4.fejezet
Eszeveszetten rángatni kezdtem a bilincset,annyira,hogy véresre dörzsölte a csuklóm.Fékezhetetlen düh tombolt bennem.Körülbelül fél óráig tartott az ütközet,de a Axel hangját egyszer sem hallottam,pedig általában hangosan káromkodva harcol.Saulét annál inkább.Mikor minden zaj elhalt,lánccsörgést hallottam aztán Sebastian témfergett be a szobába.A halántékáról egy csíkban szivárgott a vér,de különösebb jelek nem árulkodtak a csatáról.
-Mit műveltél a bátyámmal?!-rivalltam rá.
Kifejezéstelenül rám pillantott és csak bámult.
-Válaszolj már,te dög!-szidtam.Elvigyorodott,aminek hatására kivillantak méretes szemfogai és az ereimben megfagyott a vér.
-Axel igazi lakomát rendezett!-mondta,szemében pajkos fény csillant.Megrökönyödtem...Mozdulni sem bírtam,a torkom kiszáradt.
-Mit műveltél?-kérdeztem rekedten.
-Ó.Én semmit.-adta az ártatlant.-A bátyád kb. ötven emberrel állított ide és sajnálatos módon Ry és Roman nem bírtak a vérszomjukkal.Így hát..kissé...tragikus dolog történt.De Axelnek,Saulnak és annak a vöröskének semmi baja,bezártuk őket egy cellába.
Megnyugtatott,hogy a Vérvadászok alfa csapatának semmi baja,de a többi ember...Úristen!Több mint negyven ember halt meg!Az ő kezük által.A hirtelen jött indulattól vezérelve felkaptam a fekete lámpát az éjjeliszekrényről és Sebastian felé hajítottam.Össze is tört a fején.
Megvakargatta a becsapódás helyét aztán elvigyorodott.
-Mondtam már,hogy imádom amikor ilyen harcias vagy?-röhögött.Na jó,most aztán már tényleg forr az agyvizem!
-Elengednél?-mosolyogtam rá bűbájosan,taktikát váltva.-Mintha azt ígérted volna,hoy megfürödhetek és aludhatok.
Sebastian kételkedve húzta fel szemöldökét,de lassan-nagyon lassan-elindult felém.Tudtam...annyira tudtam,hogy ennek be fog dőlni.Lassan lecsatolta a bilincset a kezemről és az ágyra tette.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Aztán elfordultam és ördögi vigyorral a fürdőszoba ajtaja és egyben a fegyveres szekrény irányába indultam.Nagyon gyorsan kell mozognom,ha sikerrel akarok járni.Amint a szekrényhez értem,feltéptem az ajtaját és egyből megakadt a szemem egy éles szablyán.Kihúztam és Sebastian felé fordultam,aki velem szemben állt addigra.Gyorsan a szívére szorítottam a fegyvert,hogy még véletlenül se jusson eszébe előre lépni.
Diadalmas mosollyal méregettem.
-Utolsó kívánságod?-tettem fel a kérdést az irónia kedvéért.
-Hadd csókoljalak meg.-a tekintete áthatolt rajtam,úgy éreztem mintha a legmélyebb titkaimat is látná.Óvatosan közelebb léptem hozzá még mindíg a szívén tartottam a kardot.
-Eltaláltam a gyenge pontod?Tényleg?A szíved az,ugye?-kérdeztem.
Lassan bólintott,aztán emberfeletti sebességgel kilökte a fegyvert a kezemből,az arcomat két tenyere közé fogta és ajkunk tüzes csókban forrt össze.Éreztem,hogy ezek után képtelen lennék itt hagyni Sebastiant,akinek a keze éppen a fűzőm cipzárjánál kutakodott.Aztán hirtelen beugrott a sok lemészárolt ember akiket ők öltek meg.Felfordult a gyomrom.Zihálva hátráltam két lépést.
-Ez nekem így nem megy.-kapkodtam levegő után.Kigombolta az ingét és a kanapéra hajította.Nagyot nyeltem,az a tökéletes test...Aztán hirtelen megfordult és a hátát bámultam,amin egy nagyon mély vágás húzódott a lapockájától a csípőjéig,keresztbe hasítva a hátát.
-Ööö-jó tudom nem valami értelmes,de csak ezt tudtam kinyögni.
