbe.-sziszegte Sebastian.Axel megfordult és leesett az álla.
-Engedd el!-ordította miközben elővette a stukkerét.
-El fogok jönni érted,de addig is,hagyok emlékeztetőt.-mosolygott Sebastian,majd végighúzta a kezét az egyik hajtincsemen,ami az ujjai nyomán fekete lett.-Holnap éjszaka eljövök érted.
-Gyűlöllek téged és a fajtádat.-szegtem fel az állam.
-Nem kötelező holnapig várnom,ugye tudod?-keményedtek meg a vonásai.-Ez csak egy szívesség.Lövés dördült,ami eltalálta Sebastian vállát.Axel adta le.
-Axel,ugye?-tolt a háta mögé Sebastian.Oldalra biccentette a fejét,úgy folytatta.-Ha megkérhetlek,ne csikizz.
A golyó kilökődött a vállából és csilingelve a köre esett.
-Mi a franc vagy te?-kérdeztem.
-Mondtam már,édesem,hogy azt te nem akarod tudni.-szólalt meg Roman a hátam mögül.A szememet az égre emeltem,már nagyon unom ezt az alakot.Észre sem vettem,hogy mindeközben Saul Roman mögé lopózott és most átfogta a nyakát.Roman egy darabig tiltakozott,de Saul tekert egyet a nyakán és élettelen teste a földre esett.Sebastian hátrafordult,Axel-kihasználva az alkalmat- a tarkójára nyomta a berettát,majd kétszer zsinórban meghúzta a ravaszt.Sikíthatnékom támadt a vére láttán.
-Jó hogy egyben vagy.-fújta ki a levegőt Saul.
Valami megmozdult a padlón.Roman,jöttem rá.
-Á,haver ez gyenge volt.-roppantotta vissza a nyakát.
-Igen szerintem is.-vonta meg a vállát Sebastian,ahogy a sebek semmi perc alatt összeforrtak.Ez...lehetséges...?Roman Saulhoz fordult és lekicsinylően méregette.
-Ezt még felfogom jó játéknak,de még egy ilyen és darálthús lesz belőled.-mondta szemöldökét felhúzva.
-Látom,ugatni tudsz,de harapsz is?-feszítette meg magát Saul kihívóan.Romant elfutotta az ideg a kijelentésére,és nyitott tenyerét az arca előtt tartva morogta.
-Te akartad halandó.-ezzel felemelte a tenyerét és Saul is emelkedett vele,a lábai 20 centire lógtak a földtől.Egy lépést hátráltam,csak úgy simán a gondolatai erejével felemelte?Ezután a házat körbevevő kőfalhoz taszította tehetetlen testét.Saul felszisszent és,ahogy lecsúszott a falról,azonnal támadásba lendült.Négy lépéssel az ellenfele előtt termett és behúzott neki egyet,Roman csodálkozva a földre esett.A csapattársam Sebastian ellen ment.Nem ítéltem úgy,hogy szüksége lenne védelemre,de mégis kettejük közé álltam.
-Mit művelsz?-sziszegte Saul és megragadta a csuklóm,magához húzott.
-Fejezd már be,ezt a gyerekes nagy-fiú-vagyok-ne-dumálj viselkedést.-forgattam a szemeimet és rákacsintottam.
Azonnal értett a kis utalásomból és a derekam köré fonta kezeit,hamiskás mosollyal.A következő pillanatban erősen megfogta a medencémet és megfordított,majd felemelt,én pedig jó alaposan fejbe rúgtam Sebastiant.Kitéptem magam Saul szorításából és előszőr hasba,majd lábon rúgtam a vérszívót.Flóra és Axel azonnal nekiestek Romannak.Saul pedig nekem segített.Ekkor olyan történt amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni.Sebastian szemfogai kipattantak a körmei fekete karmokká torzultak és a homlokából két fekete szarv nőtt ki.A pupillájából csak egy kis pont látszott,körülötte izzó vörös szín uralkodott.Nem hagytam abba a püfölését,a kézfejem beleakadt borotvaéles szarvába és felsértette a kezem.Nem vészes a seb,de elég rendesen vérzik.A vadállat felkapta a fejét,orrlyukai kitágultak és felém kapott.Időben elugrottam,de azzal nem számoltam,hogy ő oda villan ahova akar,hátulról satuba fogta a testem.Roman előttem termett és megpróbált józanul beszélni.
-Haver?Holtan nem ér semmit a csaj.-magyarázta türelmesen.-Engedd el!
A szörny karmai visszahúzódtak,ahogy a szarvai is,a szemében kihunyt az izzás.Zihálva elengedett.
-Ne feledd,szépségem,holnap este eljövök érted!-mondta, a mutatóujját felemelte nekem pedig elszállt minden erőm a kőre rogytam,ők pedig köddé váltak.Saul felvakart a kőről és bevitt a házba,az ágyamba.Axel olyan volt mint egy aggodalmas anyuka.Állandóan kérdezgette hogy vagyok,nem fáj-e valamim,hozzon-e valamit.A fejemre húztam a takarót és csak aludni akartam.Axel és Saul kimentek és becsukták az ajtót.Hallottam ahogy Axel még őrséget állít az ablak alá,majd álomba merültem.
Arra ébredtem,hogy valami hideg nehezedik a mellkasomra.Kinyitottam a szemem,de nem találtam senkit a szobámban,így megnéztem mi okozza a hideget.
Egy nyaklánc,belém hasított a felismerés.
-Ez...nem lehet!-suttogtam,anyukám nyakláncát tartottam a kezemben,ami akkor esett bele a csatornába,amikor megölték őket a vérszívók.A fekete ököl nagyságú csillag alakzat megcsillant a holdfényben.Az órára pillantottam,fél tíz.A többiek már fél órája a városban vadásznak!
Kipattantam a paplan alól,ledobáltam a ruháimat,és belebújtam a fekete bőr kezeslábasomba,felvettem egy vádliig érő fekete bőr viharkabátot.A nyakamba akasztottam anyu nyakláncát.Ha már itt tartunk,hogy került ide?Az erkélyajtóhoz rohantam,nyitva.Az ablak alatt az őrök kiütve.A terasz mellet egy elég gyenge falétra van felszerelve a falra,talán kibír.Óvatosan leereszkedtem és megnézem az őrök pulzusát.Enyhe lüktetést éreztem mindkettejüknél.Hála istennek!Felébresztettem őket,kérdezősködtem,hogy mi történt velük,de nem emlékeztek semmire.
-Rendben van.-mosolyogtam rájuk biztatóan.-Menjetek haza pihenni!
-Oké,kösz.-mondták egyszerre,majd elmentek.
Levágtattam a pincébe,lehúztam a mágneskártyát az ellenőrző panelen,majd beléptem.Axel,Flóra és Saul bent ültek a számítógépek előtt.
-Heló.-köszöntem.-Miért nem mentetek ki terepre?
-Inkább őriztünk téged.-mondta Saul.
-Nos,ez esetben el kell,hogy keserítselek benneteket,mert az őröket kiütötték,betörtek a szobámba,és otthagyták ezt.-mutattam fel a fekete csillagot.
-Ez,az amire gondolok...?-hebegte Axel.
-Igen.-bólintottam.-Anyu nyaklánca.
-Hogyan?-kérdezte.
-Nem tudom.Az őröket hazaküldtem,mehetünk ki?
-Tényleg,hogy vagy?Az az alak csúnyán elintézett,de kerüljön egyszer a kezem közé és kicsinálom!-háborgott Axel.
-Kösz már jobban vagyok.-mosolyogtam rá.
-Azt beszéltük meg,hogy elmegyünk egy barátom bárjába.-tájékoztatott Axel.-Eljössz te is?
-Van más választásom?-kérdeztem.
-Nem nagyon.-vigyorodott el a bátyám.
-Okéééé.-fordultam meg feltartott kezekkel.
-Tíz perc múlva találkozunk a verandán,jó?-kérdezte.
-Rendben.-bólintottam.-Flóra,gyere átöltözhetsz a szobámban.
-Kösz.-mondta majd felballagtunk az emeletre.Kiválasztottam egy aranysárga fűzőt,és egy fekete térdnadrágot,meg egy fekete tutyit.Flóra már elhozta az ő ruháját és bezárkózott a fürdőbe.Felvettem a ruhám,addigra Flóra is kijött,egy mélykék koktélruhában,a haja egy elegánsan laza kontyba fogva.
-Csinos vagy.-jegyeztem meg.
-Köszönöm,te is.-mosolygott vissza.
Most én következem a fürdőben,bekentem a számat egy kis ajakápolóval,és egy nagyon kevés szempillafestéket és púdert.A nyakamba akasztottam a fekete csillagmedált,ami pontosan a szívemmel egy vonalban lógott.A hajamat kiengedve hagytam.
Lassan lesétáltunk,Saul és a bátyám már vártak minket.
-A hintó előállt,hölgyeim!-nyitotta ki az ajtót vigyorogva Saul.
Kint Axel úgymond „szolgálati“ autója állt,ami egy Porsche.Flórával hátra ültünk,míg a két férfiú előre.Tíz perc múlva-persze csak azért ennyi idő alatt,mert Axel az alváz alá nyomta a gázpedált-befordultunk a Fekete Angyal klub parkolójába.A kidobóemberek csak egy pillantást vetettek a bátyámra és az egyikük azonnal a VIP-terembe kísért minket.Leültünk egy piros plüssel bélelt sarokasztalhoz.
-Mit kértek inni?-kérdezte autómatikusan Axel.