-Tudod...-kezdte Sebastian mély baritonján.-Az első pillanattól kezdve-hogy megláttalak-csak arról álmodozok,hogy megcsókollak és ágyba viszlek.-itt elhallgatott,majd felnevetett.-Ezt most veheted szerelmi vallásnak.Teljesen elnémultam.Aztán végül elpirultam és mindenhova néztem csak rá nem.
-Figyelj...-zavaromban a hajamat csavargattam.-Mondd meg hol van kötszer,fertőtlenítő és vattapamacsok.Ellátom a sebedet.
-Hó-hó!-emelte fel tiltakozóan a kezét.-Arról szó sem lehet!Engem nem láthat el egy embernő.
-Hogy érted ezt?-értetlenkedtem.-Egy...vámpírnő kellene?
Nehézkesen ejtettem ki a szavakat a torkomban egyre csak növő gombóc miatt.-Netán a barátnőd?
Sebastian felhúzott szemöldökkel fixírozta az arcom.
-Nem.-mondta végül.-Nekem nincs barátnőm.-az utolsó szót úgy ejtette ki mintha kínaiul lenne.-Csak nem alacsonyodom le az emberi fajhoz.
Döbbent csend állt be.Hülye seggfej!Mi a francot képzel magáról?Nem alacsonyodik le az emberi fajhoz?Nevetséges!
-Te mindig ilyen pöffeszkedő bájgúnár voltál?-lépdeltem közelebb hozzá.
-Hogy mit mondtál?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad te azt!-adtam az egyszerű választ.-Most pedig,Mr. Tökéletes,ide leül a tökéletes szobájának tökéletes kanapéjára!-mutattam szigorúan a díványra mutatva.
Nem mozdult.Megragadtam a vállát és megpróbáltam lenyomni,kis erőlködés után engedett és lehuppant.
-Kötszerek?-kérdeztem tárgyilagosan.
-Abban a szekrényben.-mutatott a kisebb fegyverraktárára.
Szó nélkül odasétáltam,meg is találtam a pici fehér dobozt ,amire vörös keresztet nyomtattak.
Visszasétáltam,útközben megszemléltem a doboz tartalmát.Minden benne van amire szükségem lehet.
Sebastian kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Amúgy...Nem forr össze magától a seb?-vettem fel a csevegő hangom.
-Ez nem.Ezt a vágást ozmiummal ejtették.Nem forr össze olyan hamar,mintha más fémmel történt volna.Emberi tempóban gyógyulok tőle,időigényes míg a szervezetem kilöki magából.
-Kitalálom:Saul a hunyó.Csak neki van ozmiumos kése.-bólogattam.
-Igen ő volt.-dünnyögte.-Nem sok kellett,hogy összetörjem mint egy ropit.
Lecsavartam a kis barna üveg tetejét amiben az alkoholos fertőlenítőt véltem.Bingó,ez az.Kezembe vettem két vattapamacsot és jól átitattam őket fertőtlenítővel.
-Nem tudom,hogy csípni fog-e,de azért szólok.-figyelmezettem.
Egy vállrándítás volt a válasz.
Rányomtam a nedves pamacsokat a sebre,lassan és óvatosan tisztogatni kezdtem.Sebastian meg sem moccant,csak a dohányzóasztalt bámulta.Miután végeztem teljesen befedtem a vágást puha korongokkal.Aztán a gézt is rácsavartam a felsőtestére,pont a vágásra.A fehér csík keresztbe szelte a mellkasát és a hasát,a hátát.A géz végét egy falatnyi ragasztóval leragasztottam,hogy ne tekeredjen le.
-Kész.-mondtam,már pakoltam is vissza a dobozba.
Komolyan nem értem magamat.Meg kellett volna ölnöm és elfutnom,ehelyett még ápolom is...Valami komoly bajom lehet.
-Hé...-vette ki a kezemből a dobozt.-Most te ülj le!
-De nekem nincs semmi bajom.-mondtam.
-Szép a csuklód.-vigyorgott.
-Jah az semmi.-legyintettem.Aztán haragosan folytattam.-Akkor történt amikor azt hittem lelőttétek Axelt.
-De nem lőttük le.-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Tudom.-nyeltem nagyot.Kérdezés nélkül lehúzott maga mellé és bekötözte a csuklóm.
-Kösz.-mondtam,mikor végzett.
-Á,nem.Én köszönöm!-mosolygott.Szeretem mikor mosolyog,amikor ezt csinálja keletkezik két kis gödör az arcán,amitől kisfiúsan férfias lesz.
-Most elmegyek fürdeni.-mondtam zavaromban.
Egy fekete póló és egy alsónadrág repült felém,amit reflexből elkaptam.
-Ezt vedd fel.-adta az utasítást kurtán. Biztosan furcsán nézhettem a ruhadarabokra,mivel Sebastian szemöldöke a hajáig csúszott.
Azzal fölálltam és a fürdőbe sétáltam,kétszer elfordítottam a kulcsot a zárban.Tudom,tudom,ez nem nagyon fogja megakadályozni Sebastiant,ha be akar jönni.Levetkőztem,beálltam a zuhany alá.Élveztem,ahogy a langyos víz végigfolyik a hajamon és a vállamon.Mikor végeztem,kerestem egy törülközőt,magam köré csavartam és az ujjaimmal átfésültem a hajam,mivel fésűt nem leltem sehol.
Gyorsan felkapkodtam a kapott ruhákat és kimentem a hálószobába.Sötétség és néma csend honolt.Egy vállrándítással nyugtáztam a szokatlan csendet,az ágyhoz sétáltam.Becsusszantam a takaró alá,az egyik oldalra.Elkezdtem fészkelődni,amíg a hátam valami keménynek nem ütközött.Hátrapillantottam a vállam felett hogy mi lehet az.Széles vállak,acélszürke szemek...Sebastian is ugyanabban a pillanatban vett észre engem,mint én őt.Úgy ugrottunk ki az ágyból ,mint akit seggbe lőttek.
-Bocs ,a te ágyad!-mentegetőztem.-Azt hiszem alszom a kanapén.Már indultam is,de Sebastian megállított.
-Na-na!Szó sem lehet róla!-emelte fel a hangját.-Nem engedem,hogy te aludj azon a kényelmetlen kanapén!
Meg sem bírtam mukkani,a hevességét látva.
-De...-kezdtem.Mintha csak a falnak beszélnék,lepereg róla minden.Már terelt is befelé az ágyába.
Még be is takart!
-Egy jó éjt puszi?-vigyorodott el.
-Nem vagyunk olyan viszonyba.-mondtam szárazon.
-De,még lehetünk.-még szélesebb lett a vigyora.
-Nem!-szinte kiabáltam.-Nem lehetünk!Soha!
Az arcáról lefagyott a mosoly.
-Jó éjt!-mondta kurtán és hidegen.
-Neked is.-mondtam dühösen.A francba,a francba,a francba,a francba,a francba-ismételgettem magamban.Most megbántottam...
Lassan erőt vett rajtam a fáradtság és elaludtam.
Reggel dübörgő Hip-Hop-Rap féle zenére ébredtem.Sebastiant nem láttam sehol,de éreztem,hogy valaki van a szobában.
-Sebastian?-kérdeztem rekedten.
-Hm?-hangzott a mély bariton valahonnan a kanapé mögül?
-Mond,mégis,hol vagy?-tettem fel a kérdést.
-Öhm...-nyöszörgött,majd előbukkant a feje a kanapé háttámlája mögül.-Itt.Basszus, mi ez zaj?
Feltápászkodott,a hátáról egy-két helyen lejött a kötés,így láthattam a seb állapotát.Oké,már a varképződés beindult,szóval semmilyen fertőzés nincs a sebben,amitől gennyezne.Ez megnyugtatott.Egy kicsit.
-Egy pillanat!-mosolygott kedélyesen.Fölkelt és-mint egy gőzmozdony-kivágtatott.
Hallottam,ahogy valakit lehord a túl hangos zenéért,aztán halkan pusmogni kezdenek.Többször is kivettem szavaikból a nevemet.
Kb. tíz perc múlva Sebastian visszajött eléggé felpaprikázottan.
-Mi a baj?-kérdeztem félénken.
-A..Hogy is hívják azt az egoista seggfejt?-vakarta a fejét.
-Saul?-egészítettem ki.
-Jah,az.A testére van szíjazva 20 kiló ozmium,és egy kiló c4!
-És akkor most mi lesz?-kérdeztem reménykedve.
-Zsarol minket,hogy engedjük el a többi vérvadászt -beleértve téged is- és akkor nem robbantja fel magát,20 kiló ozmiummal,ami sok mennyiségben halálos számunkra.
-Látni akarom!-követeltem.
Sóhajtva bólintott aztán felsegített.Lassan elindultunk a hosszú folyosón.Benyitottunk egy nehéz fém ajtóval elzért helységbe,ahol sötétség és dohos szag uralkodott.Amint a szemem hozzzá szokott a félhomályhoz borzasztó látvány tárult a szemem elé....