-Sör.-vágta rá Saul gondolkodás nélkül.
-Én egy Gin Tonicot kérek.-mondta Flóra.
-Sörös-kóla.-adtam le én is a rendelésem.
-Csak én iszok tisztán pálinkát?-vigyorodott el Axel.
-Hé,ha berúgsz,nehezen megyünk haza.-figyelmeztettem.
-A legrosszabb esetben is csak meghalunk.-vonta meg a vállát.
-Fiatal vagyok a halálhoz.-szólt közbe Saul.
-Jó-jó.-adott igazat nekünk Axel.-Nem iszom fel a pálesz készletet.
Csak a felét.-tette hozzá egy kacsintás kíséretében.
Ezzel elment a pulthoz rendelni.Szegény pultoslánynak csak attól elkezdett verítékezni a homloka,hogy meglátta Axelt közeledni.
Mivel ő itt különleges személyiségnek számít,elég gyorsan megkaptuk az italunkat.
-Táncolunk?-nyújtotta a kezét Saul.
-Igen.-fogtam meg a kezét,és ő felhúzott.Egy egzotikus arab zene ment éppen,lassan közeledtünk a drogmámorban úszó tömeg felé.
Furcsa előérzetem támadt,mintha valaki figyelne.Körbenéztem,de mindenhol csak táncoló embereket láttam.Saul a derekamra tette a tenyerét és magához húzott,én pedig a kézfejemet a vállán pihentettem.Ahogy elkezdtünk táncolni a rossz érzésem fokozódott.
Fény nyalábok futottak át a termen,egy percre elvakítva minket.
-Kérsz valami italt?-kérdezte Saul.
-Aha.-bólintottam.-Még egy sörös-kóla talán nem árt meg.
Kézenfogott és átvágtunk a termen a bárpultig.Amíg én megittam a sörös-kólám,Saul két sört is felhajtott.
-Látom,téged nagyon csábít a wc kagyló.-jegyztem meg szenvtelenül.
-Ha tudnád mennyire vonzódom az ilyenekhez.-vigyorgott.
A stroboszkópok megint bekapcsoltak,neonzöld fényárba borítva a helyiséget.Felpillantottam az emeletre,egy villanásnyi ideig,láttam egy
ismerős,napszemüveges alakot.Félrenyeltem az italomat,amitől köhögési rohamban törtem ki.
-Jól vagy?-veregette meg a hátamat Saul.
-Jah,persze,kösz.-mondtam fuldokolva.-Ki kell mennem a mosdóba!
Persze koránt sem ez volt a tervem...Átverekedtem magam az izzadt embertömegen és az emeleti lépcsőhöz bukdácsoltam.Szinte hallottam az agyam kattogását,ahogy átfutottak rajta a gondolatok.Ugye nem őt láttam?Nem..az nem lehet,hogy őt láttam volna.De igen!Az ő volt!És volt még vele hat másik is!
Meg kell keresnem őket és végre rendezni ezt a tébolyult ügyet.
Valaki elkapta a karom és egy pisztolyt szegezett az oldalamnak.
-Csak semmi feltűnés,szépségem!-súgta egy ismerős hang.-Engem kerestél?
-Igen,de te találtál rám.-próbáltam nyugodt maradni,de az ő közelébe ez lehetetlen.
-Nos,legközelebb majd szólok,vagy valami.
-Nem lesz legközelebb.-vágtam a szavába.-Te elmész a pokolba,én pedig élem tovább szürke hétköznapjaimat.
-A pokolból jöttem és nem megyek vissza oda.-jelentette ki határozottan.Ez elmeháborodott-gondoltam magamban.Milyen vicces,elmeháborodott ,vérszomjas vámpír.
-Lépjünk,testvér!-türelmetlenkedett Roman.
-Látom az ölebed is veled van.-mondtam közönyösen.
-Lődd le magad.-köpte vissza Roman.
-Majd Sebastian.-böktem a fejemmel a pisztoly felé.
-Nekem mindegy,hogy ki,csak az a lényeg,hogy a golyó abban a formás kis testedben legyen.
-Milyen kedves.-forgattam a szemem.
Láttam,ahogy Saul elkezd türelmetlenkedni és a keresésemre indul.
-Roman,menj és fegyverezd le a többi Vérvadászt!-adta a parancsot Sebastian.-Ha ellenállást tanúsítanak,tudod mit kell tenni.
-Alkut ajánlok!-mondtam gyorsan.
-Mégpedig?-mosolyodott el Roman.
-Önként veletek megyek,csak a többieket hagyjátok békén!-nyeltem egy nagyot.-Megegyeztünk?
Sebastian gondolkodott,majd rábólintott a kikötésemre.
Három elszabadult vérszívó berontott a bárba és sorra csapolta le az embereket,senkit nem kímélve.Ebben a pillanatban kitört a vérengzés.....